Lesújtó véleményüket azért alkották meg a szakemberek, mert álláspontjuk szerint a tervezetrendelet nem lendít érdemben a hazai húshasznosítású szarvasmarha-állomány nagyságán. Pedig véleményük szerint az ágazatnak szüksége lenne hathatós támogatásilétszám-emelésre, amit a hazai biztonságos és finom marhahús iránti kereslettel indokolnak, és érvelésüket most kiegészítik a baromfiinfluenza okozta pánikkal is. Ismeretes, a hazai húsmarhakvóta maximum 117 ezer anyatehénre terjedhet és amelynek mértéke anyatehenenként legfeljebb 32 ezer forint. Már most észlelhető, hogy gazdák kvótalétszám-meghatározása késik, hiszen túligénylés történt. A támogatási összeg egy százalékát még ebből is levonja az állam, és késve bár, de ebből képezi meg azt az országos tartalékalapot, amelynek segítségével a növelni lehetne a hazai húsmarha- létszámot, illetve fiatal agrárvállalkozók kezdési lehetőségét teremthetné meg.
A tartalék az országos (kvóta) mennyiség egy százaléka, azaz csak 1170 egyedig „terjed”. Ennyi állatra biztosítana támogatást az országos tartalékalap, az állomány felfejlesztéséhez és fiatal kezdőknek. Ráadásul ezt darabszámot kellene szétosztani a nagy számú igénylő között, akik közül képesek lennének néhányan lefedni ezt a mennyiséget, de nemcsak ők, hanem a vagyongazdálkodásra kényszerített nemzeti parkok is – most késve – érdeklődn(én)ek a lehetőség iránt. A bajok gyökere azonban messzebb keresendő, akkor, amikor itthon a rendszerváltozást követően évekig támogatták a tehénvágást azért, hogy az uniós csatlakozáskor kellően alacsony tejkvótával rendelkezzünk, közben azonban megfeledkeztek a húsmarhaállomány felfuttatásáról.
A hibára csak később döbbentek rá, ekkor a szakminisztérium úgy próbálkozott a húsmarhalétszám növelésével, hogy mindenféle „fajtátlan”, illetve tejhasznú keresztezett és selejtezett egyedre is támogatást adott, ha a termelők meglévő tej- vagy kettős hasznú állományukat húsbikákkal keresztezték, vagy erre csupán ígéretet tettek. Amint viszont megkapták a támogatási igazolást, sokan a hat hónapos tartási kötelezettség lejártakor azonnal vágóra értékesítették állományukat, kifejezve, hogy eszük ágában se volt átállni húshasznúra, hiszen abból megélni kis létszámmal lehetetlen.
Ma a felmérések szerint csak a kistermelők 30-40 ezer darab húsmarhakvótát igényelnének. A nemzeti parkok által igényelendő mennyiség becslésénél Gera István, a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesületének ügyvezetője úgy véli: Magyarországon, figyelembe véve, hogy mintegy kétmillió hektár kihasználatlan legelő- terület van, ötszázezer anyatehén tartására van adottság. A művelési kötelezettség miatt globálisan ennyire lenne szükség.
Ha komolyan lehetne tárgyalni az Európai Unióval, lehetőség nyílna a mi pozícióink javítására. Gera István hangsúlyozza, hogy ezzel párhuzamosan a kvótakezelést a tenyésztő szervezetek fennhatósága alá kellene rendelni. – Így a kvótával megfelelő keretek között lehetne kereskedni, azt itthon lehetne tartani, még akkor is, ha az unió esetleg ferde szemmel nézné azt. Ehhez a lehetőséghez képest az ezer darabos állománynövelés semmitmondó – tette hozzá.

Vitray Tamás találkozott a Magyarországon kószáló medvével