Hiányos a szabályozás a légipiacon

Teljesen új törvényt kell alkotni a hazai légi közlekedésről; az előkészítő munkák megkezdődtek, az új szabályozás akár jövő év január 1-jén léphet hatályba – közölte tegnap Horváth Zsolt Csaba, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium közlekedési helyettes államtitkára a magyar repülőterek fejlődési lehetőségeiről tartott konferencián. Az államtitkár szerint az 1995-től érvényben levő légiközlekedési törvény korszerűtlen, másrészt a szabályozás a gazdasági környezet, egyben a légipiac átalakulási ütemének nem felel meg. Egyes vidéki repülőtereken az utóbbi években látványos fejlesztések indultak, egyrészt állami támogatás, ám döntően önkormányzati és térségi fejlesztések révén. A nagyobb vidéki repülőtereken – így például Békéscsabán, Debrecenben, Pécs-Pogányban, Sármelléken, Győr-Péren – szilárd burkolatú kifutópályák, korszerű irányítórendszerek, utasterminálok létesültek. A fejlesztéseket elsősorban a személyszállításban érdekelt hazai és nemzetközi légitársaságok használják ki. A szabályozás módosításának egyik eleme lehet a repülőterek minősítésének átalakítása – közölte a helyettes államtitkár. Jelenleg nyilvános, nem nyilvános, nyilvános kereskedelmi, valamint nemzetközi kereskedelmi kategóriák szerint különböztethetőek meg a vidéki repülőterek, Horváth Zsolt Csaba szerint viszont nem biztos, hogy ezekre van szükség. A regionális repülőterek fejlesztése nem valósítható meg korszerű út- és vasúthálózat nélkül.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem által rendezett konferencián a hozzászóló légügyi szakemberek is arról számoltak be, hogy rendkívül hiányos a szabályozás, ami ráadásul Budapest-Ferihegyre épül. A hatályos kormányrendelet olyan biztosítási feltételeket határoz meg például a repülőterek számára, amik ellehetetlenítik a légikikötők működését. Tévedés azt hinni – hangzott el –, hogy a vidéki repülőterek nyereségesek, működésük elsősorban a régiók fejlődését segíti elő, egy-egy vidéki légikikötő ugyanis legalább 200 ezres éves utasforgalommal működtethető eredményesen. Hátrányos a szabályozás abban a tekintetben is, hogy ha egy menetrend szerinti járatot fogadó légikikötő kérné a nyilvános minősítési címet, évente 50-60 millió forint biztosítási díjat kellene fizetnie az üzemeltetőnek, amitől tönkremenne a repülőtér. Problémát jelent egyes légikikötők esetében a határnyitás. A nemzetközi kereskedelmi címet viselő repülőtereken állandó határ- és vámútnak kellene lennie, ez a probléma nem minden esetben rendezett. Ugyanakkor a repülőtereket – legkésőbb 2007-ben – a schengeni normáknak megfelelően kell fejleszteni.