Be kell vallanom, hogy egyre nagyobb zavarban vagyok, amikor próbálom megérteni, hogy mit is akar kezdeni az Európai Unió az orosz–ukrán háborúval. Nem találom a megfelelő kiindulópontot. Ukrajnát támogatjuk, mert az ő harcuk a mi harcunk, mondják. Majd azt, hogy Oroszországot térdre kell kényszeríteni, akár egy eszkalálódó háborúban is. Küldjünk uniós katonákat az ukrán frontra, lehetőleg minél többet. Aztán kiderül, hogy nem is úgy gondolták, elég pár ezer kiképző és tanácsadó. Amikor úgy érzi az egyszerű hírfogyasztó, hogy érti a brüsszeli logikát, akkor meg azt hallja, hogy az oroszok meg akarják támadni Európát. Két, három, öt, de tíz éven belül aztán mindenképp. Most mi kényszerítjük térdre, vagy ők rohannak le minket, a fene se érti.
Aztán jött az unió humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztosa, aki jópofának szánt, de valójában szánalmas videóban magyarázta el egy háromnapos túlélőcsomag mibenlétét. Mintha Európában mindenki egy óvodás gyerek szintjén élné a mindennapjait. Bár lehet, hogy sok gyerek józan ésszel többre képes, mint a biztos asszony.
Aki készpénzt és papíralapú okmányokat javasol a csomagba, noha mindeddig Brüsszel és a bankok küzdenek a készpénz ellen és a digitális személyi okmányokért. Most akkor hogy is van ez az európai vezetők fejében? Mindeközben az uniós országok egyre kétségbeejtőbb helyzetben vannak háború nélkül is.
Most meg itt volt ez az áramszünet az Ibériai-félszigeten. Közel hatvanmillió ember maradt hosszú órákra elektromos áram nélkül. A valós okokat a mai napig nem tudjuk, de néhány órával később már közölték a politikusok, hogy nem történt külső támadás a rendszer ellen. Ellenben lehetett indukált légköri rezgés, extrém hőmérsékleti ingadozás, az elektromos feszültség magas oszcillációja, és még bármi más is. Két dolgot tudtak biztosan: nem az erőltetett zöldítés, az atomerőművek lekapcsolása, sem külső hekkertámadás nem okozhatta a leállást. Rendben, fogadjuk el. De az akkor is
tény, hogy az elektromos rendszer összeomlott, amelynek hatását egészen Grönlandig megérezték. Márpedig az áram olyan kritikus infrastruktúrává vált, aminek hiányában összeomlik a XXI. század emberének az élete. Ha nincs áram, akkor nincs ivóvíz, fűtés, világítás. Sőt telefon, internet, tömegközlekedés, nagyvárosi közlekedésirányítás, segélyhívás és egészségügy sem.
De leállnak a bankkártyás fizetések, aztán pedig a bankjegykiadó automaták is. Ahogy az elektromos autók is egy idő után közlekedési eszközből káoszt okozó útakadállyá változnak. Az elektromos áram hiánya gyakorlatilag órák, napok alatt káoszba süllyesztheti az országokat, de akár egész földrészünket is.
