Ahhoz, hogy pontosabban megértsük, mi is történik napjainkban velünk, vissza kell menni az időben jó tíz évet. 2014–15 sorsfordító időszak volt – akkor érte el Európát a brutális invázió, az illegális migránsok hadainak első milliós rohama. Érthető módon jószerével csak erre figyeltünk.
Ekkoriban zajlott Ukrajnában az a fedett művelet, amelynek következtében az oroszok elvesztették befolyásukat az ország felett. Az amerikaiak pedig néhány milliárd dollárt befektetve „demokratizálták”, vagyis befolyásuk alá vonták Kijevet.
Ekkoriban indult meg az Európai Unió vezetésének ámokfutása is: a migráció támogatása, a gender- és LMBTQ-propaganda felkarolása, az erőszakos zöldítés, és ezzel párhuzamosan az orosz kőolaj és földgáz elleni kampány. Mindennek végső célja mára már jól látható: az európai nemzetállamok szétverése, egy értékek és elvek nélküli Európai Egyesült Államok megteremtése.
Tíz esztendő óta ezekkel a veszélyekkel teli Európában igyekszik talpon maradni és szuverenitását megőrizni Magyarország. Élén Orbán Viktor miniszterelnökkel, már tizenhatodik éve. Ezért indította el akkoriban a keleti nyitás politikáját a kormány.
Kezdődött a Türk Államok Szervezetével, folytatódott Kínával, Dél-Koreával és az Öböl-országokkal. Közben fenntartottuk a normális kétoldalú kapcsolatokat Oroszországgal. Ennek a politikának az eredményeit látjuk a magyar gazdaságba beérkező jelentős külföldi beruházásokban és az olcsó és megbízható orosz energiahordozók meglétében. Ez a sikeres külpolitikai nyitás magával hozta a balliberális nyugati elit haragját is. Ráadásul nem engedtünk se a migrációs nyomásnak, se a genderőrületnek.
Ez vezetett oda, hogy Joe Biden elnöksége alatt a magyar kormány és kiemelten a miniszterelnök célkeresztbe került. Már a 2022-es választási kampányban milliárdokkal támogatták az ellenzéki összefogást és médiáját a győzelem reményében. Tudjuk, hogy az amerikai pénz és befolyásolási kísérletek ellenére újra kétharmaddal győztek a kormánypártok.
Az orosz–ukrán háború kirobbanása után stratégiát váltottak az amerikaiak. David Pressman nagykövet vacsorára hívogatta a magyar influenszerek, művészek és médiasztárocskák köztudottan baloldali érzelmű tagjait. Ezeket a rendezvényeket nyugodtan tekinthetjük úgy, mint tippkutató alkalmak. Keresték azokat az új arcokat, akik a siker reményében indulhatnak el Orbán Viktor ellen.
Ezen személyeket, szervezeteket, médiafelületeket aztán az amerikai titkosszolgálat fedőszervezeteiként is szolgáló alapítványokon – USAID, NED stb. – keresztül elkezdték szponzorálni, majd direkt módon befolyásuk alá vonni. Ezt tették az amerikaiak már az arab tavasz és a színes, gyümölcsös „forradalmak” kirobbantása során.
