Régi bűnnek hosszú az árnyéka – tartja a mondás, amiben sok igazság van.
Döbbenten olvastuk a hírt arról, hogy két magyar turistalányt marokkói illegális migránsok megerőszakoltak Szicíliában. Iszonyat még leírni is.
De az a keserű igazság, hogy 2025-ben itt tart Nyugat-Európa. Mert, mint cseppben a tenger, minden benne van ebben a szörnyűségben. Tíz esztendeje indult meg az a migránsáradat, amely mára már terrorizálja a Nyugatot. Azt a pökhendi, értékeit feladó, eláruló, elbutuló Nyugatot, amely még tíz éve is abban a tévhitben élt, hogy „meg tudja csinálni”.
És tényleg megcsinálták. Mára már tisztán látható, amit tíz éve ki sem lehetett mondani náluk. Mert elveszett a veszélyérzetük, azt hitették el magukkal és a választóikkal, hogy ez a lépésük lesz a szép, új, multikulturális Európa megteremtésének a nyitánya. Mondhatnánk, hogy az ő bajuk, egyék meg, amit főztek. De ez minket is fenyeget. És két fiatal magyar nő életét tönkretették, a három bestiális elkövető tettét a nyugati balliberális elit eszement politikája tette lehetővé.
Befogadás, elfogadás, sokszínűség – ezeket mantrázza tíz éve a baloldali sajtó, a megmondóembereik. Közben pedig megtámadták Európa keresztény, nemzeti alapú értékeit.
Mondván, ez kirekesztő, múltba révedő, elavult világ, amit fel kell számolni. Először csak a keresztény szimbólumokat támadták, mert azok ugye sértik a frissen érkezetteket. Az föl sem merült, hogy ők fogadják el ezt a világot, ha már a javaira, életformájára fáj a foguk. A Nyugat tíz éve semmilyen elvárást nem fogalmaz meg az ide érkezőkkel szemben. Nem számít, ha többségük analfabéta, iszlám radikális, drogkereskedő, terrorista, kiképzett harcos vagy csak szimplán lusta, élősködő. Aztán csodálkoznak, hogy nem sikeres az integráció. Persze, hiszen
nem beolvasztani akarták ezeket az ismeretleneket, hanem általuk szétverni az évezredes társadalmi, kulturális talapzatát az európai társadalomnak. Ez viszont mára döntő részben sikerült.
Tíz év alatt hozzászoktatták a nyugat-európai polgárokat ahhoz, hogy a migránsbűnözés, a terrorizmus a nagyvárosi létforma velejárója – ahogy ki is mondta Sadiq Khan, London pakisztáni származású főpolgármestere. A németek is eltűrik, hogy a gyerekeik ne kapjanak az iskolai menzán disznóhúst. Sok helyen még választhatnak, van, ahol már kötelező a „halal” konyha mindenkinek. De már azon sem kapjuk fel a fejünket, hogy az iszlám törvényei szerint élik az életüket, dívik a többnejűség, sőt már nyíltan folyik a gyereklányok kiházasítása. Az iskolákban, ahol már a bevándorlók gyerekei vannak többségben, terrorizálják, megalázzák a még megmaradt őshonos népesség gyermekeit. Ők már ebben nőnek fel, ezt szokják meg. Vagy elköltöznek, magyarán elmenekülnek a szüleikkel együtt ezekből a kerületekből – ha megtehetik. De ez is csak átmeneti megoldás, mert
a hódítók terjeszkednek, erősödnek. Brüsszel elhíresült Molenbeek negyedének muszlim önkormányzati képviselője már nyíltan ki is mondta: akinek nem tetszik, ahogy élünk, költözzön el máshová. Csak pár évtized és már nem lesz hová.
Mindeközben az unió vezetői napi egymillió eurós büntetéssel akarnak minket rákényszeríteni arra, hogy engedjük be a migránsokat Magyarországra. Ennek a nyomásnak éppen tíz éve áll ellen Orbán Viktor kormánya. Ezért is akarják leváltani, megbuktatni. Előbb amerikai, ma már brüsszeli pénzzel finanszírozva azokat a politikusokat, médiájukat, influenszereiket, akik azt hazudják nekünk, hogy a migráció jó dolog.
Azok a fiatalok, akik békében, biztonságban fesztiválozták végig a nyarat, nem is tudják, hogy az önfeledt bulizást ennek a kormánynak köszönhetik. Szabadon üvölthetik, hogy „Mocskos Fidesz!”, aztán pedig biztonságban mehetnek haza.
Ezt pedig sürgősen el kell magyarázni nekik. Ahogy azt is, hogy ha Nyugatra mennek nyaralni, akkor hogyan viselkedjenek, mire vigyázzanak – azért, hogy ne váljanak áldozattá. A szülőknek, az utazási irodáknak, a médiának össze kell fognia, hogy megtanítsuk fiataljainkat az elemi óvatosságra, bemutatva a rájuk leselkedő veszélyeket. Így például hogy ne üljenek be idegen férfiak autójába, bármilyen szépen mosolyognak rájuk. De a példákat hosszan sorolhatnánk. Erről nyíltan beszélni kell azért, hogy minimalizáljuk a magyar utazókra leselkedő veszélyeket. Bár kizárni nem tudjuk, hiszen számos európai nagyvárosban mindennaposak a lövöldözések, robbantások, késes támadások.
