Ez is egy szent tehén. Ez a bírói függetlenség. Mint a demokrácia egyik alapköve, úgy vonult be a (köz)tudatunkba, és ott ül azóta is, pipázgat, bort iszik, röhög, és igazából senki sem veszi már komolyan, mint a habókos, de jópofa nagybácsit.

Miért, amúgy mit veszünk még komolyan? Vallási identitás nincs, nemzeti identitás nincs, a nemi identitást most veszik el – ez lett a Nyugatból. De ezt a bírói függetlenséget még illik emlegetni.

Közben idehaza mindannyian fel tudjuk sorolni név szerint azokat a bírókat, akiknél mi, jobboldali közszereplők soha nem fogunk pert nyerni. Pontosan ugyanolyan ügyben, amiben egy balos biztosan nyer, mi biztosan veszítünk.

Ismerjük ezeket, ezeket a „független” bírákat. Ismerjük ezeket a „független” ítéleteket.

Igen, mindig el fogom ismételni mint a hazai bírói függetlenség tökéletes példáját, hogy amikor Ungár Klára lebuzizza Kocsis Mátét, akkor a független magyar bíróság jogerős ítélete kimondja, ilyesmivel senkit nem lehet megsérteni, másrészt Kocsis közszereplő és az ilyesmit tűrnie kell.

Amikor Terry Black lebuzizta az akkor már éppen megtért Vonát, akkor a független magyar bíróság jogerős ítélete kimondta, ez olyan fokú sértés, amit Vonának még közszereplőként sem kell eltűrnie, ezért ötmillió forint sérelemdíj illeti meg.

Aztán mindenki hazament, megvacsizott, a független bírák is, és utána ott borozgattak tovább a (köz)tudatunkban.

De eddig legalább mindenki vigyázott a látszatra.

Például a „független” bírák nem jártak pártgyűlésekre, nem léptek be politikai pártokba vagy egyéb politikai szervezetekbe, szóval ők is úgy tettek, meg a (köz)tudatunk is úgy tett. Olyasféle helyzet volt ez, mint a Tótékban, amikor az őrnagy ároknak nézi az árnyékot és átugorja, másnapra kiássák az árkot, nehogy kiderüljön, az őrnagy hülye. Éppen így árkoltuk körbe a bírói függetlenség mítoszát. Eddig.

De most egynémely bíró neve kiszivárgott a Tisza adatbázisban. És ettől kezdve fölöttébb nehéz lesz úgy tenni. Elnehezült körülárkolni a látszatot. (Köz)tudatunk most itt áll, mint a lebukott kisgyerek, és azt kérdezgeti, hogy „de tessék mondani, mostantól hogy tegyünk úgy, mintha…?”. A válasz amúgy egyszerű: sehogy.