Első hallásra talán nem a legizgalmasabb téma az, hogy pénteken közgyűlést tart a Magyar Labdarúgó-szövetség. Még úgy sem, hogy ez tisztújító közgyűlés is lesz, azaz a magyar futball társadalma elnököt és elnökséget választ, amely együtt a következő években alapvetően meghatározza a sportág jelenét és jövőjét is. Az az igazság, hogy ez második hallásra sem veri ki a biztosítékot, ugyanis a legutóbb csak a kétezres években szolgált sok izgalommal az MLSZ tisztújítása, viszont a közgyűlésnek van olyan napirendi pontja is, amely egész biztosan kiváltja az egyszerű szurkolók érdeklődését.
Ez annak a kiszivárgott anyagnak néhány bekezdése, amely az MLSZ 2025–2030 közötti stratégiája nevet kapta. Ez egy rendkívül komplex, a sportág egészét több szempontból átfogó és megközelítő anyag, de a tervezetnek csak az a pontja kapott visszhangot, amely szerint
„az MLSZ az NB I-es kluboknak nyújtott pénzügyi támogatás jelentős részét ahhoz köti, hogy átlagban egy mérkőzésen öt magyar labdarúgó legyen végig a pályán, és ebből egy fő U21-es játékos legyen. Az NB II-ben csak magyarok léphetnek pályára, két fő U20-as labdarúgónak végig a pályán kell lennie.”
Tévesen terjedt el, hogy az MLSZ kötelezővé teszi az adott számú magyar, azon belül a meghatározott korú játékosok szerepeltetését, ez nyilván nem lenne ennyire egyszerű, viszont egész egyszerűen fizet érte. Ez a módszer nem újdonság, a szövetség csaknem másfél évtizede szenved ezzel a kérdéssel, kínjában többféleképpen alakította már ezt az ösztönzőrendszert, de az újabb ötlet is bizonyítja, vajmi kevés gyakorlati sikerrel.
A kérdés az, hogy mekkora az az összeg, amiért a kluboknak megéri beadni a derekukat a magyar játékosok szerepeltetése érdekében, és vélhetően igen nagy, mert az MLSZ aligha szeretne ismét felsülni egy ilyen stratégiai pont ürességével.
Támogatottsághoz kötött ajánlás az a pont is, hogy az NB II-ben a klubok csak magyar edzőt alkalmazzanak.
Csányi Sándornak nincs kihívója
Visszatérve a tisztújításhoz, csak látszatra várható némi harc a szavazás során. A magyar labdarúgás közege 2010-ben remegett azért, hogy Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója elvállalja az elnöki pozíciót, és ezért készségesen rábólintott az egyik legfontosabb feltételére: ő mondhatta meg, kik legyenek az elnökség tagjai, és csak akkor mondott igent, ha a közgyűlés azt a névsort megszavazza. Azóta az elnökkel együtt kilenctagú testület irányítja a sportágat, többen a kezdetektől, tehát tizenöt éve dolgoznak ebben a tisztségben, beleértve természetesen magát Csányi Sándort, akinek azóta sohasem volt és most sincs kihívója.
Harc a látszat szerint azért lehetne, mert a közgyűlés most az elnökkel együtt tíz jelöltre szavazhat, tehát úgy tűnik, mintha egyvalaki majd lemaradhat, de nem így van. Az MLSZ alapszabályának az erről rendelkező passzusa szerint
„az elnökség 1 elnökből és az elnök mellett legalább 6, legfeljebb 10 tagból áll”, tehát nincs akadálya annak, hogy Csányi Sándor mellett a többi kilenc jelölt is bekerüljön a testületbe.
Az elnökségből egész biztosan kikerül a lassan 76 éves Berzi Sándor, aki eddig alelnöke is volt 2010 óta a szövetségnek, amelyet 1989–1996-ig, majd 1998–2006-ig főtitkárként is szolgált, de távozik a testületből – szintén másfél évtized után – Anthony Radev is.
Biztos befutók, akiket az MLSZ elnökségébe jelölnek
Csányi Sándor mellett az eddigi tagok közül megkapta a szükséges támogatást a jelöltséghez Balogh Gabriella, Bánki Erik, Dankó Béla, Garancsi István, Nyilasi Tibor és Török Gábor, és hozzájuk csatlakozik további három jelölt.
- Juhász István, a Boston Consulting Group vezérigazgatója, közép-európai régiójának vezetője
- Hoszné dr. Nagy Tímea, az Egri Járásbíróság elnökhelyettese, a Magyar Jogász Egylet Heves Vármegyei Szervezetének titkára,
- valamint a labdarúgásban egy náluk jóval ismertebb név, Lőw Zsolt, 25-szörös válogatott futballista, jelenleg a német RB Leipzig vezetőedzője.
Jelöltekről beszélünk, de nyugodtan nevezhetnénk őket biztos elnökségi tagoknak is. Ahogyan már szó volt róla, Csányi Sándor a kezdetektől fogva ragaszkodik ahhoz, hogy megválaszthassa a közvetlen munkatársait, és mert az ő pozíciója megkérdőjelezhetetlen, egyetlen jelöltjét sem fenyegeti az a veszély, hogy esetleg leszavazza a közgyűlés, azaz a névsor biztosra vehető.
