Juscsenko bukása

Viktor Juscsenko, a „Majdan” hőse, a „narancsos” forradalom vezéregyénisége megbukott. A Mi Ukrajnánk harmadik helyét a klasszikus demokrácia szabályai szerint legalábbis nehéz másképp értelmezni. Lehet ugyan most azt mondani – mint a vágyaik alapján fogalmazók teszik –, hogy a változások zászlóvivői kaptak még egy esélyt, s egyébként is a demokratikus elvek áttörése a lényeg, nem pedig egyes erők szereplése. Kár azonban szépíteni a dolgokat, s szembe kell nézni a komor valósággal, miszerint jó egy év keserű tapasztalatai alapján az ukrán választók elutasították az eddigi kurzust.
Kezdjük mindjárt a demokratikus elvek jobb híján emlegetett áttörésével. Kétségtelen, hogy a mostani választás Ukrajna történetében a legtisztább volt, a helyzet azonban nagyon messze van még az ideálistól. Először is nem lehet elmenni amellett, hogy furcsaságok sora kísérte a voksolást. Már-már gyanús, amilyen lassan számolják Kijevben a szavazatokat, az pedig egyenesen megdöbbentő, hogy egymillióan csak úgy véletlenül kimaradhattak a választói jegyzékből. Aztán az is elgondolkodtató, miként is bízhatja meg az elnök egyébként harmadik helyen végzett pártjának vezetőjét az előzetes koalíciós egyeztetések lefolytatásával.
A helyén kell kezelni azt a megállapítást is, miszerint a „narancsos” tábor újabb esélyt kaphat arra, hogy kiállja a politikai próbát. Egyrészt korántsem biztos, hogy sikerül megegyezni, másrészt a „Majdan” lánglelkű motorja, Julija Timosenko éppen azért kapott vagy hét százalékkal többet a Juscsenko mögött álló tömörülésnél, mert egyrészt a hatalomból kikerülve ostorozta az uralkodó elit korrupcióját, a változások lassúságát, másrészt populáris, szociális oldalról támadta a Mi Ukrajnánk liberális gazdaságpolitikáját. Mindezek tetejébe folyamatosan arra figyelmeztetett, hogy Juscsenkóék a megbuktatott Viktor Janukoviccsal tárgyalnak a nagykoalícióról. Mellesleg mindennél többet mond, hogy az egy évvel ezelőtti ősellenség pártja simán nyerte a választásokat. Az ukránok többsége úgy látta, hogy az új hatalom sok tekintetben hasonlít a régire, a rendszer alapvetően most is oligarchikus, ráadásul a gazdaság növekedése lelassult, s ami a legrosszabb, az élet is jóval drágább lett.
A szép álmokat tehát gyorsan követte a kiábrándulás, ami kifejeződik a mostani eredményekben is. Újabb intő jel mindez a demokrácia exportálásának lehetőségében szentül hívőknek, mint ahogy az EU befolyásának határait is jelzi. Tovább mélyültek az Ukrajnán belüli kulturális törésvonalak is, a történtek azonban nem jelentik azt, hogy az ukránok visszafordultak volna az egy éve megkezdett úton. Legfeljebb helyreállt a világ rendje, s a dolgok természetes fejlődését nem lehet megerőszakolni.