A Fidesz a tavaly nyáron elindított gazdasági konzultációval összegyűjtötte a vállalkozók javaslatait arról, hogy mit tartanak fontosnak, szerintük hol és hogyan kellene változtatni. Önök pedig, beváltották ígéretüket, hogy programjukat a gazdasági élet szereplőinek javaslataira építik. Ám úgy tűnik, mintha az MSZP is átemelt volna programjába bizonyos elemeket a konzultáció tapasztalataiból.
– Kétségtelen, az MSZP nagyon „kreatív” mások programjának átvételében. Mégis úgy látom, valóban igaza van Gyurcsány Ferencnek, mikor azt mondja: ég és föld a különbség a szocialisták és a Fidesz programja között. A szocialista kormány teljesen szabadjára engedi a piacot, bízva abban, hogy a külföldi befektetők és az állami nagyberuházások termelnek akkora gazdasági növekedést, ami az életszínvonal folyamatos javulásához elegendő. A piaci verseny veszteseit pedig megpróbálja állami juttatásokkal és segélyekkel kárpótolni. A probléma az, hogy a növekedés a gazdaságnak csak egy szűk körére korlátozódik, ezért egyre többen kerülnek a vesztesek közé. És amikor a vesztesek száma már oly nagy, mint ma, akkor az állam már csak hiányból és adósságból tudja őket úgy-ahogy kompenzálni. Itt tartunk most.
– A kormánypártok viszont éppen azt kifogásolják, hogy a Fidesz a verseny ellen van, és nem engedi érvényesülni a piacot.
– Tévhit, hogy létezhet szabályozatlan piac. A kérdés az, hogy mennyire és kinek az érdekében szabályozzuk a piacot. A Fidesz azt mondja: megengedhetetlen, hogy ma a piacot – részben a hibás privatizációs gyakorlat miatt – monopolhelyzetek torzítják. Azt mondja, hogy a verseny erősítésével vissza kell szorítani a monopóliumokat, a monopolhelyzetből fakadó monopolárakat pedig a szabályozás eszközeivel kell kordában tartani. A gáz vagy a villany áránál mindenki látja, hogy milyen következményei vannak a monopolhelyzeteknek. Furcsa országban élünk. Van egy magát liberálisnak nevező, vagyis állítólag a szabadpiac talaján álló gazdasági miniszter, Kóka János, aki azonban minden további nélkül eltűri, hogy a piac és a verseny szabadságát monopóliumok korlátozzák. Azokat viszont, akik szabályozásért kiáltanak, egyszerűen populistának bélyegzik. Ám nem lehet liberális az, aki eltűri a piaci monopolhelyzeteket, így a gazdasági miniszter sem liberális, még ha ezt is állítja magáról. Kétlem, hogy a gazdasági minisztert Friedrich August von Hayek vagy Milton Friedman liberálisnak nevezné. És fordítva: nem populista, hanem éppen a szabadpiac pártján áll az, aki a monopolhelyzetekkel szemben fellép, még akkor is, ha ma a hazai média populizmussal riogat.
– Hogyan összegezné a Fidesz gazdaságpolitikáját?
– A piaci monopolhelyzetek oldása ezen gazdaságpolitikának csupán egyik része. Legalább ilyen fontos, hogy magába a piacgazdaságba épüljenek be olyan elemek, amelyek egyre több ember boldogulását, foglalkoztatását segítik elő, s amelyek védik és erősítik a gazdaság és a társadalom tartós alapjait: a családokat, a kis- és középvállalkozásokat, a családi gazdaságokat. A külföldi nagyvállalatok – tudjuk jól – néha oly gyorsan továbbmennek, mint amilyen gyorsan idetelepedtek. Ugyancsak tapasztalat, hogy olyan ország, amely nem erősíti meg saját kisvállalkozásait, ahol a hazai vállalkozásokat a nemzeti piacon maga az állam hozza hátrányos helyzetbe másokkal szemben, sohasem zárkózik fel. Az állam feladta éppen az, hogy esélyt és esélyegyenlőséget teremtsen a hazai kis- és középvállalkozásoknak, például a közbeszerzések jelenlegi gyakorlatának megváltoztatásával vagy az adminisztrációs terhek csökkentésével, és segítse enyhíteni ezen vállalkozások krónikus tőkehiányát. A Fidesz vezetői e téren szolidáris piacgazdaságról és patrióta gazdaságpolitikáról beszélnek. Ami tartalmilag megegyezik azzal a szociális piacgazdasággal, amely Ludwig Erhard pénzügyminiszter idején a német gazdasági csodát megalapozta. Ellentétben azonban a magyar miniszterelnökkel, aki szintén gyakran használja a szociális piacgazdaság kifejezést, Erhard nem azt mondta, hogy „segélyt mindenkinek”, hanem azt, hogy „jólétet mindenkinek”. Jólétet, amihez mind Erhard, mind a Fidesz programja szerint a munkán, a kis- és középvállalkozások által tömegesen teremtett munkahelyeken keresztül vezet az út.
– A két párt gazdaságpolitikáról kialakított felfogása közötti különbség ugyanakkor túlmutat a gazdaságon.
– A gazdaságpolitikai különbségeknek természetesen komoly társadalmi következménye van. A jelenlegi kormány teljesen kiszolgáltatja az embereket a piac szeszélyeinek, majd a veszteseket odadobja az igazságosság nevében fellépő állami szociálpolitikának. Hogy mi a vesztesek igazságos kárpótlása, azt természetesen nem tudja senki más, csak a bátor kormány. Ezzel szemben a Fidesz úgy szeretné szabályozni a piacot, hogy egyre többen jussanak munkához, megélhetéshez, a hazai vállalkozások pedig nagyobb fejlődési lehetőséghez. Az egyik politika az államnak kiszolgáltatott, s az államtól függő eltartottak seregét növeli, a másik a saját sorsukért is felelős polgárok boldogulását segíti. Úgy gondolom, ez a mostani választás igazi tétje.
– S mivel szembesülhetünk a gyakorlatban?
– A két oldal között óriási különbség van a konkrét programokban is. A szocialisták jelenlegi gazdaságpolitikájukat akarják folytatni, azzal a különbséggel, hogy az uniós pénzekre alapozva mindenhol látványos infrastruktúra-fejlesztésbe kezdenének. Az infrastruktúra-fejlesztés közvetlen munkahelyteremtő hatása azonban – jól mutatja ezt az autópálya-építés – viszonylag csekély. A kevés új munkahely miatt pedig nem nőnek jelentősen az állam bevételei sem, miközben köztudomású, hogy az államháztartás hiánya rendkívül magas, és az állam eladósodása a kritikus szinthez közelít. Ezért az államháztartást csak egy Bokros-csomagot idéző, közel 1000-1200 milliárd forintos megszorítással tudnák rendbe hozni, mint ahogyan erre egy elszólásában a pénzügyminiszter már utalt is. Ezzel szemben a Fidesz programja az új munkahelyeket és azokat, akik képesek új munkahelyeket teremteni, tehát a vállalkozókat állítja a középpontba. A cél ötszázezer új, adózó munkahely megszületésének elősegítése, és ehhez igazodnak a gazdaságpolitikai eszközök is. Legfőbb eszköz a foglalkoztatást terhelő, a munkaadó által fizetett társadalombiztosítási járulék csökkentése 29 százalékról 19 százalékra. A polgári kormányzás tapasztalatai szerint már önmagában ettől a lépéstől közel kétszázezer új munkahely várható. A járulékteher csökkentése azonban nem az egyedüli eszköz annak érdekében, hogy hatásai minél jobban érvényesüljenek, egy új Széchenyi-terv keretében további eszközökre is szükség van. Így jelentősen bővíteni kell a részmunkaidős foglalkoztatás és a távmunka lehetőségeit. Ez is szabályozási kérdés, hiszen ma két, négyórás munkarendben dolgozó utáni adminisztráció a vállalkozónak kétszer annyi időbe kerül, mint amennyit egy ember nyolcórás foglalkoztatása emészt fel. További eszköz, hogy – javarészt uniós támogatásból finanszírozva – egy 500 milliárd forintos munkahelyteremtés-támogató programot indítunk el. Ennek keretében a vállalkozók, egyszerűsített pályázati eljárással, minden egyes új és adózó munkahely után meghatározott összegű támogatást vehetnek igénybe. Ha Stoiber bajor miniszterelnök álma egy olyan adórendszer, ahol az adóbevallás egy söralátéten is megírható, akkor itt arra kell törekedni, hogy a munkahelyteremtő pályázat egy szalvétán elférjen.
– A Fidesz programjának a vállalkozások tőkéhez juttatása is lényeges eleme. Ezt hogyan képzelik el?
– Az elmondottakhoz társul – szintén jórészt uniós forrásból – egy olyan alap, amely a hazai kis- és középvállalkozások feltőkésítését segíti, négy év alatt 1000 milliárd forintos kerettel. Az alap támogatásainak felét vissza nem térítendő támogatásként nyújtja, másik felét kedvezményes hitelek, hitelgaranciák és visszatérítendő tőkejuttatások formájában. Ezek az elemek, így együtt, már lehetővé teszik, hogy tömegével jöjjenek létre új munkahelyek, hogy nagyobb ütemben növekedjék a gazdaság, és vele az állam bevétele is. Csakis így, előremenekülve nőheti ki az állam a magas hiányt és az adósságot, így kerülheti el a drasztikus megszorításokat. A választás másik tétje tehát: új Bokros-csomag vagy új Széchenyi-terv.
– A szocialisták az élőmunkára eső terhek öt százalékpontnyi csökkentését helyezték kilátásba, igaz, csak 2008-ban. Erről mi a véleménye?
– Ma mintegy ötszázezren dolgoznak a szürkegazdaságban, aminek mérsékléséhez egy csekély és elhúzódó adócsökkentés nem elegendő. Az adórendszer egyben kommunikációs rendszer is, jelzéseket ad a gazdaság szerelőinek. A járulékterhek radikális csökkentése azt üzeni, hogy az állam elviselhető és megfizethető nagyságú terheket akar rakni a vállalkozókra. De azt is üzeni: az állam cserébe elvárja a vállalkozásoktól, hogy alkalmazottaikat a járulékterhek megfizetése mellett foglalkoztassák. Nem tartható tovább az a Kádár-korszakból itt maradt összekacsintós rendszer, amikor az állam eleve megfizethetetlen nagy terheket ró a vállalkozásokra, majd becsukja egyik szemét, és eltűri a szürkefoglalkoztatást, s persze néha pénzszűkében azért egy kis adószigorral odacsördít a vállalkozásokra. A Fidesz programja azt ajánlja, hogy öntsünk végre tiszta vizet a pohárba.
– A szocialisták ezzel kevésbé törődnek…
– Ők Új Magyarország néven gyakorlatilag egy infrastrukturális beruházási programmal álltak elő. Ám valójában csak az uniós források fogadására készülő második Nemzeti fejlesztési tervet sajátították ki a maguk részére. Azt a fejlesztési tervet, amit a magyar közigazgatás készített. Köszönet érte a köztisztviselőknek jár, és nem egy pártnak. Ráadásul ez egy – mondhatni – kötelező ujjgyakorlat, hiszen ilyen fejlesztési programot minden országnak el kell készítenie ahhoz, hogy uniós pénzeket kaphasson. Hasonlóképpen hamis állítás, hogy az Új Magyarország program forrásait a kormány halálmegvető bátorsággal harcolta ki Brüsszelben. A tavaly decemberi brüsszeli csúcson már csak néhány száz millió euróval módosult javunkra a több mint 22 milliárd eurós támogatás ahhoz képest, mint amennyi eleve járt volna nekünk. Mindenesetre érdekes, hogy a Fidesz javaslatainak költségvetési kihatásait az elemzők sorra beárazzák, és a költségvetés vagy a gazdaság összeomlásával rémisztenek. De a szocialistáktól még senki sem kérdezte meg: miből finanszírozzák az Új Magyarország program tízezermilliárd forintnyi fejlesztéseit, ha ennek csupán a fele az uniós támogatás? Természetesen olyan, az Új Magyarország programban is szereplő infrastrukturális beruházásokra, mint a közúthálózat vagy a szennyvízhálózat fejlesztése, nagyon is szükség van. A Fidesz programja azonban annyival több, hogy ehhez még egy komoly munkahely-teremtési, valamint egy kis- és középvállalkozás-fejlesztési programot is hozzá tesz. Azzal számol, hogy az Új Széchenyi-terv keretében az uniós források egyharmadát ilyen célokra fordítja.
– Ráadásul önöknek megvan ehhez a gyakorlatuk, hiszen négy éven át a családokat és a hazai vállalkozásokat igyekeztek helyzetbe hozni. Nem véletlen, hogy a polgári kormányzat támogatása által megvalósult beruházások projektgazdái nemrég életre hívták a Széchenyi-terv gazdaságfejlesztő társaságot…
– A mostani programban olyan megoldások szerepelnek, amelyek sikeresen működtek az 1998-tól 2002-ig tartó kormányzati ciklusban. Ám mára lényegesen kedvezőbbé váltak a feltételek, hiszen akkoriban a Széchenyi-terv teljes mértékben hazai forrásra épült, most viszont évi 800 milliárd forintnyi uniós támogatás is társítható hozzá.
origo.hu
Szijjártó Péter: Magyarország nem akar az ukrán maffia átjáróházává válni
