Räikkönen kiejtése

Anyanyelvünk

Nem tudom, hogy vannak vele, de engem nagyon zavar, ha a rádióban vagy a televízióban rosszul ejtik ki a finn neveket. Általában valamelyik indoeurópai nyelv hangsúlyozását és intonációját alkalmazzák e nevekre, pedig a finn rokon nyelvünk, a finnugor nyelvcsaládba tartozik, mint a magyar, hangzásvilága ahhoz áll közel.
November 26-án a rádió zenekritikusa Esa-Pekka Salonen karmesterről beszélt, s nevét így ejtette: szalónen. A finnben is a szó elején van a hangsúly, mint a magyarban, tehát a név helyes kiejtése: szalonen, elöl hangsúlyozva. A finn nyelvvel való rokonságot a nyelvtörténetben iskolázatlan ember nem veszi észre, de a rokon hangzás feltűnő: a hanglejtés ereszkedő, mint a magyarban, s a hangsúly a szó elején van. A magyar fül számára viszont lényeges különbség, hogy a finnben kevesebb a mássalhangzó s több a magánhangzó, mivel diftongusok (kettőshangzók) is vannak. Az összbenyomás ezért dallamosabb.
A finn írásrendszer kissé különbözik a miénktől. A hosszú magánhangzókat – mint a mássalhangzókat – betűkettőzéssel jelölik: talossa [talossza] ’házban’, taloon [talón] ’házba’.
Az ä betű nyílt e hangot jelöl, az e betű pedig a miénkhez hasonló zárt ë hangot. A finnben tehát megvan a kétféle, a nyíltabb és a zártabb e hang különbsége. Azok a magyar beszélők, akik csak egyféle e hangot ejtenek, nehezen hallják meg ezt a különbséget. Amikor finnül kezdtem az egyetemen tanulni, Lakó György professzor figyelmeztetett, hogy a kesä (’nyár’) kiejtése nem [kese], hanem [këse], tehát először zárt, majd nyílt e-t kell mondani. Az Esa-Pekka keresztnév kiejtése [ësza-pëkka]. Érdekes még, hogy a finnben az y hangértéke ü, tehát az yliopisto ’egyetem’ kiejtése [üliopiszto]. A finnben a szó végén nem nyúlik az o és ö, tehát semmiképp sem [üliopisztó].
Az s hangértéke csak megközelítőleg sz, tulajdonképpen egy s és sz közötti hang, semmiképpen sem z. Helsinki kiejtése [hëlszinki], nem [helzinki], ahogy gyakran lehet hallani.
A finnben nincsen mássalhangzó-rövidülés, sőt a mássalhangzó előtti mássalhangzó félhoszszú. A magyarban a karddal kiejtése [kardal], a finn ebben a helyzetben nem rövidít, s az első mássalhangzót is megnyújtja egy kicsit; ez a jelenség erőteljessé teszi a kiejtést. A kirkko ’templom’ kiejtése megfelel az írásképnek, azzal a különbséggel, hogy az r félhosszú, megközelítőleg ilyen: [kirkko].
A Nobel-díjas Sillanpää nevének kiejtése tehát [szillanpee], regényének magyar címe Silja [szilja], az eredeti cím Nuorena nukkunut, kb. ’fiatalon halt meg’. Néhány köszönés: Hyvää päivää! ’Jó napot!’ [hüvee pejvee]; Tervetuloa! ’Isten hozott’ [tërvëtuloa]; Näkemiin! ’Viszontlátásra!’ [nekëmín]; Hei, hei! ’Szia!’ [hëi, hëi]; Hyvää yötä! ’Jó éjszakát!’ [hüvee üöte]. Benedek Marcell egyik egyetemi órájára elvittünk egy finn egyetemista lányt, így köszöntötte: Rakastatko minua? ’Szeretsz-e engem?’ (erre emlékezett finn tanulmányaiból, s nem volt kevés).
Az autóversenyző Kimi Räikkönen neve [rejkkönen] és nem [rajkónen], ahogy számtalanszor lehet hallani a sportriporterek szájából. A teniszező Jarkko Nieminen pedig [niëminën] és nem [niemínen], elöl hangsúlyozva, finnugor módon, és nem középre csúsztatva a hangsúlyt, valamelyik indoeurópai nyelv mintájára.
Az idegen nevek kiejtése nem egyszerű, de ha megkívánjuk, hogy az angol neveket az angol kiejtést megközelítve, a német neveket a német kiejtésnek megfelelően ejtsük ki, akkor el lehet várni, hogy a finn neveket is a finn kiejtésnek megfelelően mondjuk, főleg a médiumokban.
Függelék: Esa-Pekka Salonen karmesterrel kapcsolatban a zenekritikus megrovóan megjegyezte, hogy az egész vezénylés alatt nem rezdült egy arcizma sem. Azt tudni kell a finn férfiakról, hogy nem beszédesek és nem nyilvánítják ki érzelmeiket. Azt is mondják, hogy szó nélkül udvarolnak, képesek egy hang nélkül elüldögélni szívszerelmük mellett órákon át. Ilyenek. És ez nem negatívum. A zenekritikusnak ilyesmit is tudnia kellene.