A Foxley-hadművelet Hitler magányára épített
Hitler utálta, ha figyelik. Reggeli sétáit egyedül akarta megtenni, távol minden tekintettől. A Führer mindig ugyanazon az erdei úton járt, a bajor Alpokban lévő Berghof környékén. Az SS-kísérőjének szigorúan tilos volt a közelében maradni. Ám mivel az út kanyargós, gyakran mégis közel kerültek hozzá, ami rendre Hitler dühkitöréséhez vezetett. „Ha félsz, menj el és védd magad!” – kiabálta egyik testőrének, amikor rajtakapta, hogy követi.
1944 nyarán a brit Különleges Műveleti Igazgatóság (SOE) fontos információ birtokába jutott, Hitler rendszeresen egyedül sétál a Berghof környékén.
Az információt egy fogságba esett SS-katona árulta el, aki korábban a Führert őrizte.
A hír aranyat ért, a Führer mindennap ugyanazon az útvonalon járt, látszólag védtelenül. A brit tervek között hamarosan megszületett a Foxley-hadművelet, a diktátor megölésének terve.
A Berghof védelme
A Berghof szigorúan őrzött hely volt. 540 SS-katona vigyázta, civil ruhás biztonságiak figyelték a környéket. A hegyre engedély nélkül senki sem mehetett fel. Járőrök német juhászkutyákkal kutatták a környéket. Légvédelmi ütegek és ködfüggönyt generáló egységek is rendelkezésre álltak, hogy a légitámadásokat megakadályozzák. Azt pedig, hogy a diktátor a Berghofban van-e, könnyű volt nyomon követni, ha ott volt, az épület előtt a horogkeresztes zászlót felhúzták.
A SOE ideális jelöltet keresett, németül beszélő, délnémet akcentusú személyt, aki gyűlöli Hitlert, és hajlandó meghalni a küldetésért. A bajor és osztrák hadifoglyok között kerestek megfelelő embert, de felmerült a cseh és a lengyel kényszermunkások közötti keresés is, akik tömegével dolgoztak a környéken. A terv szerint a merénylő hegyivadásznak (Gebirgsjäger) álcázva mozoghatott volna a környéken, mintha csak katona pihenne a Platterhof kórházban.
A merényletet mesterlövész fegyverrel hajtották volna végre, egy Mauser puskával, amely higany-fulminátos lőszerrel a célpont fejét darabokra robbantotta volna.
Van-e értelme a tervnek?
A Foxley-tervet a brit hadvezetésen belül is vitatták. R. H. Thornley alezredes élesen ellenezte.
Úgy vélte, Hitler halála csak erősítené a náci mítoszt, és a németek vértanúként tekintenének rá.
Mások, például Sir Hastings Ismay, Churchill katonai tanácsadója, egyetértettek abban, hogy a terv fölösleges, bár más okból, ők úgy vélték stratégiai szempontból Hitler katonai hibái hasznosak voltak a szövetségesek számára. Végül a terv sosem valósult meg. Mire a brit és szovjet csapatok elfoglalták Berlint, Hitler már a föld alatti bunkerben volt, és április 30-án öngyilkosságot követett el.
A Führer halálát övező homály a szovjetek titkolózása miatt sokáig élt. Sztálin hallgatásba burkolózott, sőt kifejezetten ösztönözte a találgatásokat, hogy Hitler esetleg Spanyolországba vagy Argentínába szökött.
Az évek során sokan látták Hitlert a világ különböző pontjain – de ezek mind hamis nyomok voltak.
A valóság, hogy Hitler a berlini bunkerben 1945. április 30-án, feleségével együt, öngyilkos lett. Maradványait a szovjetek találták meg, azonosították a fogai alapján, majd eltemették.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.
