A jelenleg rendelkezésre álló eszközökkel a maffia elleni harc egyszerűen lehetetlen feladat – fogalmazott Piero Grasso, az olasz maffiaellenes központ vezetője a jelenleg hivatalban lévő szicíliai kormányzó, Totó Cuffaro alvilági kapcsolatait vizsgáló bírósági tárgyalás alkalmával. A nyomozás során csak az utóbbi három hónapban letartóztattak vagy eljárást indítottak egy polgármester, több önkormányzati képviselő és tanácsos ellen, és a vád minden esetben a maffiával való együttműködés. Hihetetlen, de igaz, a szigetet több mint egy évtizede irányító Cuffaro a vizsgálóbírói vádak ellenére további öt évre jelöltette magát a kormányzói posztra a jobbközép pártok támogatásával, így visszalépés helyett inkább megkérte a bíróságot, hogy legalább a kampány idejére függeszszék fel az ellene folyó vizsgálatot, hogy jobban tudjon koncentrálni politikusi feladataira.
A maffiaellenes központ vezetője nem véletlenül kérte meg a pártokat még a kampány hajnalán, hogy legalább vizsgálat alatt álló személyt ne jelöljenek tartományi pozíciókra, mivel véleménye szerint „a maffia elleni fellépés lényege, hogy (a politikusok és bűnüldözők) szavai és tettei összhangban legyenek”. Ilyen környezetben tehát váratlan fordulatként értékelhető, hogy az ellenzéki előválasztásokon a politikától teljes mértékben távol álló gyógyszerész nagymama, Rita Borsellino asszony elsöprő győzelmet aratott pusztán civil kezdeményezéseken alapuló programjával.
A siker elsősorban bátyja emlékének köszönhető. Paolo Borsellino annak a bátor vizsgálóbírói csapatnak a tagja volt, akik több évtized bénultsága után fel merték venni a harcot a Cosa Nostra maffiaszövetkezet ellen.
Szicíliában, de egész Olaszországban sincs olyan ember, aki ne emlékezne az 1990-es évek négytagú elszánt, bátor kisebbségére, akik bevezették a „bűnbánó maffiózó” intézményét, létrehozták a szervezett bűnözés elleni római hivatalokat, és több száz klánvezért és tagot juttattak rács mögé, amivel gyakorlatilag háborút robbantottak ki az olasz állam és a vele párhuzamosan működő maffiaállam között. A négy vizsgálóbíró közül csak egyetlen maradt életben, 1992-ben a Cosa Nostra szinte minden hatékonyan nyomozó bűnüldözőt eltett láb alól.
A szicíliai maffia másfél évszázados történetében egyedül a Mussolini-érában sikerült visszaszorítani a bűnszövetkezetek hatalmát. Ekkor diktatórikus módszerekkel, sőt a katonaság bevonásával is viszszavonulásra kényszerítették az időközben már az Egyesült Államokban is maffiabirodalmat kiépítő szervezeteket. A második világháború után beköszöntött köztársaság alatt azonban a maffia újból beépült a politikába, és a legmagasabb körökben is találtak pártfogókra. Ezt az állóvizet zavarta fel Giovanni Falcone és Paolo Borsellino, a két palermói vizsgálóbíró, akik minden fenyegetés ellenére is bebizonyították a hierarchikus Cosa Nostra létezését.
Szicília tehát most valódi válaszúton áll. Demokratikus eszközökkel eddig még senki nem tudta térdre kényszeríteni a maffiát, még az egyház sem mert 1990-ig nyíltan állást foglalni maffiaügyben, sőt akadt olyan bíboros is, aki úgy próbálta a szőnyeg alá söpörni a problémát, hogy azt mondta: „több embert gyilkoltak meg az abortusz következtében, mint a maffia keze által”. A kizárólag civilek által jelölt Rita Borsellino – immár teljes ellenzéki támogatottsággal – kulturális és felvilágosító kampánnyal is megpróbálja szétválasztani az amerikai filmekből is jól ismert gengszterromantikát a valóság kegyetlen maffiájától. A realitás a kábítószer-kereskedelem, a véres leszámolások és az omertá, vagyis a hallgatás törvénye, a zsarolási pénzek fizettetése, miközben a főnökök – köztük a négy évtizede a szervezetet rejtekhelyéről irányító Bernardo Provenzano – még mindig szabadlábon vannak.
További probléma, hogy a maffia „becsületkódexe” szerint élő bűnözők egyfajta erkölcsi fölénnyel igazolják véres tetteiket, illetve az újabb beszervezéseket: számtalan főnök elfogásakor szentképeket találtak náluk, több vezető – így például a legendás Totó Riína is – csak a Jóisten előtt hajlandó bűnbánatot gyakorolni, inkább választják az életfogytig tartó, szigorított börtönbüntetést. Jól szemlélteti az erkölcsi értékrendek teljes összemosását, hogy a maffia íratlan törvényei szerint gyermekeket tilos bántani, így például az egyik maffiózó 12 éves fiát, a kis Giuseppe Di Matteót két éven keresztül egy pincében rejtegették, majd – közös döntés értelmében – 14 éves kora után sósavban feloldották.
origo.hu
Házasságokkal is épül a hálózat Magyar Péter és főnöke körül – videó
