Elegendő lenne ugyan az ellenzéki frakciók létszáma a terv megvalósításához szükséges többséghez, ennek ellenére kétséges a bizottság létrejötte. A Zöldek minden körülmények között meg akarják akadályozni az akkori külügyminiszter, Joschka Fischer tekintélyének megrongálását; a szocialisták a nemzetközi jog durva megsértését szeretnék rábizonyítani a Schröder-kabinetre; az FDP kétkulacsos politikával vádolja az SPD– Zöldek-koalíciót, mert az látványosan elutasította Németország részvételét a katonai intervencióban, a háttérből viszont titkosszolgálati értesülésekkel támogatta Washingtont. A parlament munkáját felügyelő grémium szerint a BND nem szolgált információkkal az amerikaiaknak fontos katonai célpontokra vonatkozó koordinátákról. A New York Times cikkei viszont azt sugallták, a német kormány jelentősebb adatokkal rendelkezett, mint azt Berlin állította.
Az ügynökaffér csak akkor lenne áttekinthető, ha az amerikai titkosszolgálat hajlandó lenne együtt dolgozni a vizsgálóbizottsággal – erre azonban nincs remény. A tanúként fellépő BND-ügynökök kihallgatása sem kecsegtet meglepő újdonsággal, mivel a szolgálat nagyrészt titoktartásra kötelezi őket.

Ez nem ellenzék, hanem vírus, amit le kell gyűrni