A WFEO döntése, miszerint Budapesten rendezi háromévenként sorra kerülő konferenciáját, értelmezhető-e úgy, hogy a magyar mérnöktársadalom továbbra is jelentős elismerésnek örvend nemzetközi szinten?
– A tudósok fölfedezik az újat, a mérnökök pedig ez alapján megváltoztatják a világot. Tehát óriási a felelősségük, s ennek következtében már évtizedek óta különböző szervezetekbe tömörülnek. Ezért jött létre Magyarországon is az MTESZ, mely nemzetközi szinten is meglehetősen aktív volt az elmúlt húsz évben. Míg a rendszerváltozás előtt az európai szocialista országok között játszott vezető szerepet, később egyre inkább a mérnök-világszövetségben (WFEO). Az aktivitás meghozta a gyümölcsét mert a WFEO 1995-ös közgyűlésén engem a végrehajtó bizottság tagjává választottak, de négy évvel később – ami sokkal fontosabb – Ginsztler János, a tudományos akadémia levelező tagja lett az oktatási bizottság elnöke. Ilyen módon négy, majd újraválasztásával további négy évre Budapestre költözött e világszervezet oktatási bizottsága. Nemcsak felhívtuk a figyelmet a magyar mérnökoktatásra, mely minden próbát kiáll európai szinten, hanem ez közvetve hozzájárult például a külföldi mérnökök számának növekedéséhez is a Műegyetemen.
– Éppen a mérnökök száma vált ki gyakran vitákat, hiszen míg 2001-ben a műszaki és természettudományi oklevelet szerzett hallgatók száma mintegy 10 ezer fő volt, 2004-re számuk közel felére csökkent. Ennek mi lehet az oka?
– Míg korábban az ipari társadalomban a gépek játszották a nagyobb szerepet, az információs társadalomnak az ember a letéteményese. Jelenleg a befektetések jelentős része is sokszor az agyakba történik, s nem az eszközökbe. Egyébként nemcsak Magyarországon, hanem az egész nyugati világban csökken a mérnökök száma. Emellett manapság erőteljesen előretört az érdekérvényesítés és a szükségletek azonnali kielégítésének igénye. A mérnök, illetve a természettudományi hallgatóknak a diplomájukért is keményen meg kell dolgozniuk, ami nem nagyon népszerű. Ráadásul matematikai készségekkel kell bírniuk, s a korosztálynak csupán 8-10 százaléka rendelkezik ezekkel a készségekkel. A helyzetet tovább fogja rontani öt-tíz év múlva az, hogy tönkreverték a közoktatást. Meggyőződésem, hogy egy olyan társadalomban, mely felfelé törekszik, és mindenképpen többet, jobbat akar csinálni, több mérnökre van szükség. Ma viszont nem becsülik meg annyira azokat, akik ezt a hivatást választják.
– Egyáltalán milyen mérnökökre van igény a piacon?
– Biztos, hogy a műszaki informatika igen fontos, a másik az interdiszciplináris gyógyszeripar, ahol a legkülönbözőbb fajta mérnökökre van nagy szükség, és mivel építkezések mindig vannak bőven, kapósak az építészek is. Sajnos a textilmérnökök vagy a bőripari mérnökök iránt nem nagy a kereslet.
– Idén felmenő rendszerben bevezették az angolszász oktatási, más nevén bolognai rendszert a hazai felsőoktatási intézményekben is, mely lényegében összemossa az elit és a tömegoktatást. Véleménye szerint ennek milyen hatása lesz?
– A bolognai folyamatnak még nincs hatása a mérnökképzésre, mint ahogy más felsőfokú képzésre sincs, de hatása van bizony annak, hogy az elmúlt 15 évben a közoktatás tragikusan romlott. A szakképzés pedig még annál is jobban. A közoktatás nem képes a diákot felkészíteni arra, hogy mérnökké váljon. Mindig azt mondták, hogy nincs elég pénz, amit nem tudok elég erős szavakkal elítélni. Vannak, akik azt hangoztatják, tudatosan bomlasztják a társadalmat azzal, hogy az oktatás színvonalát lerontják. Talán nem ilyen súlyos a helyzet. Ugyanakkor látni kell, hogy míg például Amerikában évente csak 60 ezer középszintű mérnök végez, Indiában 300 ezer, Kínában pedig 600 ezer. Ráadásul a kínaiak okosak, szorgalmasak, megbízhatók, és lelkesek. Egyszerűen le fogják söpörni a Nyugatot, nem a számokkal, hanem a tudásukkal.
– A bolognai folyamat mégis hogyan fogja befolyásolni a felsőoktatást?
– Alapvető kötelessége a társadalomnak, hogy a tömegoktatást a felsőoktatásban is megvalósítsa. Ezzel én teljes mértékben egyetértek, hiszen az iparosodott világban az emberek fele végez valamilyen felsőoktatási intézményben. Erre megvan az igény, és szükséges is, mert többet kell tudni mint száz vagy kétszáz évvel ezelőtt. Emellett az amerikai és angolszász rendszer a maga nemében jól működik, legalábbis úgy tűnik. De akárhonnan is nézzük, az egy másfajta társdalom, mint az európai, s pláne a közép-európai, ahol a poroszos rendszer terjedt el. Nem lehet erőszakkal, rövid idő alatt lenyomni az emberek torkán az új rendszert. Tehát ilyen szempontból azok, akik ezt erőltetik, és nem hagyják a fokozatos átállást, tönkreteszik a magyar felsőoktatást. Ez zajlik most. Amennyiben optimista vagyok, azt mondhatom, hogy a folyamat még nem fejeződött be, tehát van még esetleg kiút. Most kőkeményen ráerőltették Magyarországra a bolognai rendszert, mely alól egypáran kibújtak, mások pedig obstruálják, és nem valósítják meg, csak úszkálnak a semmiben. Ennek következtében – mint mindig, amikor kitérnek a felsőoktatás emberei az ilyen kényszerek alól –, erodálódik az egész rendszer, és romlik a színvonal. Miután a középiskola közismerten gyenge, a felsőoktatás is visszafejlődik. Tehát nem lenne szabad erőltetni.
– Fel lehet-e kelteni a társadalom érdeklődését a mérnöki pálya iránt. Fel tudnunk-e villantani valami perspektívát a mai fiataloknak?
– Egészen egyszerűen fel kell hívni a fiatalok figyelmét, hogy jól fognak keresni. Jelenleg például az informatikában, a műszaki informatikában és más területeken már aranyban mérik a diploma súlyát. Vagyis a diploma megszerzését követően 2-3 évvel nettó 300 ezer forintot kereshet egy fiatal mérnök, van remény az érdeklődés bővülésére. De itt lenne szerepe a kormányzatnak is: honorálni kellene külön a mérnökhallgatók képzését. Régen volt például az úgynevezett társadalmi ösztöndíj, egy-egy vállalat fizetett ösztöndíjat a diáknak.
– A vállalatok ilyen jellegű együttműködése már nem jellemző?
– Előfordult itt-ott, de egyáltalán nem beszélhetünk elterjedt gyakorlatról. Bár ezt nagy tömegben kellene erőltetni, hiszen komoly nehézségekkel küzdenek az emberek. Elég abba belegondolni: ha például a diák vidékről jön Pestre, csak az albérlete legalább 20 ezer forint!
– Miért nem élnek a vállalatok e lehetőséggel?
– Sajnos Magyarországon nincs elég vállalat, mely az észre építene. Nagyon sokan inkább piacokat vásároltak, mások az olcsó munkaerőre építettek, s nincs elég olyan társaság, mely a jól képzett munkaerőre számítana.
– Lehetséges, hogy a mérnökök nem mernek megszólalni a köz ügyeit érintően, egyáltalán számít, hogy mit mondanak?
– Inkább nem jutnak szóhoz, de személyes tapasztalatom is volt arra vonatkozóan, hogy nem mernek. Korábban egy bizonyos témában az MTESZ akkori elnöke leállította az egyik kezdeményezést, mert félt attól, hogy a szervezet elveszti a több tízmillió forintos állami támogatást.
– Ezt mára e nélkül is elvesztette.
– Nos, igen, el is vesztette. Gyáva népnek ugye, nincs hazája. Egyébként fontos megjegyezni, hogy a mérnökök nem politikusok.
– Szakmai kérdésekben azonban nyilván nagyobb rálátásuk van bizonyos ügyekben.
– Sajnos a szakszerűség jelenleg Magyarországon nem feltétlenül a legjobb ajánlólevél. Valami elképesztő zűrzavar, és azt kell mondjam, hogy korrupció van, Magyarország amúgy is előkelő helyen áll a nemzetek sorában a korrupció tekintetében, s ilyen helyzetben hiába beszél a mérnök- vagy bármely más szakma.
– Mire lenne szüksége a felsőoktatásnak a közeljövőben?
– Mindenképpen nyugalom kellene, és ez az egész felsőoktatásra vonatkozik. Akkor talán az eszméletlen tempóban beerőszakolt változások le tudnának ülepedni. Azokat a változtatásokat, amelyek életképtelenek, ki kell iktatni, ami életképes, azt szépen meghagyni. Ezt azzal is elő lehetne segíteni, ha pénzt adunk a képzésekhez. Könnyebb valamit úgy bevezetni, ha jutalmazom azt, aki megvalósítja az én elképzelésem, mintha büntetem, ha erre nem hajlandó.
origo.hu
Ők az ukrán kémek, akiket Magyarország kiutasított
