Mintha egy romló, koszlott negyed főutcájára tévedtünk volna. A páratlan oldalra egy üresen álló telek nyomja rá a bélyegét és húz lefelé mindent, ami üzlet, szolgáltatás. A telek kerítésén márciusban mindössze a bontást végző cég adatai szerepeltek. Persze, ha a kerület, a főváros elviselhetőségéért felelős hivatalnokokat kérdezzük, mindez a jövőnkbe történő befektetés, a romlásból luxus terem. Mégpedig német tulajdonú szálloda, mélygarázzsal, egyebekkel, a hírek szerint a hajdani spenótpalotánál jobb kivitelben. Lehet. Csak azt nem értjük, ha a bizniszre jó ez a város, miért nem érdemel annyit, hogy legalább kulturáltan rekesszék el környezetétől, tájékoztassanak, hogy mi lesz itt, és meddig tartanak a munkálatok? Mindezt nem lehet pusztán azzal elintézni (ahogyan próbálták): ugyan, itt csak egy vacak kis áruház állt… Valójában a frekventált helyen lévő építési telek „kitermelése” és értékesítése volt a tét. Ebből a tranzakcióból ma azt látni, hogy a városképből eltűnt a Kossuth Lajos utca 7–9. és a Reáltanoda utca 8–10. számú ház.
Az építésztörténészek a mai napig fájlalják, hogy a kilencszázas évek elején, az Erzsébet híd építése miatt, a környéken álló klasszicista épületeket lerombolták. Ezt követően egy sokarcú, vegyes stílusú utcakép alakult ki, amelybe a műemlék épületek épp úgy beletartoztak, mint az 1960-as évek ízlését tükröző Hungarotex irodaház. Az utca házainak homlokzata egyébként fővárosi védelem alatt áll, de ennek a történészek szerint nincs sok jelentősége.
Az Úttörő Áruházzal kezdődött
Kevéssé ismert, hogy az Úttörő Áruháznak csak az elnevezését adták Rákosi pajtásék. Valójában a főváros első áruházépülete volt, amelynek alapjait egy becsvágyó szabómester, Holczer Simon és fia tették le 1869-ben. A kereskedőház idővel a pesti divat központja lett. Építészetileg pedig az épület homlokzatának később kialakult, egyedi vasszerkezete miatt tartották számon. A későbbi évtizedekben ugyan külső jellege megváltozott, de kereskedelmi szerepe megmaradt. A környéknek a hetvenes, nyolcvanas években stabil vásárlóközönsége volt, akik kifejezetten szerették ezeknek a boltoknak a hangulatát. Néhány üzlet eladóterét rendkívüli műgonddal alakították ki, s ezek nem véletlenül védettek. Az utca kereskedelmi tevékenysége az Erzsébet hídról lezúduló egyre nagyobb forgalommal is képes volt dacolni. A rendszerváltozás utáni első években még „elég jól ment a szekér.” Volt itt tágas, szép könyvesbolt, különleges csemegéket tartó élelmiszerüzlet, bútoráruház. Ma ezeket nem találjuk. Szerencsére az igényes filmeket játszó Puskin mozi még tartja magát. Mellőle viszont eltűntek a jobb üzletek. Gagyi áruk végkiárusítása folyik, az árleszállítást jelző színes ragasztószalagok a 2003-as évet jelzik. A por és a piszok ösztönzik a rongálókedvet. A betört vitrinek, festékszóróval dekorált falak látványa lehangoló, az ember alig várja, hogy kikeveredjen innen. De persze mindenütt vannak optimisták. A tisztán ragyogó török gyorsétkezde tulajdonosa reménykedik, elvégre enni mindenhol kell. Ez az utca kellemesebb oldala. Átellenben viszont a már említett kibontott telek adja meg az alapmotívumot. A tágasabb üzletek közül egy női konfekciószalon, a Polgár antikvitás üzlete és az Aranypók tartja magát. Az hajdani iparművészeti bolt, a bizományi áruház, a nemes faborítású belső teréről ismert cipőüzlet szintén az enyészeté. (Az utóbbi helyiségek önkormányzati tulajdonban vannak.)
A még kitartó kereskedőket az önkormányzat nem tájékoztatta, hogy mi vár rájuk, milyen következményekkel számolhatnak az utcarész átalakítása miatt. A környék leromlásának folyamata az Úttörő Áruház értékesítésével, a belső tereinek szétaprózásával és bérbeadásával kezdődött. A Pretium Bróker – később ingatlancég – adta ki a helyiségeket, de a cél nyilvánvalóan nem a kereskedelem felvirágoztatása, hanem egy nagyobb földterület megszerzése volt. Az ötödik kerület szabályozási terve, a főváros jóváhagyásával bonthatónak ítélte az áruházzal szomszédos Reáltanoda utca 8–10.-et is. Ezzel együtt 2500 négyzetméternyi területet lehetett áruba bocsátani. A kevés nyilvános információból annyit sikerült kibogozni, hogy a telekegyüttes a Tera Consult GmbH-hoz került tovább 2004-ben, s egymilliárd forintot fizettek érte. Azt csak sejteni lehet abból, hogy aztán a tranzakció körül milyen érdekek csaphattak össze, hogy a bontási engedély ügye évekig húzódott. A lezárt épület fedett külső részében tanyát vertek a hajléktalanok, ott végezték szükségüket. A környék lakói hiába kérték a hatóságokat, hogy legalább a minimális közegészségügyi állapotok megteremtésében segítsenek. A járókelők mentesülhettek a látványtól, ha a másik oldalon közlekedtek, de akiket ide kötött az otthonuk és az egzisztenciájuk, azok tehetetlenek voltak. Jelezte: a rothadásból már sokaknak elegük lehetett, hogy 2004 késő őszén a fiatalok egy csoportja elfoglalta az üres épületet.
Szórakozás és szembeszállás
A tulajdonos képviselője (Pretium) a helyszínre érkezve elképedt azon, hogy „ezek teljesen értelmes fiatalok”. A nullára írt, lezüllesztett épület egy csapásra élettel telt meg általuk. Zenéltek, vitákat rendeztek, kirakták a festményeiket. Kigondolták az alkalmi dizájnt, volt víz és villany, büfé, szóval egy röpke időre felvillant egy másik lehetőség. Mert mi lett volna, ha egy ilyen épületet szerényen átalakítva a fiataloknak szánnak?
Európában jó ideje ismert a nagyvárosokban hosszabb ideig üresen álló épületek elfoglalása, a squattolás. Ezek az akciók a városokat irányító tisztviselők figyelmeztetésére is szólnak. Bizonyos esetekben pedig a városok belső magját erőszakosan átalakító, spekulációkkal szállnak szembe. Ha csak néhány napig tart mindez, akkor is tettek valamit – a beletörődés ellenében – így tartják. Az biztos, hogy az események sorában ez volt az egyetlen üde színfolt.
– Amikor az áruházat és a mellette lévő épületeket bontani kezdték, a másfél hónapig tartó művelet során az üzletek és a lakóházak szinte megközelíthetetlenek voltak. A lakók és a kereskedők hiába kérték, hogy a biztonságuk miatt legalább egy ideiglenes átkelőhelyet jelöljenek ki, azzal pöckölték le őket, csak a járda tartozik hozzájuk, az úttest a fővárosé – emlékszik vissza Bodánszky Mariann. Harminc éve annak, hogy a 11.-es számú műemlék házban lévő optikus üzletben kezdett dolgozni. Azok közé a kereskedők közé tartozik, akiket ide köt egzisztenciájuk. A városát szerető polgárként is különösen fájón élte meg az eddigi eseményeket.
Bontani vagy megtartani?
Ez a válasz tökéletesen jellemző arra, ahogyan a közpénzből fizetett hivatalnokaink a fejünkre nőnek. De azért az egész ügyről valamit mégis kell mondaniuk. Mondtak is. Természetesen aggasztónak tartják az említett szlömösödési folyamatot, de nincs lehetőségük arra, hogy a kereskedőket kötelezzék, nyissák meg a bezárt üzleteket. Arra sincs módjuk, hogy tulajdonosváltást kezdeményezzenek. A bezárt vagy elhanyagolt üzletek döntő többsége magánkézben van. A belső udvarokban lévő boltok pangása a „kereslet” hiányával s a környék jelenlegi állapotával van összefüggésében. Nem fedi a valóságot, hogy a kereskedők „kivonulásában” a rendkívül magas bérleti díjak játszanak közre, hiszen azok jóval a szabadpiaci árak alatt vannak – állítják.
A helyi építési szabályzat által bonthatónak ítélt épületeknél a tervek minden tekintetben megfeleltek az előírásoknak. A bontás elválaszthatatlan az építési engedélytől. A munkálatok 2005 decemberében kezdődtek és 2007-re fejeződnek be. A házak homlokzata fővárosi utcaképi védelem alatt áll, ám ez nem akadályozhat egy beruházást. Az építési engedélyhez a szakhatóságok – így a műemlékvédelmi is – hozzájárultak. Egy építkezést sem lehet kellemetlenségek nélkül megúszni, de az eredmény mindezeket kompenzálni fogja. Ami a munkálatok alatt a helyi közlekedést illeti, kidolgoztak egy tervezetet, hogy a gyalogos és közúti forgalmat ne akadályozzák. Folyamatosan mérni fogják a por- és zajszintet, s ha magasabbak a megengedettnél, azonnal leállítják a munkálatokat. Az önkormányzat statikusi felügyeletet biztosít, s odafigyelnek arra, hogy a kivitelező a környező épületekben, az utca- és járdaszakaszokon okozott károkat azonnal helyreállítsa. Csak drukkolni lehet, hogy minderre azért ne túl gyakran kerüljön sor.
Most tekintsünk el attól, hogy a városmagokban lévő telkekkel való üzletelés kinek termel extraprofitot, próbáljunk meg arra összpontosítani, hogy amit végérvényesen megváltoztatnak, ahhoz van-e valami közünk? A Studio Metropolitana Kht. urbanisztikai kutatóközpontot a fővárosi önkormányzat működteti. Több átfogó téma mellett vizsgálják azt is, hogy a nagyvárosi léttel összefüggő építészeti változásokat hogyan fogadja az érintett lakosság. Ezen belül fontosnak tartják azoknak a nemzetközi tapasztalatoknak átplántálást, amelyek a kiskereskedelmet, a helyi szolgáltatásokat, a vendéglátást megerősítik. Egyik, tavalyi vizsgálatukról beszél Ongjerth Richárd, a cég ügyvezetője.
– A fővárosi lakosság bizonyos csoportjait kérdeztük a történelmi városrészekhez fűződő kapcsolatukról. Kiderült, hogy bár nem igazán szeretnek az említett városrészekben lakni a zaj, a zsúfoltság miatt, de a megszokott épületekhez ragaszkodnak. A „bontani vagy megtartani” dilemmára adott válaszok erős érzelmi, szellemi kötődésre utalnak. A legtöbben szívesen vennék, ha a régi épületek homlokzatát feljavítanánk, belül viszont elvégeznék a szükséges műszaki korszerűsítést. Igen erős igény, hogy az új épületek az adott környezetbe illeszkedjenek. Ez viszont nemcsak drágább eljárás, de nem is találkozik az építészek szándékaival. Számukra a saját alkotás, a szakmai értékrend a mérvadó. Az én véleményem is az, hogy az új épületek bizonyos részleteikben jobban igazodhatnának az adott városképhez.
Amibe nem kell belenyugodni
Ettől függetlenül Ongjerth Richárd úgy tartja, hogy egy utcakép megőrzése, amennyiben a házak műszaki állapotának romlásával jár, sem egyéni, sem közösségi szempontból nem előnyös.
A Kossuth Lajos utcában létesülő beruházás részleteit ugyan nem ismeri, de véleménye szerint a szóban forgó terület kereskedelmi pozícióinak romlása nem csupán az áruház lebontásával hozható összefüggésbe. Az útvonal lényegében az M1-es és az M7-es sztrádák forgalmát vezeti át oda Budáról, a tovább a Rákóczi útra. A rendkívüli környezeti terhelés, a szűk járdák, a privatizációval járó változások, az új vásárlóközpontok megjelenése mind-mind a kiskereskedelem érdekei ellen hatottak. A mai sivár állapot viszont korántsem jelenti azt, hogy mindebbe bele kellene nyugodni, éppen ellenkező a szándék. Hangsúlyozza, hogy a belső városrészek életének felpezsdítése az átmenő forgalom csökkentésén és új parkolási lehetőségek létrehozásán alapul. Ez pedig nem megy az M0-s körgyűrű befejezése és a 4-es metró megépítése nélkül. A Budapest szíve középtávú fejlesztési programban, amelyhez remélhetőleg az anyagi háttér is meglesz, benne foglaltatik a Kossuth Lajos utca átépítése és parkolóhelyek kialakítása. A „gyalogos belváros” megteremtése távlatilag azt jelentené, hogy a Kiskörúttól a József Attila utcáig terjedő területet részben átadnák a városlakóknak, a kiskereskedelemnek és a turistáknak. Ami a jelen gondjait illeti, a napi gondokkal küzdő és a szerencsésebb helyzetben lévő kereskedelmet, szolgáltatásokat egyaránt igyekeznek segíteni. Példákat is említ erre Ongjerth Richárd.
– Az Európai Unió egyes országaiban egy adott utca vagy utcák kereskedői, szolgáltatói egyesületeket alapítanak, hogy védjék és összehangolják érdekeiket. A Ráday utca és a Liszt Ferenc tér üzleteinek és éttermeinek tulajdonosai már megtették ezt a lépést, amelynek jogi hátterét szeretnénk szélesíteni. Megkérdeztük Gerle János építészt, az Élőlánc Mozgalom egyik vezetőjét, mit gondol mindarról, ahogyan rombolnak és építkeznek a belső negyedekben.
Kidobtak egy korszakot
– A Kossuth Lajos utcában nem történt más, minthogy kidobtak egy korszakot. Azt nem lehet tudni, hogy mi kerül a helyére, miként terheli meg a környezetet az átalakulás. A civil szervezeteknek az a tapasztalatuk, hogy az önkormányzatok által készített hatástanulmányok többnyire formálisak. A városvédők rendre jelzik is a hibás adatokat. Az ilyen esetekben arra kellene törekedni, ha már megbontották a város szövetét, akkor az új építkezés a legmagasabb színvonalon történjen. Ennek az lenne a módja, hogy a nagy körutakon belüli részeknél a kiviteli tenderek helyett pályázatokat írjanak ki. A bontás és az építkezés ugyan egy adott kerület hatásköre, de egy rossz döntés következményeit az egész város viseli. Ha az önkormányzati törvényt nem is lehet megváltoztatni, de szorgalmazni kellene egy olyan szabályozást, amely túlmutat a helyi érdekeken.
Ami a belváros egyes részeinek enyészetét illeti, felhívja a figyelmet arra is, hogy az évszázados berendezéssel rendelkező Apostolok étterem zárva van. A Párizsi udvar elhanyagolt. A páratlan műgonddal épített Klotild-palotákat méltatlanul kezelik. Az épület Szabadsajtó úti, gyönyörű, szeceszsziós kávéházában, a lefüggönyözött ablakok mögött kaszinó működik, egy zárt vendégkör számára. Gyönyörű belső tereinek megnyitása az eredeti funkció visszaállításával a város kulturális és idegenforgalmi arculatát erősíthetné. A távlattalanság, a nemtörődömség lényegesen hozzájárulhat ahhoz, hogy egy városrész elveszítse jellegét, nívóját, és kiüresedjen.
origo.hu
Ókori tárgy került elő egy családi vitrinből
