Hatvanegy Srí Lanka-i árva kislány halt meg, amikor hétfőn bombatalálat érte iskolájukat. Pár nappal azelőtt Muttur közelében tizenhét tamil holttestére bukkantak, a rajtuk lévő póló alapján azonosították őket: valamennyien egy francia segélyszervezet alkalmazottai voltak. A kormányhadsereg a múlt hét végén azzal dicsekedett, hogy megölt 157 tamil szeparatistát, míg a másik részről a Tamil Eelan Felszabadító Tigrisei (LTTE) elnevezésű fegyveres szervezet 27 kormánykatona halálát jelentette be. Manapság ilyen – egyébként ellenőrizhetetlen – adatok látnak napvilágot a napi veszteségekről, amelyek összege az idén már az ezer fő felé közelít. A 23 éve dúló polgárháború áldozatainak száma meghaladja a hatvannégyezret. A helyzet egyre kilátástalanabb.
Mindez „tűzszünetben” történik. Négy éve ugyanis hivatalosan „fegyvernyugvás” van érvényben a csodálatos szigeten, amely India déli részéhez csatlakozik. Skandináv megfigyelőknek kellene ellenőrizniük, hogy a szemben álló felek valóban betartják-e a tűzszüneti megállapodást. De mi ennek a véget nem érő összetűzés-sorozatnak az alapja? Az ország lakosságának 18 százalékát adó, 3,6 milliós tamil kisebbség – zömükben hindu vallásúak – majd negyed százada, 1983-ban kezdte meg a fegyveres harcot az autonómiáért. A tigrisek gyakorlatilag azt a célt tűzték maguk elé, hogy megteremtsék önálló, független államukat a sziget északi és északkeleti részén. Ám e kisebbség is két részre oszlott: közülük 12 százalék Srí Lanka-i tamilnak vallja magát, a többiek pedig a brit gyarmatosítók által az indiai tartományokból idetelepített munkások leszármazottai, akik főleg a teaültetvényeken dolgoztak és dolgoznak, az előzőeknél sokkal mérsékeltebb álláspontot vallva. Az LTTE gyorsan elhallgattatta a „másként gondolkodókat”: véres leszámolásokkal egységesítette a szervezetet zászlaja alatt, amely mára egyedüli szószólója a tamil ügynek.
A valamivel több mint 15 milliónyi szingaléz – nagy többségükben buddhisták – viszont egyáltalán nem nézi jó szemmel a tamilok önállósodási szándékát. A helyszínen lévő megfigyelők arról számolnak be, hogy vegyes lakosságú helyeken civil szingalézek öszszetűzést idéznek elő tamil szomszédaikkal. Olyan esetekről is hallani, amikor az ütlegelések a kizárólag szingalézekből álló hadsereg, rendőrség szeme láttára történnek, persze ez utóbbiaknak eszük ágában sincs beavatkozni. Mintha mindenki tamil tigris volna, ez a felfogás újra egyre inkább terjed a szigeten. A verekedések többnyire azzal végződnek, hogy a tamilok számukra biztonságosabb övezetbe költöznek. Ez az etnikai tisztogatás egyik enyhébb formája.
A harcok kiújulásának réme tavasszal egyre erőteljesebben merült fel. Április óta a kormányerők és a szeparatisták mind keményebb összecsapásairól érkeztek hírek. „Az ország keleti felén valóságos anarchia dúl, menekülők tízezrei árasztják el az utakat. A helyzet kezd hasonlítani a 2002 előtti, a tűzszünetet megelőző állapotokhoz” – mondta ekkoriban egy norvég megfigyelő. A kormány felújította bombatámadásait, amelyekkel szemben a tamil tigrisek gyakorlatilag védtelenek, se légelhárításuk, se vadászgépeik nincsenek. Tengeri naszádokról is ágyútűz érte a tamil állásokat.
Június végén megállíthatatlanul rosszabbodott a helyzet: egy vidéki városban tamil öngyilkos merénylő megölte a Srí Lanka-i vezérkari főnök helyettesét. Az öngyilkos robbantások egyik korai „feltalálója” az LTTE, amely az Egyesült Nemzetek Szervezetének közelmúltban elvégzett új besorolása szerint a terrorszervezetek listájára került. A hadsereg bosszút esküdött. Rá egy hónapra rendkívül heves harcok kezdődtek az északkeleti Muttur közelében található Maavilaru-csatorna körül. A tamilok a kormányerők fennhatósága alatt élő 50 ezer ember vízellátását veszélyeztetik, ezért indult átfogó hadművelet a csatorna újbóli üzembe helyezése érdekében – mondták a fővárosban, Colombóban. Ez az egész csupán ürügy arra, hogy a hadsereg totális polgárháborút kezdhessen – szólt a tamil válasz. A bombázások miatt 20–30 ezer ember volt kénytelen elhagyni lakhelyét. Muttur szellemvárossá vált. A menekülőkre is lőttek a kormányerők, nem egy helyen valóságos tömeggyilkosságokról számoltak be a jelentések.
Ilyen mészárlás volt a Muttur környéki, az Akció az Éhség Ellen (ACF) nevű francia humanitárius szervezet munkásainak legyilkolása is. Módszeresen és hidegvérrel végeztek velük. A gyilkosok nem akartak lőszert pazarolni, egy lövést szántak mindegyik áldozat fejébe. A 17 áldozatot – 13 középkorú férfit és négy nőt – előbb megkötözték, majd letérdeltették őket. A megdöbbentő képek bejárták a világsajtót: a tamil származású halott munkások mindegyike arccal a földön feküdt.
Ki gyilkolhatta le barbár módon azokat, akik a nyomorgókon akartak segíteni? Az LTTE internetes honlapján azonnal megszületett a válasz: a hadsereg katonái voltak az elkövetők. Nemcsak tamilokat irtottak, hanem egyben leckét adtak azoknak is, akik a menekülőkön próbálnak segíti. A lőszerek megegyeznek a Srí Lanka-i hadseregben használtakkal. Persze megtévesztésből bárki használhatott ilyen fegyvereket ilyen golyókkal.
A colombói kormány független vizsgálatot ígért az ügyben. A párizsi székhelyű ACF mindenesetre azonnal Srí Lanka-i tevékenysége felfüggesztése mellett döntött. Huszonhét éves nemzetközi segélyezése alatt még sohasem érte ilyen súlyos csapás a szervezetet. A szigeten 1996 óta élelmeznek rászorulókat, mintegy 15 francia és 150 Srí Lanka-i végzett humanitárius munkát. Különösen a 2004. év végi szökőárt követően volt bőven tennivalójuk, ekkor növelték meg létszámukat. A cunami tombolásának jelei – 35 ezer Srí Lanka-i és külföldi pusztult el a szökőárban – egyébként még mindig látszanak számos helyen az ország keleti partján.
A tűzszünetet felügyelő norvégoknak a múlt héten sikerült elérniük, hogy a tamil tigrisek megnyissák a Maavilaru-csatorna zsilipjeit. A közvetítők úgy vélték, hogy ezzel megszűnt a „vízháború” oka. Ám korántsem ez a helyzet. A hadsereg héjái tovább folytatják a tamil állások bombázását: a hét végén soha nem látott erősségű bombázást hajtottak végre. A katonaság felső köreiben most – és nem először – úgy érzik, hogy erőszakos úton is rendezhető a tamilkérdés.
Eközben a colombói kormánynak négy év után sincs politikai terve a válság megoldására, jobbára csekély többségű hatalmának fenntartására megy el az ideje. Az országot irányító Szabadságpárt elveti a hatalom megosztásának gondolatát a tamilokkal, a föderális felosztást. Megfigyelők szerint, ha a marxista párt, a JVP nyíltan csatlakozik a koalícióhoz, minden bizonynyal egyszer s mindenkorra vége a békefolyamatnak. A JVP nem ismeri el az országban dúló etnikai problémát, számára a tamil tigrisek egyszerűen terroristák, és úgy kell bánni velük, mint a bűnözőkkel.
A legfrissebb jelentések szerint a harcok egyre inkább közelednek Jaffnához: az ország egyik legnagyobb városa a sziget legészakibb részén helyezkedik el. A tamiloknak valóságos főváros, amely a polgárháború során számtalanszor cserélt már gazdát, most 40 ezer kormánykatona uralja stratégiai fontosságú kikötőjével együtt. A közelmúltban a Tigrisüvöltés nevű rádióadó beszámolt arról, hogy a Tengerek Tigrisei sikeresen megtámadták a kikötőt védő hajókat. A kormánykörök hangoztatják: „Egy-két tigris bejuthatott Jaffnába, de ez még nem jelenti azt, hogy a hadsereg ne ellenőrizné teljes egészében a térséget.” Független források viszont azt állítják, hogy napok óta a kormány uralta területekről hallatszik csatazaj. A harcok ellenére a skandináv összekötőknek sikerült közvetíteniük a kormánynak az LTTE tárgyalási szándékát, amely azt feltételek nélkül elfogadta. De mint az egyik észak-európai diplomata fogalmazott: „Nem kell ettől semmit sem várni, puszta megtévesztés az egész.
origo.hu
Kávéval öntötte le a bírót, börtönbe kell vonulnia Portik Tamás fiának
