Félő, hogy Hajós András programbeszéde a Hír TV-ben csak egyszer látott esemény volt. Beszédében felsejlett valami a liberalizmus valódi lényegéből. Megtestesítette a vélemény szabadságát tértől és időtől és főleg médiumoktól függetlenül. Liberálisként maga is arra a következtetésre jutott, hogy a miniszterelnöknek vállalnia kell kiszivárgott (kiszivárogtatott?) beszéde következményeit, és le kell mondania. Nem állt be az álliberális exegéták (valójában politikai kármentők) sorába, akik utánakaptak Gyurcsány Ferencnek, nehogy elsüllyedjen saját szavainak mocsarában. A Heti Hetes következő adásában Jáksó mindösszesen csak azért csóválta a fejét: ha annyira el akarta mondani Hajós, amit el akart, miért nem tette meg ott? Hiszen ott bármikor bármit el lehet mondani heti kétszer iksz percben… És nem értették a többiek sem. A lényeget nem értették: neki ott kellett sorait előadni, mert hazai pályán súlytalan lett volna. Igazolandó, hogy most épp nem a rímfaragó, poénkodó, hanem a nagyon is komoly, szociológus Hajóst látjuk, kénytelen volt monológjához ilyen kontrasztos díszletet választani. Ezenkívül rámutatott a véleménynyilvánítás szabadságára és arra, ha bemegy az „ellenség várába”, nem fog történni semmi. Ott is ugyanolyan emberek vannak, és semmi kára nem fog származni abból, ha a balliberális média egyik orgánuma helyett egy másik médium szócsövét használja.
Azt írtam, programbeszéd volt. Igen, és határkő a tizenhat évnyi demokrácia kommunikációtörténetében. Ugyanis nem ártana vezető véleményformálóinknak, politikusainknak, médiaértelmiségieknek, és még sorolhatnám, magukba szállni és elgondolkodni: mikor, kit, mit védenek-támadnak és miért is? A liberalizmus lényege nem abban áll, hogy tűzzel-vassal védjük vélt igazunkat és igaztalanná lett miniszterelnökünket.
Vissza kellene állítani a véleménynyilvánítás méltóságát a közbeszédben!
Pozsgai Zoltán, Budapest
szexbotrány
Szexbotrány sodorja válságba a spanyol kormányt
