Komoly fenyegetést jelent a tél az észak-koreai lakosság számára, miután a kísérleti atomrobbantást követően a korábbinál várhatóan jóval kevesebb segély érkezik az országba. Jól látható, hogy a kommunista phenjani rezsim a hadiipar fejlesztését mindennél fontosabbnak tartja, a többi ágazat: a mezőgazdaság, a bányászat, a halászat, a ruhaipar életben tartása csak ezután következik. A lakosság élelmezése már eddig is a külföldi segélyektől függött, ám mindennél többet mond, hogy Phenjan tavaly azt kérte az ENSZ Élelmezési Világprogramjának illetékeseitől, hogy a fejlesztések támogatására helyezzék át a hangsúlyt. Ez pedig mindenki tudja, mit jelent.
Bár hivatalos statisztikák nincsenek, vagy nem publikusak, az észak-koreai lakosság mintegy negyven százaléka a mezőgazdaságból próbálja fenntartani magát, ám életkörülményeik egyre romlanak. A gyermekek és anyák több mint harmada alultáplált, sokan Kínába menekülnek az éhhalál elől.
Ezzel szemben a teljhatalmat gyakorló Kim Dzsong Il fényűző körülmények között él, állítólag még saját mozit is építtetett, ahol kedvelt pornófilmjeit nézi naphosszat. A „kedves vezető” totalitarizmusával a lakosság megnyomorítása mellett az az óriási probléma, hogy az ország teljesen elszigetelődött a külvilágtól, hírek se ki, se be nem szivárognak.
Az ENSZ BT szankciói nem terjednek ki a humanitárius segélyekre, Dél-Korea, Kína és az Egyesült Államok azonban már a rakétakísérletek idején jelentősen csökkentette adományainak mennyiségét, így a tavalyi hat és fél millióval szemben idén már csak 1,9 millió észak-koreai jut élelmiszerhez. A világpolitikában megszokott jelenség, hogy a nagyhatalmak nem elsősorban a rászorultságtól teszik függővé támogatásukat, sőt korábban Washington maga is jelezte, a demokráciaexportjában partnernek bizonyuló államoknak több segélyt szán, mint a „gonoszoknak”.
origo.hu
Meglepő fordulat a a Huszti ikrek ügyében, megszólalt a szakértő
