Makacs svédek, rugalmas törvények

Mit szándékozik az Európai Bizottság (EB) tenni annak érdekében, hogy Svédországot rávegye – összhangban az uniós csatlakozásból származó kötelezettségeivel –, végül is csatlakozzon az euróövezethez? – tette fel a kérdést Bernd Posselt német uniós honatya Joaquín Almuniának, az unió pénzügyeiért és gazdaságpolitikájáért felelős biztosnak az Európai Parlament múlt heti strasbourgi ülésén. Almunia azt válaszolta, hogy nincs kötelező dátum arra nézve, hogy az egyes országoknak mikor kell az euróövezetbe belépni, és így az EB nem is tervezi, hogy jogi lépéseket tesz a belépést elmulasztó országokkal szemben. Brüsszel elméletben az Európai Bíróság elé citálhatná Svédországot, hogy annak ellenére nem csatlakozik az euróövezethez, hogy a szükséges (maastrichti) kritériumokat teljesíti, ezt azonban Almunia sem szükségesnek, sem kívánatosnak nem tartja. Mint ismeretes, Svédország 1995-ben csatlakozott két másik országgal (Finnország, Ausztria) együtt az unióhoz, és akkor a csatlakozási szerződésében kötelező jelleggel vállalta az euróövezethez való csatlakozást. Ezt komolyan is gondolták, ám helyi szokás szerint a svéd állampolgárokat is meg akarták kérdezni a dologról, és a 2003-ban tartott népszavazáson a svédek – a kormányzat belépést szorgalmazó erőteljes propagandája ellenére – azt nagy többséggel elutasították. Bár a népszavazás nem ügydöntő, hanem véleménynyilvánító volt, a svéd kormány – helyi szokás szerint – tiszteletben tartja a népakaratot, és az euróövezethez való csatlakozás kérdését levette a napirendről.
Bernd Posselt, aki egyébként az Európai Parlament néppárti frakciójának tagja, azonban nem nagyon volt megelégedve Almunia válaszával. „Ratifikálták a csatlakozási egyezményt, hogy jönnek akkor ahhoz, népszavazást tartanak, és az arra való hivatkozással nem teljesítik a kötelezettségeiket? Ez a törvények és a szabályok uniója, és a tagállamok nem tehetik meg, hogy figyelmen kívül hagyják a nekik nem tetsző szabályokat” – méltatlankodott a német honatya. A méltatlankodás teljesen érthető, hiszen, ha Németországban is népszavazást tartottak, ők sem adják fel a német márkát, így az euróövezet létre sem jöhetett volna. A németeknél azonban történelmi okok miatt az alkotmány nem teszi lehetővé a népszavazást. A svédeknek jó okuk volt kívül maradni, mert gazdaságuk (az euróövezettől magát eleve távol tartó Egyesült Királyságéhoz és Dániáéhoz hasonlóan) jól teljesít, sokkal jobban, mint az övezeten belüli országok általában. Ez egyébként az euróövezetiek 22-es csapdája: aki kívül marad, az a dinamikusabb gazdasági növekedés miatt viszonylag könnyen teljesíteni tudja a belépési kritériumokat (kivéve persze az új tagállamokat), aki viszont belép, annak a lelassult növekedés mellett problémái lesznek a költségvetési egyenleg követelményeinek betartásával.
Félő azonban, hogy az új tagállamok is követni akarják majd a svéd példát, kevés hajlandóságot mutatva az egyébként kötelezően vállalt euróövezeti belépésre. Az uniós ügyekkel foglalkozó Euobserver internetes újság szerint eddig Lengyelország és Magyarország jelezte, hogy esetleg népszavazást tartanak az euróövezeti belépésről. Magyarország esetében azonban az uniónak nem kell renitens magatartástól tartania. A magyar szocialista párti tisztségviselők még a tavaszi választások előtt kijelentették, hogy az euróövezeti belépést akkor is végrehajtják, ha a népakarat nem tartaná kívánatosnak, vagyis a népakaratot – helyi szokás szerint – nem veszik figyelembe.