Remek jövedelemtermelő vállalkozások a nagy nemzetközi hipermarketláncok, ennek azonban ára van. A történet árnyékos oldalához tartozik, hogy meglehetősen mostohán bánnak a beszállítóikkal, a vásárlóikkal, de még a munkatársaikkal is. Ez utóbbira példa a Tesco titkai című, meglehetősen nagy port felvert botránykönyv, valamint a magát Gazdaságos Munkatárs írói álnév mögé rejtő szerző által jegyzett blog – internetes napló – tartalma. Lássunk talán egy rövid idézetet: „Egyik nap látom ám, hogy érdekes művelet zajlik. Az eladó kollégák nagy bőszen vakargatják a vonalkódos címkét a csomagolásról, amin ugyebár a lejárati dátum is szerepel. Ahogy leszedik, már ragasztják is az új matricákat, némileg módosított időpontokkal. Kiderült, hogy amikor egy ilyen termék lejárt, szólni kellett valakinek, és egy borítékban új címkék érkeztek. Most nem akarom ezzel azt állítani, hogy a cég intézte, de mégis elég furcsa volt, hogy így próbálta a Tesco a lejárófélben lévő áru állagát javítani. Voltak persze már menthetetlen szalámik is, amiken az enyészet nyomai már csukott szemmel is felismerhetőek voltak. Na, ezek mentek a pizzapultba. Vödörszám öntötték a pizzásoknak ezt a fincsiséget, akik nem a higiénia miatt nyúltak hozzá nylonkesztyűvel, hanem azért, mert puszta kézzel senki nem merte megfogni. Jó étvágyat!” A fenti történet nem is tartozik a legmeghökkentőbbek közé, amiket a könyvben találhatunk. Az áruházlánc persze tiltakozik, és elfogultsággal vádolja volt munkatársát, aki egyébként különösebb szégyenlősség nélkül számol be arról, miként károsította meg maga is rendszeresen korábbi munkaadóját. El is fogadhatnánk a Tesco védekezését, ha nem támasztaná alá a vásárlók megkárosításáról szóló történeteket jó néhány, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) és a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség (FvF) által meghozott elmarasztalás.
A GVH – a Tesco 1996-os, első budapesti hipermarketjének megnyitása óta – többször vizsgálta a vállalat tevékenységét. Első alkalommal 2001 márciusában sújtotta a céget nagyobb összegű, tízmillió forintos bírsággal, majd a következő években 5-10-15 millió forintos büntetéseket rótt ki rá. A legtöbb esetben azért marasztalták el a céget, mert a nagy példányszámban megjelenő reklámkiadványaiban a fogyasztókat megtévesztő módon hirdette egyes termékeit. Így például a kedvező áron reklámozott terméket egyes áruházaiban nem vagy csak korlátozott ideig lehet megkapni, valótlan állításokat tett a kedvezmények mértékére vonatkozóan, megalapozatlanul használt felsőfokú jelzőket, vagy éppen ajándékként hirdette meg a termék gyári alaptartozékát.
Ebben az évben a GVH márciusban 36, júliusban pedig kereken 100 millió forintra büntette a brit tulajdonban lévő hipermarketlánc hazai leányvállalatát, de nem volt elnéző a Tesco francia riválisával, az Auchannal sem. A bírság összegét mindkét cég esetében jelentősen megemelte az a súlyosbító körülmény, hogy visszaesőkről van szó: a Tescónak ez volt a kilencedik, az Auchannak az ötödik fogyasztók megtévesztésére alkalmas jogsértése. A külső szemlélő számára egyébként úgy tűnik, hogy akár a százmilliós büntetést is „belekalkulálták az üzletmenetbe” az áruházláncoknál. Kérdés, hogy meddig éri meg a cégeknek, hiszen a 100 millió forintos büntetést 200 milliós vagy 300 milliós GVH-bírság követheti. A törvény szerint a bírság összege legfeljebb a vállalkozás előző üzleti évben elért nettó árbevételének tíz százaléka lehet. A bírság elméleti plafonja a Tesco esetében akár több tíz milliárd forintra (!) is rúghat.
Ha tartalom szempontjából nézzük a kritikákat, feltűnik, hogy meglehetősen egybeesnek a botránykönyv és a GVH-büntetések által kifogásolt tények. Például itt is, ott is olvasható, hogy a vevőcsalogatónak szánt, rendkívül kedvező árú cikkek gyakran hamar elfogynak az áruházakban. A Gazdaságos Munkatárs értesülései szerint azért, mert azokat az alkalmazottak vásárolják fel. Ugyancsak ők fogyasztják a valóban friss árut, míg a vásárlók gyakran lejárt szavatosságú élelmiszerhez jutnak. Ez utóbbit a fogyasztóvédők is megerősítették, akik tavaly több mint 50 millió forint bírságot szabtak ki a – nem csak Tesco-tulajdonban lévő – hipermarketek ellenőrzésekor. A fogyasztóvédők szerint a leggyakrabban tapasztalt probléma a termékekről szóló tájékoztatás és az árak feltüntetésének hiánya, valamint az, amikor a termékeket a lejárati idő után forgalmazzák. A Gazdaságos Munkatárs leleplező könyvében emellett a félrevezető módon kitett „legalacsonyabb ár” jelzésről is tanulságos eseteket olvashatunk.
Ugyanakkor ne legyünk igazságtalanok az Auchannal és a Tescóval szemben. A fogyasztóvédők tapasztalatai szerint az áruházláncok nemcsak az árversenyben, de a vevőcsalogató módszerekben is alkalmazkodnak egymáshoz. Igaz ugyan, hogy a bírságok listáját a Tesco és az Auchan vezeti, de ebből még nem következik, hogy ezek az áruházak rosszabbak a versenytársaiknál. Tény, hogy általában a nagyokat bírságolják többször, de a nagy üzletláncokra vonatkozó több és nagyobb összegű büntetésekből még nem feltétlenül lehet levonni azt a következtetést, hogy rosszabbak lennének a kisebbeknél. A nagy számok törvénye alapján szinte természetesnek tekinthető, hogy a nagy áruházaknál több probléma adódik. A Tesco listaelsősége sem jelenti azt, hogy ott történik a legtöbbször szabálysértés. Pusztán arról van szó, hogy ez a cég rendelkezik a legkiterjedtebb országos hálózattal, másrészről az utóbbi évben versenytársai közül a Tesco bonyolította le a legnagyobb forgalmat. Ennek megfelelően gyakrabban is kerül a figyelem középpontjába, így többször nyújtanak be ellene beadványokat.
origo.hu
Akciófilmbe illő jelenetek játszódtak le Budapesten
