A hírhedt Lenin-fiúk, Cserny József terrorkülönítményesei által az 1919-es vörös kommün idején bestiális kegyetlenséggel megkínzott, majd kivégzett Fery Oszkár csendőrtábornok és mártírtársai emléktábláját avatják fel ünnepélyes keretek között a gyilkosságok helyszínén Budán, a mai Kiss János altábornagy utcában. A 8 Órai Ujság július 23-án A mártírhalált halt Fery Oszkár csendőr altábornagy emléke címmel arról ír:
A Fehérház Bajtársi Egyesület és a Magyar Királyi Csendőrség a nemzeti ügy szolgálatában hősi halált halt csendőrvértanúk emlékezetének ápolására Budapesten, a Fery Oszkár utca 40. számú ház emléktáblája előtt néhai Fery Oszkár altábornagy, Borhy Sándor és Menkina János alezredesek, nem különben a proletárdiktatúra alatt kegyetlenül kivégzett többi 26 csendőrvértanú emlékére ma délelőtt 10 órakor emlékünnepélyt rendezett.
A kormány, a vármegye, főváros, az egyházak és a társadalmi szervezetek prominensein kívül a rendvédelmi szervek nagy számban képviseltetik magukat. „Az emléktábla előtt egy század csendőr, egy szakasz lovas és egy szakasz gyalogos rendőr foglalt helyet. Megjelentek a csapattestek kiküldöttei, a rendőr tisztikar és tábornoki kar.” Miközben József királyi herceg Fábry Dániel vezérkari őrnagy kíséretében elvonul a csendőrségi díszszázad előtt, a katonazenekar a Himnuszt játssza.
Pekár Gyula, a Fehérház Bajtársi Egyesület elnöke ünnepi beszédében kifejti: „Jaj annak a népnek, amelynek oltára a nemzeti idealizmus tüzének híján halott hidegre hűlt ki, de százszorta szánandóbb és megvetendőbb az a nemzet, amelynek vannak ugyan nagyjai, hősei, mártírjai, de szégyenletes lomha közönyből megfeledkezik e dicsőkről, s halhatatlansága éltetőiről meg nem emlékezik.”
Hangsúlyozza, hogy szent legyen a mártírok emléke „főként a mostani háborodott időkben, mikor Fery Oszkár gyilkosainak segítői oly hazaáruló pökhendiséggel emlegetik és ünneplik az ő internacionáléjuk ama halottait, akik a magyar nemzet életére törtek.
Ünnepeljük mi is a mi igaz ügyünk igaz mártírjait, az ő véres árnyuk legyen figyelmeztető és védő palladiumunk (itt: oltalmunk ― a szerző) minden további destrukcióval és hazaárulással szemben.”
Heves vita robban ki a péküzemek munkásai és vezetői között a vasárnapi munka kapcsán. A Friss Ujság július 25-én úgy számol be a történtekről: „ Nagy várakozás előzte meg a sütőmesterek ipartestületének mai nagygyűlését, amelynek a vasárnapi munkaszünet körül kiélesedett harcban kellett döntést hoznia.
A sütőmunkások ugyanis megtagadták a vasárnapi munkát, mire a mesterek egy része általános kizárással fenyegetőzött.” Mint kitérnek rá: egyöntetű volt az a vélemény, „hogy ezek a nézetek heves összeütközésben, viharosan robbannak ki a mai nagygyűlésen. Erre azonban nem került sor. A mesterek többségében felülkerekedett a józan belátás, s néhány visszhang nélkül maradt harcias szólamot nem számítva, csupa békülékeny szellemű kijelentés hangzott el.”
Az eredmény: „Az ipartestület 19 szótöbbséggel a békés megoldás mellett döntött, s ezzel elhárította a sütőiparban fenyegető élet-halál harc veszélyét.” Mint tájékoztatnak róla, 90-en szavaztak igen-nel, 72-en nem-mel, s ily módon […] a vasárnapi teljes munkaszünet mellett döntött a szövetség.”
A Magyarország arról ad hírt egy napra rá, hogy olcsóbb lett a kenyér a lisztkrach miatt. Bár a lap szerint a kenyér jelenlegi ára még független a várható gabonaterméstől, s így az árak igazi csökkenésének csak később örülhet a fogyasztóközönség, most is észlelhető némi olcsóbbodás. Kifejtik: tegnap
anélkül, hogy a pékek együttes akciót határoztak volna el, 7000 koronára szállították le a félbarna kenyér árát. A kenyér árában azonban ― függetlenül a terméstől ― még további olcsóbbodás várható.
A magyar kölcsön szenzációs áremelkedést ért el Londonban ― közli a 8 Órai Ujság július 21-én. „Különösen az angol piacon mutatkozott igen kedvező és egyre jelentékenyebb áremelkedés a magyar kölcsönkötvényekben, s 88 százalékos kibocsátási árfolyamról 89 és fél százalékra emelkedett néhány hónap alatt a kölcsön, majd 90 fölé jutott.” A kötvények árfolyama a londoni tőzsdén ezután vesz hatalmas lendületet. Úgy összegez a lap: „A londoni piacon 98 1/2-lel jegyzik a magyar kölcsönt, tehát tizenöt százalékkal magasabban, mint kibocsátásakor és ugyancsak lényegesen magasabban értékelik az osztrák kölcsönkötvénynél. […]
Pár hónap, tehát aránylag rövid idő alatt oly magasra emelkedett a magyar kölcsönkötvény értéke, ami szinte példa nélkül való a háború utáni nemzetközi pénzügyletek terén.” Levonják a konzekvenciát: „Az angol pénzpiac rendkívüli érdeklődése a magyar kötvények iránt azt bizonyítja, hogy a magyar nemzet bonitása (hitelképessége ― a szerző) ― amint a pénzügyi világban mondják ― teljes mértékben helyreállt.”
Folytatódik a szélsőséges időjárás az országban a klímaváltozás jegyében, még ha nem is alkalmazzák a kifejezést. A Pesti Hírlap július 22-én arról ír: veszedelmes orkán dühöngött Budapesten. „A rendkívül szeszélyes időjárás kedden egész meglepetésszerűen a gyönyörű nyári napsütést délután viharos időre váltotta.”
Hatalmas mennydörgés robaja rázta meg az épületeket és az emberek pánikszerűen menekültek védett helyekre. „Csakhamar valóságos forró égövi zápor zuhogott a város utcáira. Hirtelen hatalmas szél kerekedett és boszorkánytáncot járt a házak felett”. Az orkánt jégeső súlyosbítja és „minden forgalom megakadt az utcákon.” Egy nap múlva ismét gondokat okoz a vihar ― dió nagyságú jég eséséről számolnak be.
A tudósítások szerint ablakokat zúz be, tetőket tör át a jég és a víz, s a villám a villamos vezetékekben is kárt tesz. A lap „Időjárási zavarok Európa-szerte” címmel számol be július 24-én arról, hogy nemcsak hazánkat sújtja a változó klíma. Londonban az orkán három emberéletet követelt, s Berlinből is szokatlan, árnyékban is 35 fokos tartós hőségről érkezik jelentés, ami a termést is veszélyezteti. Ausztriában szintén dió nagyságú jégdarabok hullanak a vihar során, a gyümölcs és a gabona teljesen elpusztul. Franciaország valamennyi részéből viharokról számolnak be, s arról, hogy emberéletben is kár esett.
