A hírhedt Lenin-fiúk, Cserny József terrorkülönítményesei által az 1919-es vörös kommün idején bestiális kegyetlenséggel megkínzott, majd kivégzett Fery Oszkár csendőrtábornok és mártírtársai emléktábláját avatják fel ünnepélyes keretek között a gyilkosságok helyszínén Budán, a mai Kiss János altábornagy utcában. A 8 Órai Ujság július 23-án A mártírhalált halt Fery Oszkár csendőr altábornagy emléke címmel arról ír:
A Fehérház Bajtársi Egyesület és a Magyar Királyi Csendőrség a nemzeti ügy szolgálatában hősi halált halt csendőrvértanúk emlékezetének ápolására Budapesten, a Fery Oszkár utca 40. számú ház emléktáblája előtt néhai Fery Oszkár altábornagy, Borhy Sándor és Menkina János alezredesek, nem különben a proletárdiktatúra alatt kegyetlenül kivégzett többi 26 csendőrvértanú emlékére ma délelőtt 10 órakor emlékünnepélyt rendezett.

A kormány, a vármegye, főváros, az egyházak és a társadalmi szervezetek prominensein kívül a rendvédelmi szervek nagy számban képviseltetik magukat. „Az emléktábla előtt egy század csendőr, egy szakasz lovas és egy szakasz gyalogos rendőr foglalt helyet. Megjelentek a csapattestek kiküldöttei, a rendőr tisztikar és tábornoki kar.” Miközben József királyi herceg Fábry Dániel vezérkari őrnagy kíséretében elvonul a csendőrségi díszszázad előtt, a katonazenekar a Himnuszt játssza.
Pekár Gyula, a Fehérház Bajtársi Egyesület elnöke ünnepi beszédében kifejti: „Jaj annak a népnek, amelynek oltára a nemzeti idealizmus tüzének híján halott hidegre hűlt ki, de százszorta szánandóbb és megvetendőbb az a nemzet, amelynek vannak ugyan nagyjai, hősei, mártírjai, de szégyenletes lomha közönyből megfeledkezik e dicsőkről, s halhatatlansága éltetőiről meg nem emlékezik.”
Hangsúlyozza, hogy szent legyen a mártírok emléke „főként a mostani háborodott időkben, mikor Fery Oszkár gyilkosainak segítői oly hazaáruló pökhendiséggel emlegetik és ünneplik az ő internacionáléjuk ama halottait, akik a magyar nemzet életére törtek.
Ünnepeljük mi is a mi igaz ügyünk igaz mártírjait, az ő véres árnyuk legyen figyelmeztető és védő palladiumunk (itt: oltalmunk ― a szerző) minden további destrukcióval és hazaárulással szemben.”