Pszichiátriai betegségként foghatók fel a kedélyvesztés és a téboly állapotai, és gyógyításra szorulnak az egyén, valamint a társadalom érdekében. A neurobiológia és a pszichiátria jelentős fejlődésének köszönhetően ismereteink sokat gazdagodtak a lelki zavarok kialakulására és kezelésére vonatkozóan. Az elmúlt évek tudományos eredményei megerősítik azt az álláspontot, hogy a pszichiátria a klinikai idegtudomány szerves részét alkotja. Különös fejlődést mutatott ezen belül a biológiai pszichiátria elsősorban három tudományterület kialakulásának és technikai vívmányainak köszönhetően, amelyek: a molekuláris biológia (genetika, genomika, proteomika), az élő emberben végezhető agyi képalkotó eljárások (CT, MR, fMR, PET, SPECT), valamint a megismerés- (kognitív) pszichológia és idegtudomány.
Mindenekelőtt tisztáznunk kell az agy és a lélek viszonyát. Ez természetesen filozófiai kérdés. Lehetnek olyanok, akik azt vallják, hogy a léleknek nincs köze az agyhoz, attól teljesen független; mások szerint esetleg kis ponton, egy csodálatos érintkezési felületen találkoznak, vagy közös területtel is rendelkeznek. Descartes azt mondta, „gondolkodom, tehát vagyok”: a léleknek van agyállománya, a lélek az elsődleges. Lehetnek olyanok is, akik abban hisznek, hogy agyi biológiai folyamatok nélkül nincs lelki működés. Magam is ezt az erősen leegyszerűsített tételt vallom, amelyet úgy szeretek megfogalmazni, hogy „a lélek kötőszövete az agy”. Klinikusként többször szembesültem azzal az Alzheimer-kór típusú szellemi-értelmi leépüléssel, amely a következő mondattal jellemezhető: „kétszeres elmúlás; a földi létben a lélek előbb múlik ki, mint a test”.
Abban az esetben, ha igen nagy fokú stressz éri az egyént, még a legnagyobb biológiai védelemmel rendelkezők is kibillenhetnek egy időre lelki egyensúlyukból, és a zavar bizonyos jeleit mutathatják. Amennyiben azonban mérséklődik a biológiai védelem, azaz csökken a küszöb, és az egyén biológiailag esendővé válik, már kisebb méretű stresszhatás is lelki zavart válthat ki. Természetesen léteznek minimális megpróbáltatások, amelyek még a biológiailag esendő egyénben sem vezetnek lelki megrendüléshez.
Melyek ezek a stresszhatások? Széles körben végzett pszichológiai felmérések és kutatások alapján felállítottak egy súlyossági sorrendet, amelyben első helyen a házastárs vagy szeretett személy elvesztése áll. Az egyént érintő súlyosabb betegség vagy sérülés után kissé meglepő módon a házasság szerepel stressztényezőként. Nos, a házasság általában örömteli esemény, de hangsúlyozni kell, hogy a stresszelmélet szerint a szervezetet érintő változás, az egyed addigi megszokott egyensúlyi állapotából való kibillenés a fontos. A házasság pedig az állandóságból, az addigi egyensúlyi helyzetből való elmozdulás, igaz, pozitív irányban.
Egyes agyi területek nagy általánosságban különböző pszichológiai és idegrendszeri funkciókhoz köthetők (például mozgás, érzés, látás). Az egyes agyterületek az elemi egység, az idegsejt nyúlványaiból összeálló pályarendszereken keresztül intenzív kétirányú összeköttetésben állnak, és ezeknek az összeköttetéseknek az épsége elengedhetetlen az agy normál működéséhez.
Többféle kémiai ingerületátvivő anyagot (neurotranszmittert) ismerünk: ilyen például az acetilkolin, a dopamin vagy a szerotonin.
A neurobiológiai kutatások azt jelzik, hogy az idegsejtek intelligens párbeszédét biztosító felsorolt kémiai ingerületátvivő anyagoknak szerepük van a pszichés zavarok és betegségek kialakulásában, azaz éppen azt a biológiai védelmet vagy esendőséget jelenthetik, amelyről az előzőekben szó volt. Egészséges működésük sok helyen sérülhet főleg betegség, öregség vagy mérgezés (kábítószer) hatására. Amikor egyes pszichés betegségek genetikai megalapozottságáról beszélünk, sok gén együttes hatására gondolunk.
A gének fehérjéket kódolnak, amelyek agyi élettani működések alapjai. E működések pszichológiai vonásokat eredményeznek, amelyek különleges kombinációjából adott esetben betegség-tünetcsoport alakulhat ki. A személyiség, de a pszichés zavarok sokszínűsége is éppen a sokféle génnek, illetve azok megváltozásának együttes befolyásából keletkezik.
Átfedésekkel bár, de a dopamin, a noradrenalin és a szerotonin kémiai ingerületátvivő anyagok jobban köthetők bizonyos agyi és pszichés működésekhez. Míg a dopamin az örömérzetben, jutalmazási működésekben, célirányultságban, átfedéssel az energiaállapotban, mozgásban, hajtóerőben, étvágyban és szexuális funkciókban játszik szerepet, a szerotonin az agresszióban, ingerlékenységben, feszültségérzésben, szorongásban egyfajta visszafogó neurotranszmitter, a noradrenalin pedig az éberségi szint fenntartásában, a figyelemben, memóriában és szociális működésekben ténykedik. E kémiai ingerületátvivő anyagok megváltozása hangulatzavarokat is eredményezhet, amelyek közül legismertebb a depresszió, a kedélyvesztés.
Valószínű, hogy a kedélyvesztésnek felel meg az évszázadokkal ezelőtt leírt „hét főbűn” egyike, a restség (latinul: accidia), amely Dante Isteni színjátékában purgatóriumi büntetést kapott, de Hieronymus Bosch asztalképén is megfigyelhető a madridi Pradóban. A közfelfogásban tehát bűnnek számított a tunyaság, restség, lustaság, azaz a tettrekészség és az érdeklődés hiánya, pedig súlyos tévedés a depreszsziót jellemgyengeségnek tartani; a depresszió nem jellemhiba, amely esetleg akarattal helyrehozható, hanem betegség, amelyet kezelni kell, és szerencsére lehet is.
Hangulatzavarok többféle formában fordulnak elő. Legismertebb az egypólusú depresszió, amikor csak a kedélyvesztés időszakai jelennek meg, rendszerint többször az élet során. Általában ezt nevezzük depressziós megbetegedésnek. Más jellegű az a kedélyzavar (kétpólusú I.), amikor a hangulatvonal negatív elmozdulása mellett pozitív irányú nagyobb kilengés tapasztalható. Ez a kitörő jókedv, szétziláltan felgyorsult tevékenység és sokszor kritikátlan viselkedés időszaka, amely szintén gyógykezelést igényel. Ezzel szemben a kétpólusú II. hangulatzavarra a depresszió mellett csak kisebb hangulati emelkedés jellemző egy időszakban. Ekkor az egyénnek minden könnyen megy, jó a közérzete, felfokozott aktivitású, tevékeny, kevés az alvásigénye, alkotó periódusban van. Különösen az ilyen típusú tüneteket mutató betegségpopuláció veszélyeztetett az öngyilkosság szempontjából. Érdekes, hogy a kétpólusú betegségek előfordulása tudományos felmérések szerint harmincszor gyakoribb a művészvilágban.
Állatkísérletes és emberektől származó adatok utalnak arra, hogy az agyi szerotoninnak szerepe van a depresszió kialakulásában. A szerotonin előanyaga a triptofán nevű aminosav, amelyet speciális és ellenőrzött körülmények között meg lehet vonni. Azt tapasztalták, hogy egyensúlyban lévő, tünetmentes depressziós betegekben triptofánmegvonásra a depressziós tünetek kiújulnak.
Amennyiben a vázolt adatok értelmében feltesszük, hogy a szerotonin ingerületátvivő rendszer működése nem kielégítő az agyban, olyan kémiai lehetőségeket kell találni, amelyek helyrehozzák. Szerencsére az innovatív ipari és akadémiai-egyetemi gyógyszerkutatások és -fejlesztések – ebben a magyar kutatók is élen járnak – hatékony molekulákat biztosítanak erre a célra. Ezek segítségével javul az ingerületátvitel az egyik sejtről a másikra, így hatékonyabbá válik, a korábban fellépett szerotonin-működészavar megszűnik, és a depressziós tünetek remélhetően javulnak, végül elmúlnak.
A depresszió genetikai hátteréhez kapcsolódik egy megfigyelés a közelmúltból. Követéses vizsgálatban kimutatták, hogy azonos súlyosságú stresszteli életesemények hatására 21 és 26 év közötti személyeknél mintegy kétszeres gyakorisággal fejlődött ki depresszió azokban az egyénekben, akik a szerotonin visszavételét végző membránszállító fehérje (transzporter) rövid változatát kódoló génnel rendelkeztek, szemben azokkal, akik a hosszú változatú génallél-összeállítást mutatták (ll.).
Amennyiben mindez beigazolódik további vizsgálatokban is, rendelkezünk egy lehetséges agybiológiai „fogékonysági” tényezővel negatív érzelmi állapot iránt, azaz a rövid szerotonin-transzporterrel rendelkező személyek esendőbbek a depresszió kialakulásának szempontjából.
Caravaggio Medúzafej című festménye hűen fejezi ki a rettenetet, a félelmet: az ember szinte kővé változik, ha pillantása a kígyóhajú Medúza tekintetével találkozik. Ez rendre így is történt a mitológiai leírások szerint: kővé meredtek, akik közvetlenül Medúza szemébe néztek. Perszeusznak pajzsa tükréből tájékozódva sikerült elkerülnie a végzetes közvetlen pillantást, és így levágnia Medúza fejét.
A stresszesemények lehetnek extrém fokúak, szinte kibírhatatlan mértékűek. Ilyenek a természeti katasztrófák, háborúk, nemi erőszak vagy a koncentrációs táborok borzalmai. Ezt példázza Arnold Schönberg Egy varsói életben maradott című zeneműve. A mű felfoghatóan a „tengernyi” stressz zenei ábrázolása.
Modern képalkotó eljárásokkal (mágneses rezonancia, MR) elvégzett vizsgálatokkal azt az érdekes eredményt találták, hogy a harctéren (frontvonalon, harcban) eltöltött idő fordított kapcsolatot mutat az élőben mérhető hippocampus, az agy memóriaközpontjának méretével: minél hosszabb ideig volt kitéve a katona harci stressznek, annál kisebb méretű lett a hippocampus térfogata az agyban, és úgynevezett „lelki sérülés utáni stresszbetegség” tünetei léptek fel. Állatkísérletekkel is sikerült igazolni, hogy a hippocampus zsugorodik stressz hatására.
Skizofréniás betegeknél gyakran jelen van a paranoid, túlságosan gyanakvó gondolkodás, üldöztetéses téveszme, miként a magány is, hiszen az egyén elszakad a külvilágtól, a valóságtól. A hasadás típusosan az egyén és a külvilág között következik be. Emellett egyéb tünetek, a személy és a külvilág megváltozottságának érzése, külső ingerek nélküli látomások vagy hanghallások (hallucinációk), érzelmi elsivárosodás, bizarr viselkedésmintázatok, a gondolkodás elszegényedése is jelen vannak. A betegség az emberiség egy százalékát érinti minden kultúrában.
A hasadásos elmezavar idegfejlődési elmélete szerint az anyaméhben az idegrendszer fejlődése során zavart szenved a sejtek vándorlása. Normális esetben a speciális szövettani festési technikával jelölt idegsejtek a vándorlás során eljutnak az agykéreg szürkeállományának megfelelő rétegeibe és a fehérállományba, míg skizofréniás agyban e sejtek nem érik el a megfelelő agykérgi rétegeket például a homlok- és halántéklebenyben. A következmény az, hogy zavart szenved a különféle agyterületek összeköttetése, pályakapcsolódása; egyes régiók szétkapcsolódnak, ha úgy tetszik, „hasadnak”, nem lesz szabályozás az egyes területek között.
Kérdés továbbá, hogy miért a késő serdülőkor, kora felnőttkor a betegség kezdete. Egyik lehetséges magyarázat, hogy ezen időszak igen érzékeny az idegsejtek összeköttetéseinek, a szinapszisoknak végső kialakulása szempontjából. Ekkor kezdődik meg ugyanis a szinopszisok szelekciójának ideje: a lényeges szinapszisok konszolidálódnak és fennmaradnak, a céltalan, működés nélküli kapcsolatok pedig elsorvadnak. Ez a megritkítás pontosan a serdülőkor és a fiatal felnőtt kor időszakára esik. Lehetséges, hogy ebbe a megritkításba csúszik be valami hiba, vagy környezeti tényező zavarja meg, és hasadásos elmezavar tünetei lépnek fel.
A különféle agyterületek szétkapcsolódásának, az elégtelen ellenőrzésnek tudható be, hogy hasadásos tébolyban eltérést mutat a szokásostól a már ismert dopamin kémiai ingerületátvivő anyag: a rendszer kileng, túllő a célon. A nemzetközi és hazai akadémiai-egyetemi, illetve ipari gyógyszerkutatásoknak, -fejlesztéseknek köszönhetően ezt a dopaminkilengést is kedvezően lehet befolyásolni, a skizofréniás betegek hosszú távú gyógyszeres kezelése sok javulást hozott az elmúlt időben. Hatékonyabb és kevesebb mellékhatást okozó szereket sikerült kifejleszteni, amelyek elérhetőek a klinikai gyakorlatban. A közeljövőben lehetővé válhat az egyén genetikai jellegzetességeit, molekuláris kémiai sajátosságait is figyelembe vevő gyógyszeres kezelés beállítása (farmakogenetika).
Legvégül pedig az emberi agykéreg dopamintartalmáról szólok: a legnagyobb mennyiségben a homloklebenyben található, és csökken a hátsó területek felé haladva. Már szó volt róla, hogy a gondolkodás épsége, rugalmassága és frissessége függ tőle. Mit kívánhatnék zárásként? Mindenkinek nagyon jó egészséget, derűt, bölcs életszemléletet, alkotó fantáziát és friss, fürge észjárást.
A fenti szöveg a 2006. december 4-én elhangzott előadás rövidített, szerkesztett változata.
origo.hu
Az ukrán kém, aki éveken át kijátszotta a nemzetbiztonsági megfigyelést
