Milyen előnyökkel és hátrányokkal jár Románia számára az uniós integráció? Mit nyújt a romániai társadalom az európai közösségnek?
– Számos előnye mellett az integráció azt is feltételezi, hogy a csatlakozó állam elfogadja az uniós szigort. Az integráció előnyei sokkal inkább tetten érhetők a gazdaságilag fejlettebb, a modernizáció szempontjából jobban álló országok esetében, de – kezdetben legalábbis – kevésbé látványosak a gazdaságilag sikertelenebb országokban. Mivel Románia sajnos az utolsó előtti helyet foglalja el az EU-ban – csupán Bulgáriát előzi meg – az egy főre jutó GDP, vagyis a jólét, az életszínvonal szempontjából, az előnyöket nem fogjuk azonnal érezni a pénztárcánkon. Bukarestnek egymilliárd euróval kell hozzájárulnia az EU költségvetéséhez, és igaz ugyan, hogy mintegy 32 milliárdot pályázhat meg, ám ehhez elfogadható projektek kellenek, amelyeknek a sikeres kidolgozásában nem vagyok biztos. Megtörténhet tehát, hogy meglehetősen durva év vár ránk. És itt kitérnék egy másfajta szigorításra. Romániában roppant alacsony a fogyasztói igényszint, hiszen szegény ország polgáraiként egész életünkben elfogadtuk, amit kínáltak nekünk, mindig az olcsó áru után szaladtunk. Csakhogy ez a kapu részben bezárul, hiszen a háztáji gazdaságban a lakosság csupán saját fogyasztásra termelhet, nem árusíthatja termékét a piacon, ami az őstermelőn kívül a fogyasztó számára is hátrányos, még akkor is, ha ezt az árut soha nem látta minőségellenőr. Ellenben az nyereség lesz, hogy például nem fogyasztunk többé vegyi anyagokkal szennyezett folyóból származó halat, és az e téren műveletlennek mondható romániai társadalom nagyobb figyelmet fordít életére és egészségére.
– Képes lesz-e fenntartani a bukaresti kormány a gazdasági növekedést, folytatni a reformokat, amikor a kormánykoalícióban állandó belharc dúl, az államfő és a miniszterelnök között pedig kibékíthetetlennek tűnő ellentét feszül?
– Nem kellene összemosnunk a terveket. Ha realisták vagyunk, Románia uniós teljesítőképességét illetően azt kell mondanunk, hogy nem várhatunk egyik napról a másikra bekövetkező csodát. Az ország ugyanazt az útvonalat követi majd, mint az előtte csatlakozók, hiszen az EU-ban nemigen nyílik mozgási lehetőség arra, hogy mást tegyünk, mint amit kell. Nem feltétlenül egy-két év alatt, de legkésőbb tíz éven belül a romániai társadalom is átalakul, modernizálódik. Nyilvánvaló, hogy a temérdek pénzt és energiát felőrölő Dimbovita-parti politikai civódás befolyásolja a gazdasági, szociális téren végbemenő folyamatokat, rányomja bélyegét a kormányzati tevékenységre. Ezek a csatározások azonban nem tartanak a végtelenségig, és a kormány előbb-utóbb működni fog. Szerintem a probléma lényege ott van, hogy milyen hatékonysággal teszi majd, képes lesz-e a csapatmunkára.
– Traian Bãsescu államfő 2006 utolsó napjaiban a parlament előtt elmondott beszédében elítélte a kommunista rendszert. Ez azt jelenti, hogy Románia leszámolt a múlttal, a társadalom megtisztult erkölcsileg?
– Egyáltalán nem. Ez a jogi következményekkel nem járó nyilatkozat egyszerű formalitásnak számít, amely mögött egy roppant ellentmondásos jelentés lapul. Normális esetben a jelentés véglegesítése után kellett volna kiállni a nyilatkozattal, ám a tanulmány elkészítésével megbízott bizottság vezetője, Vladimir Tismãneanu történész azt nyilatkozta, hogy a dokumentum kidolgozása csupán kezdeti szakaszáig jutott el. Traian Bãsescura már mandátuma kezdetén nyomás nehezedett a civil szervezetek részéről, ezzel magyarázható a sietség. Holott igazi, minden szinten végbemenő erkölcsi megtisztulásról csak akkor beszélhetünk, ha egy társadalom olyan antitestekkel és mechanizmusokkal rendelkezik, amelyekkel eltávolítja magából a kommunista múltat jelképező személyeket. Itt elsősorban a kommunista titkosszolgálat, a Securitate embereire gondolok. Nem feltétlenül lusztrációs törvényre van szükségünk, hanem bölcsességre és érettségre, hogy ne válasszunk semmilyen tisztségbe rovott múltú embereket, sőt ne fogadjuk el a kinevezésüket sem. Márpedig ettől még nagyon messze vagyunk.
– Mennyiben oldja meg Románia uniós tagsága a területén élő nemzeti kisebbségek gondjait? Elsősorban a legnagyobb lélekszámú magyarságra, a közösség autonómiaigényére gondolok.
– Ezen a téren sem várok csodákat, noha bevallom, eleinte számítottam a romániai politikai osztály érettségére, szavatartására. Amikor a Romániai Magyar Demokrata Szövetség 2004-ben is belépett a kormánykoalícióba, megegyezés alapján tette, viszont nem tartom tisztességesnek, hogy miközben a szövetség betartja ígéreteit, a többi politikai szövetséges ezt nem teszi meg, vagyis nem támogatja a kisebbségek jogállásáról szóló törvényt. Sőt hisztérikusan nacionalista reakciókat láttunk olyan politikai pártok részéről, amelyektől személy szerint nem vártam volna ilyet. Szerintem az EU-csatlakozás némileg változtat ezen a helyzeten, a nacionalisták immár nem mondhatják, hogy a magyarok szét akarják szakítani az országot, mivel mindkét állam ugyanannak az európai közösségnek a tagja. Az etnikai alapú autonómia emlegetése sem jelent már veszélyt az ország szuverenitására és integritására, hiszen az unió határai mást mutatnak. Az új helyzetet nagyon nehezen emésztik meg a mi politikusaink, de nem lesz más választásuk.
origo.hu
Halálra gázoltak egy gyalogost az autópályán Iváncsánál
