Jogilag minek tekinthető a Székelyföldön zajló népszavazás? A román hatóságok, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetői ugyanis csak közvélemény-kutatásként emlegetik.
– Referendumunk nem hivatalos népszavazás, de nem is közvélemény-kutatás, hanem belső népszavazás. Két évvel ezelőtt már elindítottuk a folyamat hivatalos formáját is, számos település képviselő-testülete határozatban igényelte a Székelyföld területi autonómiája, a székelyföldi közigazgatási régió kialakítása tárgyában tartandó hivatalos népszavazások megrendezését. A határozatokat a román kormány területi képviseletei, a prefektúrák megtámadták a törvényszéken, emiatt most Strasbourgban pereskedünk. A jelenlegi módszert tehát azért választottuk, mert nem volt más lehetőségünk. Referendumunk egyébként nagyon sok, a hivatalos népszavazás felté-teleinek megfelelő tulajdonsággal bír: titkos, közvetlen, igazoltatjuk a szavazókat. Korábban sok brüsszeli politikus nekünk szegezte a kérdést, miért nem igényeljük az autonómiát. Például Cristoph Pan és Michael Ebner dél-tiroli politikusok is azt tanácsolták, hogy valamilyen formában ki kell mutatni: igényli-e az önrendelkezést a Székelyföld lakossága. Ezért szervezzük a belső népszavazást a Hargita, Kovászna és Maros megyében fekvő régióban, ahol a 800 ezer lakos 75 százaléka székely. Ne feledjük, a nyolc székely szék alkotta terület ötszáz éven át autonóm, a szászokéhoz hasonló statútumot élvezett.
– De hogyan lesz ebből területi autonómia, amikor Bukarest hallani sem akar az ötletről?
– Sehol sem vezetett el egyetlen lépés a sikerhez, mindenütt hoszszabb folyamatot igényelt. Dél-Tirol esetében például nagyon fontos volt Ausztriának mint anyaországnak a következetessége. Spanyolországban addig volt nehéz kivívni, amíg a hatóságok megértették, hogy az autonómia valamennyi régió számára hasznos, beleértve a többségben spanyolok lakta területeket is. Mindig meg kell találnunk a módját, a demokratikus eszközöket, hogy igényeljük az önrendelkezést, ellenkező esetben a székelység előbb-utóbb az erdélyi szászok sorsára jut. Meg kell állítanunk a negatív demográfiai folyamatot, amelynek során a magyarok körében ötszörös a kitelepedés aránya a románokéhoz képest. Belső referendumunk eredményét elsősorban a román parlamentben használjuk fel érvként, hiszen ott kell törvény szülessen. De elmegyünk az Európai Parlamentig is, ahol reményeink szerint hamarosan kidolgoznak egy kisebbségi stratégiát, ilyen koncepciója ugyanis egyelőre nincs a brüsszeli törvényhozásnak. Románia parlamentje jelenleg a kisebbségi törvényt sem támogatja, de bízom abban, hogy idővel Bukarestnek is át kell vennie a szubszidiaritás elvén nyugvó, Európa-szerte sikeresen alkalmazott regionális fejlesztési koncepciót, amely alapján a kisebb kiterjedésű régiók hatékonyabban tudják kihasználni a hatásköröket.
– A romániai parlamenti pártok, politikusok főként azzal érvelnek a területi autonómia ellen, hogy veszélyezteti az ország területi épségét, emiatt fogadja ellenérzéssel a gondolatot a többségi társadalom is.
– Eleinte a spanyolok sem fogadták pozitívan az autonómiakezdeményezéseket, aztán eldöntötték, hogy valamennyi régió megkapja ezt a státust. Kávét mindenkinek, hangzott a szlogen. Rájöttek ugyanis a szubszidiaritás szerinti hatáskörleosztás fontosságára. Az önrendelkezés nem veszélyezteti Románia területi integritását, de azt is jó tudni, hogy a 86 éve tartó egymásra mosolygás sem hozta meg a román–magyar történelmi megbékélést. Marosvásárhely polgármestereként tíz évvel ezelőtt házigazdája voltam Göncz Árpád magyar és Emil Constantinescu román államfő találkozójának, amelyen mindketten jóhiszeműen, de a valóságot nem eléggé ismerve hangoztatták: megvalósult a történelmi megbékélés. Az emberek között valóban nem kell megbékélést kiharcolni, mert ők már kibékültek egymással. Azonban a történelmi megbékélés egyik feltétele, hogy a román társadalom ne legyen ennyire érzékeny az autonómiára, és lássa be, nem veszélyezteti Románia területi integritását. Nagyon sok székelyföldi románnak már nem lehet beadni a mesét, hogy kezdeményezésünk etnikai autonómiára irányul, éppen ezért sokan igennel szavaztak az autonómiareferendumon. Ha megadnák nekünk az autonómiát, akkor a témára roppant érzékeny román közvélemény is megnyugodna, és a székelység is megkapná azokat a garanciákat, amelyek révén megőrizheti nemzeti identitását, ám amelyeket 86 éve csak ígérgetnek. Ne feledjük, az uniós tagállamok is engedtek nemzeti szuverenitásukból, amikor elfogadták a szubszidiaritás szerinti hatáskörleosztás elvét. Arról nem is beszélve, hogy a Romániáról szóló országjelentés szerint Bukarestnek a szubszidiaritás és az önkormányzatiság elvének megfelelően többletintézkedéseket kell foganatosítania a kisebbségek, főleg a magyarság ügyében. Az autonómia még nem jelentené, hogy nem tartoznánk Romániához, bizonyos gazdasági feltételek, beleértve a költségvetést, továbbra is vonatkoznának ránk, nem tehetnénk meg, hogy a Székelyföld nemzeti bruttó terméke ne segítse az ország gazdaságát.
– Akadnak olyan politikusok, gazdasági szakértők, akik szerint a három székely megyét jelenleg Bukarest „tartja el”. Gazdaságilag megállna a saját lábán az autonóm székelyföldi régió?
– Ezt a mondvacsinált érvet Románia költségvetési adatai alapján próbálták bizonyítani, amelyre csak azt mondhatom: idővel hatékony lenne a Székelyföld gazdasága, hiszen olyan tevékenységi ágazatokban tudnánk fejlődni, mint például a szolgáltatóipar vagy a turizmus. Ma Romániában a minisztériumoknak alárendelt megyei intézményeket a prefektus irányítja, holott hatáskörüket a régióknak kellene átadni, hiszen a helyi döntéshozók jobban tudják, mi jó a régiónak. Az országban működő fejlesztési régiók közül például a három székely megye ahhoz az egységhez tartozik, amely felöleli Gyulafehérvárt és Nagyszebent is, márpedig hozzájuk semmi közünk. Önállóan sokkal hatékonyabbak lennénk, amit ismét az autonóm Dél-Tirol példája erősít, ahol a gazdasági fellendülés miatt folyamatosan csökkent az állami költségvetésből juttatott visszaosztás.
origo.hu
Majdnem belehalt egy idős ember egy brutális támadásba - egy budapesti buszról rángatták le
