Akcióban a volt ügynökök

Kellemetlen eset foglalkoztatja az egykori NDK állambiztonsági szolgálatának fennmaradt iratait vizsgáló hivatal munkatársait. Kiderült, hogy az alkalmazottak érdekképviseletében tíz olyan személy jutott bizalmi feladathoz, akik egykor a hírhedt Stasi szolgálatában álltak, és dicstelen múltjuk sikeres eltitkolásával jutottak megbízatásukhoz. A szakszervezet delegáltjainak nyomására hamarosan újabb szavazás várható az érdekképviseletről.

A Stasi-dossziék átvilágításával és rendezésével megbízott hivatal kezdettől fogva alkalmazott hajdani keletnémet ügynököket. Annak első vezetője, Joachim Gauck ugyanis abból indult ki, hogy a kétszázhúsz kilométernyi akta feldolgozása során komoly segítséget kap majd azoktól a személyektől, akik belülről jól ismerték a titkosszolgálat felépítését és munkamódszereit. A jelenlegi vezetője után Birthler-hivatalként számon tartott hatóság kétezer alkalmazottja között még mindig ötvenkilenc Stasi-munkatárs van. Ez az arány önmagában nem mondható riasztó jelenségnek. Sokkal elgondolkodtatóbb az a tény, hogy az érdekképviselet tagjainak negyede egykor az állambiztonsági szolgálatnál kereste a kenyerét. Fokozta a belső felháborodást, hogy a kollégák elől a kompromittáló múltjukat sikeresen elkendőző besúgók többsége nem volt hajlandó lemondani megbízatásáról a szakszervezetben, arra hivatkozva, hogy demokratikus választás során szavaztak nekik bizalmat. A küldöttek bojkottjára volt szükség ahhoz, hogy az érdekképviselet döntésképtelenné váljon, és új választást tegyen szükségessé. Egyelőre tisztázatlan, hogy a továbbra is szorgos Stasi-ügynökök ismer-ték-e egymás terhelő adatait, vagy éppenséggel egy új hálózat kiépítésén szorgoskodtak. Utóbbi lehetőséget erősíti a volt Stasi-alkalmazottak támogatására létrejött és legálisan működő szervezet – a Jogi és humánus támogatás társaság és a Közösség a fegyveres szervezetek alkalmazottainak szociális védelmére – fejt ki, egyre bátrabban retusálva a könyörtelen Stasi-módszereket.
A Birthler-hivatalban kipattant botrány ismét ráirányította a figyelmet arra az igazságtalanságra, amely a volt NDK-ügynökök és a Stasi-áldozatok sorsát illeti. A berlini fal leomlása után tizenhét évre volt szükség ahhoz, hogy a kommunista erőszakrendszer áldozatainak az állam rendkívüli nyugdíjat biztosítson, szerény jóvátételként a börtönökben jogtalanul eltöltött időért. Azok, akiket legalább fél esztendőn keresztül tartottak fogva, havi kétszázötven euróra számíthatnak. Ennek fejében az államkasszát évente negyvennyolc- millió euró terheli. Nevetségesen kicsi összeg, ha tekintetbe vesszük, hogy az egykori NDK hatalmi apparátusának alkalmazottai a szövetségi államtól és a tartományoktól évente több mint négymilliárd eurónyi nyugdíjat kapnak.