Energiapolitika: a Kreml sikere

Érdekfeszítő energiapolitikai játszma vette kezdetét tegnap Athénban, amikor egy 1993 óta húzódó tárgyalássorozatot lezárva Vlagyimir Putyin orosz elnök a görög és a bolgár miniszterelnökkel együtt aláírta a Burgasz–Alexandropolisz olajvezetékről szóló háromoldalú egyezményt.

Oroszország felvette a diverzifikációra törekvő Nyugat által odavetett kesztyűt – értékelik egyhangúlag energiabiztonsági szakértők a szerződést. Az üzemeltető konzorciumban a Transznyefty– Rosznefty–GazpromNefty orosz triumvirátus 51 százalékos tulajdonrésszel rendelkezik, míg görög és bolgár partnere fele-fele arányban osztozik a fennmaradó részvénycsomagon. Alacsony, mindössze 900 millió euróra becsült összköltségével a bolgár Burgasz kikötőjétől az Égei-tengernél fekvő Alexandropoliszig húzódó, 285 kilométer hosszú vezeték napi 700 ezer hordó olajat szállít majd. Ezzel a négymilliárd dollárból épült Baku–Tbiliszi–Ceyhan vonal teljesítményéhez közelít, amelyen az előrejelzések szerint 2008-ban már napi egymillió hordó azerbajdzsáni olaj folyik keresztül. A nyersanyagot Burgaszig teherhajókkal szállítják Novorosszijszkból vagy akár az ukrán Odesszából is. A Szergej Nariskin orosz miniszterelnök-helyettes szerint 2009-re megvalósítható terv átrajzolhatja a Balkán és Kis-Ázsia geostratégiai térképét.
Az orosz–bolgár–görög együttműködés hivatalosan hangoztatott célja az, hogy enyhítse a Boszporuszon áthaladó zsúfolt teherszállítói forgalmat. A szorost elkerülő útvonal ugyanakkor a Kazahsztán felől a Kaszpi-tengeren, a Kaukázuson és Törökországon át nyugatra tartó vezeték hatékony alternatíváját kínálja. Oroszországnak így a kazah olajexport fő közvetítőjeként ezután van mivel érvelnie az elkerülő útvonalak ellen, s amellett, hogy növeljék az általa továbbított kazah olaj mennyiségét. A Kreml a növelt olajátvitel fejében azt szeretné, ha a Kazahsztánban jelen lévő olajvállalatok mindegyike részt vállalna a Burgasz–Alexandropolisz vonal építési költségeiből.
Miután a tranzitdíjakkal és a tulajdonjoggal kapcsolatos vita több mint egy évtizedig hátráltatta az együttműködést, Oroszország az Ukrajnával 2005-ben folytatott energiakonfliktus és a növekvő világpiaci árak lendülete nyomán gyorsította fel az aláírási procedúrát. Vlagyimir Putyin februárban többé-kevésbé nyíltan megfenyegette Görögországot és a friss EU-tag Bulgáriát, ha nem rendezik viszonyukat a terv kapcsán, Moszkva más útvonalra irányítja át a nyersanyagot. Az elnök nyilvánvalóan a Törökországgal létesítendő Samsun–Ceyhan vezetékre utalt. Az 1997-es Kék Áramlat-megállapodással kezdődő és egyre inkább összefonódó együttműködés után azonban úgy tűnik, Ankara kissé hátrébb került a Kreml prioritási listáján. Ennek oka az, hogy Törökországra Brüsszel és Washington minden energiadiverzifikációs erőfeszítésében a tranzitország szerepe hárul, amire viszont a Kreml roszszallóan tekint. Ankara tehát sokat veszített a fordulattal.
Eközben tegnap a legnagyobb kőolajtermelő államokat tömörítő OPEC csúcstalálkozója kezdődött Brüsszelben.

Összeurópai érdek. Andris Piebalgs, az Európai Unió energiaügyi biztosa örömmel üdvözölte azt, hogy Oroszország, Görögország és Bulgária megállapodott a Burgasz–Alexandropolisz olajvezeték építésében. A csővezeték tehermentesíteni fogja a Boszporuszon és a Dardanellákon áthaladó tengeri olajszállítást. A bolgár fekete-tengeri kikötőt a görög földközi-tengeri kikötővel összekötő, 285 kilométer hosszú vezetéket az Európai Bizottság összeurópai érdeknek tekinti. (L. I.)