Lesz-e egységes európai történelemkönyv?

Európa-szerte nagy felzúdulást keltett a közös iskolai történelemkönyv ötlete. A német oktatási miniszter kezdeményezését az érintettek általában elvetélt ötletnek tartják, igaz, egyúttal elismerik annak humanizmusát és jó szándékát. Egységes vélemény megformálására így aligha van esély, hiszen még Nyugat-Európa sem ért egyet a múltban, nem beszélve hányatott történelmű térségünkről.

Munkatársainktól
2007. 03. 12. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Saját bevallása szerint Annette Schavan a kontinens népeinek kölcsönös megértését kívánta erősíteni a közös történelemkönyvvel. Az ügyben Angela Merkel kancellár is megszólalt, szerinte az efféle lépések egymáshoz közelítik kontinensünk polgárait. Berlin már gyűjtött kedvező tapasztalatokat a nemzeti határokon átívelő történelmi oktatásban, hiszen háromesztendős előkészítés után tavaly megjelent az Európa és a világ 1945 óta címet viselő német–francia történelemkönyv. A két ország kulturális kapcsolatainak ápolásával megbízott politikus, Peter Müller (CDU), a Saar-vidék tartományi miniszterelnöke utalt arra, hogy a könyv kizárólag a történelmi eseményeket eleveníti fel, és nem azok politikai hatását, befolyását értékeli. „Németország és Franciaország évszázadok óta sorsközösséget alkotott, és az Európáért vállalt felelősségvállalás jegyében hivatott arra, hogy együttesen foglalkozzon történelmével” – hangoztatta.
A német oktatási minisztériumban meglepetést okozott az ügy keltette élénk nemzetközi visszhang. Mint kiderült, az Annette Schavan kezdeményezésére érkezett reakciók azon a téves meggyőződésen alapultak, hogy a kereszténydemokrata politikus határozott elképzelésekkel lépett Brüsszelben az EU oktatási miniszterei elé, holott mindössze ötletként terjesztette elő a könyv lehetőségét.
Nagy-Britanniában nem vert hullámokat a javaslat, de ami kevés reakció egyáltalán tapasztalható, az egyöntetűen ellenséges. Az ötletet máris elvetné a konzervatív ellenzék, de számos magánszemély is. Angliában sem a történelem, sem más tantárgyak oktatása nem anynyira központosított, mint más európai oktatási rendszerekben. A Blair-kormány igyekszik harmonizálni az országos tananyagot különböző tárgyakban és szinteken, de egyelőre nem sok sikerrel. Sem középiskolai, sem felsőoktatási fokon nincs előírt vagy jóváhagyott tankönyv. A brit történelemtanárok álláspontja az, hogy az egyetemes európai történelemkönyv kizárólag évszámokra, nevekre, eseményekre szorítkozzék. Miután pedig a történelmi igazság megfoghatatlan, csak a egyes mozzanatokról, szereplőkről, folyamatokról alkotott véleményekből kellene a tanulónak levonniuk a maguk következtetéseit, és a vizsgákon ezeket védenék meg az olvasottakból merítettek alapján. A konzervatív ellenzék sosem lelkesedett az európai integrációért, nem csoda, hogy Graham Brady képviselő, az uniós ügyek árnyékminisztere a közoktatási integráció alattomos térhódítási szándékát látja a javaslatban. „A történelemoktatás nemzeti fontosságú, nem lehet külföldiekre bízni”. Ennél sokkal messzebb megy Nigel Farage, az EU-val való szakítást követelő parányi Brit Függetlenségi Párt vezetője, aki egyenesen uniós ráerőszakolásról beszél. Ennél is érzelmesebb dühkitörések olvashatók az interneten magánszemélyektől. Egyikük szerint éppen ez a sors várt volna Európára Hitler győzelme esetén. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a briteket megrázta, vagy különösebben érdekelte volna Annette Schavan elképzelése.
Az ügynek hazai vonatkozása is van, hiszen Magyarország már korábban felvetette a közös magyar– román történelemkönyv kidolgozását. Erről Gyurcsány Ferenc nyilatkozott tavaly novemberben, az együttes román–magyar kormányülés után. Miközben a projekt a világpremiernek számító francia– német közös történelemkönyvön alapszik, az érdemi munka egyelőre nem kezdődött el, noha arról legutóbb a Magyar Tudományos Akadémia és a román akadémia vezetőinek januári tanácskozásán is szó esett. A közös történelemkönyv ötletét már az együttes kormányülés idején beárnyékolta Mihail Hardau román oktatásügyi miniszter nyilatkozata. A tárcavezető elmondta, 2007. január elsejétől megszűnnek ugyan a két országot elválasztó földrajzi határok, ám szerinte a mentális korlátok továbbra is elválasztanak bennünket. Hardau azt hozta fel negatív példaként, hogy a romániai magyar politikusok 1990 óta folyamatosan saját iskolák létrehozását szorgalmazzák a magyar diákok számára. Romániai magyar és román történészek egyébként úgy vélik, a feszültséggel terhes múlt, az érdemi tudományos vita hiánya, valamint a foghíjas kommunikáció egyaránt megnehezíti a tervezett tankönyv megalkotását. Többen figyelmeztettek a közös történelem neuralgikus eseményeire, olyan témákra, mint a román nép eredete, Erdély 1918-as Romániához csatolása, Észak-Erdély Magyarországhoz való időleges visszatérése vagy a román állam 1965 utáni nacionalista politikája. Pál Judit és Sipos Gábor, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem tanára nemrégiben a kincses városban megjelenő Szabadság napilapnak úgy nyilatkozott: több érv szól a közös tankönyv ellen, mint mellette. Szerintük például a dák–román kontinuitás kérdéskörében roppant nehezen jutna közös nevezőre a két történelemszemlélet. Mellesleg a közös román–magyar történelemtankönyv elkészítésének gondolata nem új keletű, már a hetvenes években is tárgyalt erről egy történészekből álló vegyes bizottság, ám nem sikerült közelíteni az álláspontokat.
A szlovák történészek érdekesnek minősítik az európai népek egységes történelmének kidolgozását és oktatását, de egyelőre megvalósíthatatlanul szép ideának tekintik. A besztercebányai Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeumának történésze, Stanislav Miceva arra mutat rá, hogy az „ötmilliós Szlovákiában éppen e napokban bontakozott ki vita arról, miként kell értékelni a háborús szlovák államot, tehát saját történelmünkben is vannak komoly szembenállást kiváltó viták, mit várhatnánk akkor az EU félmilliárdnyi polgárától?” Egy pozsonyi napilap megkérdezte Milan Zemko történészt is, szerinte illúzió a közös európai iskolai kiadvány, hiszen még a magyarokkal sem tudnak megegyezni a szlovák–magyar közös történelemkönyvről.
Más kérdés, hogy immáron hét éve megalakult a közös szlovák– magyar történészbizottság, amely a két nemzet közös történelmének vitatott kérdéseit hivatott úgy elemezni, hogy végül közös nevezőre jussanak a szakemberek, s akár közös történelemtankönyvek készüljenek a szlovák és a magyar diákoknak. A munka azonban nem egyszerű – figyelmeztet a bizottság egyik tagja, Viliam Kratochvíl, a pozsonyi Komensky Egyetem tanára. „Mi, történészek, azt mondjuk, a múltunk nem fekete-fehér, ezért a tanuló ifjúságnak sem így kellene bemutatni, kritikusaink ellenben azt állítják, egyféle igazságot kell felmutatnunk a gyerekeknek”, ami aligha sikerülhet, különösen a közelmúlt értékelésében. A történészek beismerik, jelenleg még szakértői szinten is meglehetősen meszsze állnak egymástól a nézetek, különösen Trianon és a benesi dekrétumok megítélésében.
„A párbeszéd azonban most már folyamatos” – bizakodik Stefan Sutaj, a Szlovák Tudományos Akadémia tagja, aki a történészbizottság szlovák társelnöke. „Léteznek közösen elkészített értékelések, amelyeket történelmi tanulmánykötetekben már akár publikálni is lehet”, mondja Sutaj, de arra is figyelmeztet, egy tankönyv küldetése azonban más, ahogy a célja is, ennélfogva ő sem bizakodik abban, hogy a közös szlovák–magyar történelmet rövid idő belül egységesen tanítanák a két országban.
A közös történelem kutatásába bekapcsolódott a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet is. Simon Attila, az intézet történésze abban látja a legnagyobb gondot, hogy a jelenlegi tankönyvek a közös történelmi eseményeket csak az egyik fél oldaláról láttatják. „Teljesen egységes vélemény formálására egyelőre aligha van esély, az azonban nem kizárt, hogy a sorsfordító történelmi események értékelését úgy tárjuk a diákok elé, hogy egymás mellett futnak a magyar és a szlovák történészek eseményfeltáró megállapításai.”

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.