M. Lezsák Gabriella: A tudomány és a nemzeti identitás egymást erősítő értékek

M. Lezsák Gabriella régész, a magyar őstörténet és László Gyula szellemi hagyatékának elismert kutatója, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos munkatársa lett a Magyarságkutató Intézet új főigazgatója. M. Lezsák Gabriellával személyes és szakmai elköteleződéséről, a Magyarságkutató Intézet küldetéséről és az elsődleges kutatási irány meghatározásáról is beszélgettünk.

Célja egy nemzetközi szinten is elismert, tudományosan megalapozott intézmény kialakítása. Fotó: Gyarmati-Paor Zoltán

– Milyen kutatási irányokat tart elsődlegesnek az elkövetkező időszakban?
– Folytatjuk az Árpád-házi uralkodók genetikai azonosítását, a székesfehérvári királysírok feltárását, valamint a Nemzeti Panteon létrehozásának tudományos megalapozását. 

Emellett új lendületet kap a Szent Korona-eszme történeti és jelenkori vizsgálata, amely ma is érvényes közjogi és erkölcsi jelentéstartalommal bír. Kiemelten fontos a Kárpát-medence lovasnomád kultúráinak – szkíták, hunok, avarok, honfoglalók – történeti, régészeti és genetikai feltárása.

Ezek a kutatások segítenek tudományosan megalapozott képet alkotni azokról az identitáselemekről, amelyek a középkori gesztáinkban, krónikáinkban meghatározók voltak.

– Az ön szakmai háttere alapján várhatóan a keleti irányú kutatások is bővülnek. Miért tartja ezt fontosnak?

– Az újonnan induló Keleti kutatási programmal a magyarság keleti gyökereit és kapcsolatrendszerét szeretnénk feltárni – a Meotisz vidékétől, vagyis a Fekete-tenger északkeleti öblétől, az Azovi-tenger mellékétől a Kaukázuson át egészen Mongóliáig. Ehhez összehangolt kutatómunkára van szükség, ahol régészek, archeogenetikusok, antropológusok, történészek, nyelvészek és néprajzosok dolgoznak együtt. A középkori gesztáinkban és krónikáinkban megnevezett őshaza, az ókori Meotisz vidéke még nem került be átfogó módon a magyar őstörténeti kutatások fókuszába, pedig az ottani lovasnomád kultúrák régészeti és archeogenetikai vizsgálata alapvető jelentőségű. A kutatások eredményessége érdekében nemzetközi együttműködéseket tervezünk kiépíteni oroszországi, kaukázusi, közép-ázsiai, kínai és mongol intézményekkel. A turkológiai kutatások is kiemelt helyet kapnak, hiszen a török nyelvű népekkel való kapcsolat feltárása a magyar múlt egyik kulcskérdése. Ezek a vizsgálatok nem csupán a tudományos ismeretek bővítését és az identitásunk erősítését szolgálják, hanem új megvilágításba helyezhetik eddigi ismereteinket és hitelesebb képet alkothatunk saját eredettörténetünkről is.

– A nyelvészeti kutatások hol helyezkednek el ebben a struktúrában?

– A nyelvészeti kutatások továbbra is kiemelt helyen állnak. A magyar nyelv eredete, kapcsolatrendszere nemcsak tudományos, hanem identitáskérdés is – hiszen a nyelv az egyik legfontosabb hordozója a nemzeti önazonosságnak. Emellett nagyon fontosnak tartjuk az elszakított részeken élő szórványközösségek nyelvi megmaradásának támogatását is. Ez nem pusztán kulturális ügy, hanem stratégiai jelentőségű, hiszen a nyelvi örökségünk védelme hosszú távon a magyarság megmaradásának a záloga.

– Tervez-e további megújításokat az intézeten belül?

Célom egy nemzetközi szinten is elismert, tudományosan megalapozott, ugyanakkor közérthetően kommunikáló intézmény kialakítása.

Ehhez szorosan kapcsolódik a tudás továbbadása és folyamatos bővítése, az online ismeretterjesztés fejlesztése, valamint olyan új programok elindítása, amelyek a kiváló magyar kutatók tudományos örökségének megőrzését és feltárását célozzák. Elsőként László Gyula régészprofesszor családi és kéziratos hagyatékának átvételét szeretnénk megkezdeni. László Gyula munkássága tudományos jelentősége mellett a szellemi örökségünk része is, ezért hagyatékának feldolgozása nemcsak szakmai, hanem erkölcsi felelősségünk.

– A tapasztalatok szerint a magyar emberekben ma is nagy igény van a valós őstörténetünk megismerésére. Megalakulása óta nagy érdeklődés övezi a Magyarságkutató Intézet munkáját és kutatási eredményeit. Mit üzen nekik?
– Az intézet legfontosabb küldetése, hogy múltunkat hitelesen, tudományos igényességgel, felelősségteljesen és a jövő nemzedékei iránti elkötelezettséggel tárja fel és tegye közkinccsé. Megtisztelő és biztató, hogy ebben a globalizált világban még mindig ilyen sokan fontosnak tartják a magyarság eredetének megismerését, ez ugyanakkor komoly felelősséget is ró az intézetre. 

Ezért is alapelvünk, hogy kutatásaink ne öncélúak legyenek, hanem a nemzet szolgálatában álljanak. Hiszen aki ismeri a történelmét, az könnyebben eligazodik a jelen kihívásai között, és biztosabb alapokra építheti a jövőt az utódai számára is.