Kásler Miklós, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója köszöntötte a megjelenteket, majd emlékeztetett, hogy Pusztay János nyelvésztől és Pomozi Pétertől, a Magyarságkutató Intézet Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpontjának igazgatójától származik a magyar nyelvjárás napja és a konferencia megrendezésének gondolata. Mint mondta, abban a helyzetben volt, hogy a gondolatból a támogatásával lett valóság.
A nyelvjárások jelentősége
– A nyelvjárások rendkívül jelentősek a magyar nyelv fejlődésében, történetében és a nemzeti identitás egyik legfontosabb alappillérét jelentik – hangsúlyozta a főigazgató.
Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó, a konferencia fővédnöke kiemelte, hogy a felelősségünk abban rejlik, hogyan tudjuk megtartani a magyar nyelven belüli diverzitást. – Fontos számunkra, hogy a XXI. században megőrizzük azt, ami a saját kincsünk, ami a nyelvjárások nélkül nem lenne teljes – fűzte hozzá.
Mint mondta, „fel kell mutatnunk, amit a szomszédos országok sokszínű kultúráihoz hozzátettünk, miközben mi, magyarok is elismerjük államalkotó tényezőként a saját nemzetiségeinket, vele az ő identitásukat és kultúrájukat”
Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke elmondása szerint a tájnyelvi beszéd érték, amely az anyanyelvi kultúrát színesíti. Fontosnak tartja, hogy a magyar nyelvnek a kisebbségi közösségekben a maga teljességében, sokféleségében és egységében, földrajzi és társadalmi kiterjedésében, természetes és szabad használatában kell megmaradnia.
Pomozi Péter ,a Magyarságkutató Intézet Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpontjának igazgatója, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának docense lapunknak beszélt a konferencia jelentőségéről.
Mint mondta, az egyik az, hogy a magyar köznyelv és irodalmi nyelv gazdagsága elképzelhetetlen lenne a magyar nyelvjárások nélkül. Ezek jelentik azt a szókincs-, hang- és alaktani változatosságot is, aminek a köznyelvünk a gazdagságát köszönheti. Ha eltűnnének, a köznyelv is szegényedne. Második az, hogy a nyelvjárások a standarddal szemben elsődlegesek voltak, hiszen egységes irodalmi nyelvről csak a XVIII. század végétől beszélhetünk. Ez azt jelenti, hogy komoly nyelvtörténeti értékük van ma is. Harmadszor:
a nyelvjárás közösségi, nemzeti identitásszervező. Nemcsak azért lényeges, mert helyi közösségek nélkül nincs életerős nemzet, hanem azért is, mert a trianoni ország-szétdarabolás nyelvterület szétdarabolást is jelentett. Sok olyan területe van a Kárpát-medencei magyarságnak, ahol az anyanyelvjárás maga az anyanyelv. Ahol az anyanyelvjárási identitás maga a magyar identitás. Ha a nyelvjárás elszíntelenedik vagy eltűnik, az egyenlő az asszimilációval, a nyelvvesztéssel. Ebből a szempontból a nyelvjárás nemzetmegőrző tényező is.
Mint mondta, erről volt szó a két nap alatt, a Kárpát-medence minden tájáról képviseltették magukat kiváló kutatók.
