Médiagyarmatosítás előtt

Közzétette az ORTT a legújabb politikai műsorstatisztikáit, amelyek a tavaly szeptember és december közötti, társadalmilag zűrös időszakra vonatkoznak. Az első kommentárok szerint közszereplésileg előretört az ellenzék. Olyannyira, hogy a hírműsorokban Gyurcsány Ferenc 1117 megnyilatkozását Orbán Viktor 461 megnyilvánulása „ellensúlyozta”, roppant demokratikusan és igazságosan. A kedvencem az RTL Klub Híradója, ahol a megszólalásokat tekintve 72,3 százalék (!) jutott a kormányoldalnak, 27,7 százalék pedig az ellenzéknek. Képzeljék el, mi volna, ha az ellenzék még előre sem tört volna.
Ne legyenek kétségeink: a Magyar Köztársaság – néhány szovjet utódállamot leszámítva – Európa legantidemokratikusabb médiarendszerével büszkélkedhet. Petőfi forog az ismeretlen sírjában.
A nehezen kivajúdott médiatörvény az ORTT-vel és a kuratóriumokkal olyan félfeudális viszonyokat állandósított, amihez képest még a Horthy-rendszer is messze liberálisabb volt. (A szó szabadelvű értelmében.) Nehéz eldönteni, hogy az ORTT-ben a köztörvényes vagy a politikai korrupcióra való hajlam-e az erősebb. Kezdődött az országos rádiós és televíziós koncessziók gennyes odaítélésével. Hasukra ütve alkalmazták a pályázati pontrendszert, a nyertes rádiók némelyike más néven, más programmal indulhatott el, s később elengedték nekik az irreális sugárzási díjat, amivel előzőleg nyertek. A tévépályázatoknál azt a két versenyzőt – a TV2-t és az RTL Klubot – hozták ki győztesnek, amelyek Horn Gyula akkori kormányfő szívének kedvesek voltak. A törvénytelenül kiebrudalt Baló-féle tévé később bírósági pert nyert, ám mielőtt a díszes ORTT-hivatalból a vádlottak padjára került volna, a TV2 meg az RTL Klub tulajdonosai egyszerűen felvásárolták a pernyertes céget. Nem emlékszem, hogy a versenytanács vagy bárki fellépett volna a nyilvánvaló kartellezés, a szabad verseny elvének e csattanós arculcsapása ellen. A két óriáscég azóta is eljátssza a reflektorfényben, mintha versenyezne, de a színfalak mögött tulajdonosi összefonódások, összehangolt műsorpolitika gyanúja húzódik meg.
Kafkai motívum, midőn a versenytársak öldöklő küzdelmét apa és fia vezényelte. Mindmáig csereszabatosak arcaik, karöltve végzik politikai manipulációikat, erodálják az amúgy sem túl szilárd közerkölcsöt. Az ORTT az élő egyenesben adott nemi közösülést, az Anyacsavart, Pongó és Kismocsok kultuszát úgy honorálta, hogy még jócskán a koncessziók lejárta előtt, a választásokat beelőzve újabb hét évre meghosszabbította a két társaság kaszálásának időtartamát. Szögezzük le: az új pályázati kiírás, illetve az azzal járó licit híján súlyos milliárdoktól esett el a költségvetés, s elenyészett annak a lehetősége is, hogy friss, tisztességesebb, esetleg hazai pályázók jelenjenek meg a szűk magyar médiapiacon. Szabadon lehet választani, hogy a médiatestület vajon a nyílt politikai befolyásnak engedett-e, vagy pedig a testület tagjainak többségét megvették kilóra.
A kormányszóvivő-jelölt negatív idejű karrierje és egyéb fontos médiaesemények árnyékában eltörpül, hogy időközben igen előrehaladott állapotba került a média újrafelosztása. Erről a demokráciánk jövője szempontjából kardinális kérdésről természetesen nem folyik társadalmi vita, sőt a terület kétharmados volta ellenére még a szakmai egyeztetések is oly szűk körűek, hogy alig szivárgott ki róluk konkrétum. Elvégre bagatell ügy: a tévék és rádiók digitális átállítása csak néhány százmilliárdos ügylet, s az új felállás csupán úgy ötven évre határozza meg a médiaviszonyok, így a hazai demokrácia jövőjét. Gyurcsány már a történelemkönyvek lábjegyzeteiből is kikopik, mikor a nemzet még mindig azt nyögi, amit szakértői itt a paravánok mögött ügyesen összeütöttek.
Hogy miről is van szó valójában, ahhoz elkerülhetetlen némi műszaki ismeretterjesztés. Európai diktátum, hogy hazánknak 2012 elejére át kell állni a digitális műsorszórásra, 2015-re pedig teljesen elfeledhetjük az analóg sugárzást. Összekeveredik a tévé és a számítógép, programozni és késleltetni, tetszőlegesen ismételni tudjuk a műsorokat, ami jó – csakhogy, aki nem akar mindebben részt venni, az kiesik a rendszerből. Lesz majd egy átmeneti nagy biznisz a mostani, továbbszolgáló készülékekbe beépítendő adapterekkel, aztán a műszaki forradalom idővel ezt megoldja. A digitális átállásról csupa jót mondanak – például hogy akár harminc-negyven földfelszíni sugárzású országos tévécsatornát is nézhetünk jobb minőségben, plusz- szolgáltatásokkal –, csakhogy az ördög a részletekben rejlik. (Például eleve visszaszorulhatnak a klasszikus kábelcsatornák.) A genfi frekvenciaosztozkodáson Magyarország nyolc tévés és három rádiós multiplex működtetésére kapott lehetőséget. A multiplex itt nem mozit jelent, hanem – a sok termes mozik mintájára – azt a digitális társbérletet, hogy egy „csatornán” (a tömörítéstől függően) párhuzamosan akár öt-nyolc műsort is lehet sugározni. Ez első megközelítésben is több tucat országos tévé- és rádióműsor továbbítását teszi lehetővé.
Csakhogy a lefedettségek itt is eltérőek, ezért igazából – a nézettség és a reklám szempontjából – valójában az első, száz százalékos lefedettségű multiplexért megy a harc. Magyarán azért: melyik legyen az az öt-nyolc tévécsatorna, amely a jövőben a nagy tömegek számára valóságosan is létezik, s nem csak választható lesz? Máris nagy a tülekedés a koncért. Nem kizárt, hogy az öt befutóból kiszorulhat némelyik közszolgálati adó (az M2, a Duna TV, az Autonómia). Nem világos, hogy milyen feltételekkel kerülhetne bele a boldog ötökbe az ATV, a Hír TV vagy az Echo TV. Az analóg koncesszióhosszabbítással jutalmazott TV2 és RTL Klub viszont automatikusan az első csomagba kerülne, sőt leánytévéik is erősen nyomulnak. Az arcátlanság netovábbja, hogy úgy állítják be: az első multiplex csak akkor lenne vonzó, ha ők szerepelnének bennük, ezért ha kegyeskednek beszállni, fizesse ki az állam a digitális átállás több tíz milliárdos költségeit. Az ötpárti egyeztetésre kiadott kormány-előterjesztés az „erős multiplex” modellje mellett van, ami – a briteken kívül, ahol kiforrott médiaszabadság van – ismeretlen Európában. Ez azt jelenti, hogy kiiktatnák a versenyt a multiplexek között, s egyetlen erős szolgáltató – vélhetőleg a külföldi kézbe került Antenna Hungária – totális monopóliumhoz jutna. Nemcsak azt határozhatná meg, hogy ki sugározhat műsort vagy ki nem, hanem maga is lehetne tartalomszolgáltató, így ad absurdum idővel akár az összes tévét ő üzemeltethetné. Létrejönne egy Digitális Átállás Testület és Alap, amelynek elnökét a legnagyobb kormánypárt, elnökhelyettesét a legnagyobb ellenzéki párt delegálná, s mindketten (!) miniszteri jogállásban lennének. A kormány-előterjesztés szemlátomást ezzel az átlátszó trükkel szeretné megvásárolni a Fideszt, hogy asszisztáljon a médiagyarmatosítás betetőzéséhez, a jelenlegi torz médiaviszonyok konzerválásához. A nagy buli húsvét után, a költészet napján kerül a parlament elé. Mi meg csak nézhetünk, mint a multiplexben.