Január elején négy témakörben – igazságosság, életminőség, közszolgáltatás, versenyképesség – indított szakmai munkát a Fidesz, és ennek legfontosabb megállapításait a májusi kongresszuson fogják a párt tagsága elé terjeszteni, hogy a konzervatív erő leendő kormányzati programjává váljék. Az elkövetkező hetekben szakértők bevonásával járják körül a közszolgáltatás témáját, s a jovonk.hu honlapon várják a polgárok hozzászólásait is. Miért ennyire fontos ez a téma?
– Mert az életerő folytonos megújításához erőforrásokra, szolgáltatásokra van szükség. A zökkenőmentes közszolgáltatások nemcsak az egyén boldogulását, hanem a társadalom egészének gyarapodását, a nemzeti megújulást segítik elő. Amikor közszolgáltatásokról beszélünk, akkor alapvetően erőforrás-gyarapító rendszerekről van szó.
– Ez eddig rendben, de arról vita van, hogy az államnak vagy a piaci szereplőknek kell-e ezeket biztosítaniuk.
– A közszolgáltatások feltételrendszerének megteremtése és folyamatos biztosítása az állam kötelezettsége. Ezt a feladatát elvégezheti közvetlenül, elláthatja az önkormányzatok által, s részben rábízhatja azokat a piaci szereplőkre is. Mindhárom formára érvényes az, hogy a szolgáltatásnyújtás feltételeit törvények határozzák meg. A közszolgáltatások mindenki által való elérhetősége, azok minősége egyaránt érintik a Jövőnk vitafórum többi témáját is, hiszen az igazságosság, az életminőség és a versenyképesség is szoros összefüggésben van ezzel. Amikor górcső alá vesszük a közszolgáltatások hazai állapotát, akkor meg kell vizsgálnunk annak mindhárom aspektusát. Szemügyre kell vennünk, hogy az alapfokú nevelés és oktatás, a szociális és egészségügyi ellátás, a gyermekekről és az ifjúságról történő gondoskodás, a közösségi terek, az egészséges életmód feltételeinek biztosítása, a művészeti tevékenység és a sport támogatása, a víz- és csatornaszolgáltatás, az energiaellátás, a tömegközlekedés, a köztisztaság, a közbiztonság, a tűz elleni védekezés, a közutak, a köztemetők fenntartása, a lakásgazdálkodás, a foglalkoztatás megoldása, a természet védelme, vagy épp a postai szolgáltatás (függetlenül attól, hogy az ország melyik táján és mekkora településén élünk) elérhető-e mindannyiunk számára. Az igazságosság szempontjainak csakis az a válasz felelne meg, hogy igen.
A szolgáltatás színvonala az életminőségünket befolyásolja, ennek minősége viszont a teljesítőképességünket, amely közösségi szintű versenyképességünk eredője.
– Az állam egyre inkább visszavonul a közszolgáltatások területéről. Vesztésre állunk?
– Úgy tűnik. Két évtizeddel ezelőtt abban a hiszemben kezdtünk neki az államszocialista rendszer lebontásának, hogy szociális piacgazdaságot építünk. Ezzel szemben azt kell megállapítanunk, hogy az elmúlt másfél évtizedben a domináns tőkeérdek maga alá gyűrte az igazságosság és a szolidaritás értékeit. A neoliberális társadalompolitika az állam tudatos meggyengítésére törekszik, ezért a közszolgáltatások többségét a tőke kezébe adja. Így történt ez az energiaellátás területén, s erre törekszik a tömegközlekedés, az ivóvízellátás, az egészségügy és a postai szolgáltatások tervezett privatizálásával. A tőkeérdek viszont nem törődik az igazságosság – elérhetőség és minőség – kérdéskörével, csak a haszon maximalizálása foglalkoztatja. A privatizáció idején elfogadott, közszolgáltatásokat szabályozó törvények pedig a lakosság kiszolgáltatottságának mérséklése helyett a tőke természetellenes profitéhségének kielégítését szolgálták és szolgálják mind a mai napig.
– Miben mutatkozik meg a lakosság kiszolgáltatottsága?
– Személyes tapasztalataim és a napi híradások jól mutatják az eredményt: bezárt ügyfélszolgálatok, amelyeket a vállalatnak nem érte meg fenntartani. Egyre több helyen kell várakozni, egyre megalázóbb módon. Miközben tetőfokára hág a reformkormányzás, egyre hosszabb sorokban toporog a megalázott társadalom. Pedig a profitból meg lehetett volna tartani a kisvárosi ügyfélszolgálatokat, a nagyobb létszámú nagyvárosi ügyfélkapcsolati részlegeket. A vidéken élőknek ahhoz, hogy sorba állhassanak, még utazniuk is kell, saját idejük és zsebük terhére. Akik az egyik sorban megfáznak, azoknak a gyógyulásuk érdekében be kell állniuk a következő sorba. Megszűnő postahivatalok, vasúti szárnyvonalak, bezáró kórházak, összevont iskolák. Gyengülő állam, erősödő tőkehatalom. Pénzéhes szolgáltatók és kiszolgáltatott ügyfelek.
– Ha az állam a szolgáltatások egy részét az önkormányzatok útján biztosítja, akkor a településeknek érdemi beleszólása van abba is, hogy milyen színvonalú a helyi ellátás.
– A megállapítás csak részben helytálló. Valóban a települések feladata a lakosság kommunális és humánszolgáltatásokkal történő, legalább alapfokú ellátása. A feladatok elvégzéséhez szükséges forrásokat viszont az állami költségvetésnek kellene garantálnia. Ezzel szemben évről évre csökken az állami, s egyre inkább növekszik az önkormányzati támogatás mértéke. Következményként leromlott állapotú közintézmények, kátyús utak, elhanyagolt közterületek képe tárul elénk. A költségvetési hiányok elfedése érdekében a települések rákényszerülnek ingatlanjaik értékesítésére. Ezáltal sérül a természeti környezet, csökkennek a zöld területek, romlik az életminőség. Mára ott tartunk, hogy ha egy osztályban csak tizenhét gyermek tanul, akkor a település nem kapja meg az oktatási normatívát. Az önkormányzat arra kényszerül, hogy lakást biztosítson olyan betelepülő családoknak, ahol iskoláskorú gyermekeket nevelnek.
– Bár még csak a műhelymunka elején járnak, ön tizenhét éve gyakorló polgármester Tatabányán, így bőven van tapasztalata: mi a megoldás?
– Úgy tűnik, a magyar társadalom a globális tőkehatalom és a neoliberális kormányzat kutyaszorítójába került. A magyar emberek többsége nem találja helyét ebben az új struktúrában. A társadalmi javak és esélyek eloszlása szélsőségesen egyenlőtlen. Erre a társadalmi szerkezetre nem épülhet tartós stabilitás. Megállapítható, hogy ebben az „Új Magyarországban” az emberi lét feltételeinek biztosítása már nem közös törekvés és cél. A szolgáltatások területén multinacionális karakterű tőkegazdaság alakult ki. Az országból kivitt profit sokszorosa a tőkebeáramlásnak. A neoliberális kormány a nagyra duzzadt államháztartási hiányt az állam társadalmi szerepvállalásának csökkentésével, a közszolgáltatások privatizálásával, az öngondoskodás kiterjesztésével próbálja meg orvosolni. Ennek egyenes következménye a társadalmi egyenlőtlenség radikális növekedése, a humánerőforrást újratermelő rendszerek hanyatlása, a társadalmi felzárkózás helyett a stagnálás, a megrekedés állapota.
– Az OECD legújabb kimutatása alapján a fejlett világban Magyarországon legmagasabbak a közterhek, vagyis az egy főre jutó adóarány. Ez csaknem hetvenszázalékos, ezzel szemben még a legalapvetőbb szolgáltatások is megfizetendők. Tehát az állam kétszeresen sújtja a magyar embereket. Leegyszerűsítve ez egyrészt a skandináv adórendszert, másrészt pedig egy gátlástalan neoliberális sarc beszedését jelenti az emberektől.
– A kérdésre válaszolva: nem reformra, hanem gazdasági és társadalompolitikai irányváltásra van szükség. Nem engedhetjük meg, hogy a társadalom minden szférájában a piac logikája érvényesüljön. Az új társadalompolitikának egyensúlyra kell törekednie a piaci hajtóerők, valamint az emberi létfeltételek és esélyek között. Új alkut kell kötni a multinacionális tőkével és a privatizált, külföldi tulajdonban álló szolgáltatókkal. Hatékony állami szerepvállalásra van szükség, amely képes a közérdeket érvényre juttatni. Az erőforrás-gyarapító rendszerek – oktatás, egészségügy – garantált biztosítása az állam feladata. Megalapozott Gazsó Ferenc professzor azon megállapítása, hogy a magyar társadalom gazdasági teljesítőképessége mai szintjén is megtermeli az erőforrás-fedezetet ahhoz, hogy a humánerőforrást újratermelő rendszereket közpénzből lehessen működtetni. Nem indokolt tehát a közszolgáltatások erőltetett piacosítása.
– Társadalompolitikai fordulatot tartanak tehát szükségesnek. Hogyan?
– Az állam reformnak álcázott további gyengítése helyett olyan államot kell kiépíteni, amely valóban alkalmas az oktatás és az egészségügy hatékony működtetésére, a szociális gondoskodás intézményrendszerének fenntartására, a szolgáltatások megerősítésére. Ehhez viszont az állami erőforrások eltökélt gyarapítására, nem pedig tudatos lerombolására van szükség.
origo.hu
A Fidesz-KDNP jelöltjét, Kovácsné Szabó Tündét választották polgármesternek Tiszaigaron
