A RAF-aktivisták megítélésében az alapvető ellentétek vitája folyik. A társadalom a nemzetiszocialista rendszer, majd az NDK történelmi örökségének feldolgozásával, az utóbbi időben pedig az iszlám terror fenyegetésében nem sok hajlandóságot mutat arra, hogy az 1972 és 1991 között harmincnégy gyilkossággal gyanúsított Vörös Hadsereg Frakció ideológiájával és tetteivel foglalkozzon. A RAF-terror a legtöbb polgár számára gonosz álomnak, tragikus átoknak tűnik, amelynek kérdéseit nem ajánlatos taglalni. E feladat elsődlegesen a törvényhozásra, a politikusokra és a közvetlen érintettekre, az áldozatok hozzátartozóira hárul.
Már a józanságra törekvő alaptörvény is két véglet között mozog: a gyilkosságok nem évülnek el, de humánus meggondolásból minden embernek meg kell adni a lehetőséget, hogy élete végső időszakát szabadon töltse. Ezt a jogilag megtámadhatatlan elvet az a meggyőződés támasztotta alá, hogy a hajdani terrorakciók egyik fő tervezője már nem jelent veszélyt a társadalomra. Brigitte Mohnhaupt így kerülhetett szabadlábra, holott 1985-ben még ötszöri életfogytiglanra ítélték.
Németország úgy tűnik, gyorsan felejt. A RAF-csoport tagjai már számtalan áldozatot követelő terrorcselekményeik során élvezték több neves intellektuális személyiség szimpátiáját. A szövetségi köztársaságot fasisztoid államnak tartó írók, Günter Grass és Heinrich Böll ilyen értelmű megnyilatkozásaikkal akarva-akaratlanul is a városi gerilláknak kedveztek. Az elfogott terroristák védőügyvédeinek a sorában olyan későbbi vezető politikusok nevével találkozhatunk, mint a Schröder-kormányban belügyminiszterként dolgozó, szociáldemokrata Otto Schily és a zöldek parlamenti frakciójában hangadó Hans-Christian Schöberle.
Velük szemben a meggyilkolt államügyész, Siegfried Buback és a német munkaadók szövetségét vezető Hanns-Martin Schleyer leszármazottai azt kifogásolják, hogy a terrorista gyilkosok nem mutatnak hajlandóságot a tettek elkövetőinek megnevezésére. Az ügyészség így ma sem tudja, hogy valójában ki lőtte le a két közéleti személyiséget. Ugyancsak tisztázatlan annak a kapcsolatnak a háttere is, amely a Vörös Hadsereg Frakció és a keletnémet titkosszolgálat, a Stasi között fennáll.
Kereszténydemokrata és liberális politikusok azt hangoztatják, hogy az elítéltek továbbra is kitartanak eredeti ideológiájuk mellett, magukat nem gyilkosoknak, hanem szabadságharcosoknak tartják, akik a bíróság előtt hadifogolyként léptek fel. A Horst Köhler államelnökhöz kegyelmi kérvényt benyújtó Christian Klar továbbra is a kapitalizmus elítélésében látja első számú feladatát. Brigitte Mohnhaupt a terrorakciókat kizárólag hadviselésnek minősítette, és a jövőben sem lesz hajlandó háttér-információkkal szolgálni róluk. Edmund Stoiber bajor miniszterelnök, a Keresztényszociális Unió elnöke ezért joggal vetette fel, hogy a terroristákkal szemben tanúsított eljárás ellentmond a lakosság nyolcvan százaléka igazságérzetének.
origo.hu
Kánikula, majd erős lehűlés várható a napokban
