Nézzük előbb, mi történt a pályán! A favorit győriekre a legesélytelenebbnek ítélt DVSC jelentette az igazi veszélyt a nagyszombaton rendezett elődöntőben. A debreceniek ugyanis negyven percen keresztül túlságos tisztelettel viseltettek az ETO iránt, ám ekkor megérezték a „vérszagot”, és hogy végül mégsem ejtették el a nagyvadat – kikaptak 28-27-re –, az három tényezőn múlt: saját rutintalanságukon, a hajrára felpörgő Győrön, valamint a tíz percen át egy irányba fújó játékvezetőkön. A másik elődöntőben a Ferencváros a vártnál simábban, 33-29-re verte a Dunaferrt, köszönhetően Haris Katalin remek védéseinek és Szucsánszki Zita 12 góljának.
A húsvétvasárnapi fináléban aztán a bajnoki és kupavédő megmutatta, mit tud, ha fölénye nem túlzott biztonság-, hanem némi veszélyérzettel párosul. A Fradi ugyan majdnem másfél félidőn át tartotta a lépést – a 14-14-es első játékrész után még vezetett is –, de a Győr végül 35-28-as, magától értetődő diadalt aratott. (A 3. helyért: Dunaferr–DVSC 27-24.) Miközben joggal zengjük a női kézilabdát művészi fokon művelő, 11 gólig jutott Görbicz Anita dicséretét, azt se feledjük, hogy mellette Bradeanu is minimum „iparművész”. Ennek az alakulatnak, ha saját színvonalán játszik, nem is itthon kell keresnie a méltó vetélytársat, hanem Európa elitjében; s már meg is találta, hiszen következik a dán Slagelse elleni BL-elődöntő, az igazi értékmérő.
A Ferencváros pedig a KEK-re és a román Ramnicu Valceára koncentrál. Illetve arra is, mikor tesz hivatalos nyilatkozatot Németh András vezetőedző arról, ami szakmai és szurkolói körökben, internetes portálokon és televíziós hírműsorokban is tényként jelenik meg: nevezetesen, hogy szerződést kötött az osztrák Hypóval, és viszi magával Tóth Tímeát, Kirsner Erikát és Katarina Mravikovát. Bár az információt még egyik érintett sem erősítette meg, Gunnar Prokop, az osztrákok mindenhatója ennyit azért közzétett a bécsi médiában: „Németh Andrással már nagyon jó beszélgetést folytattam. A Ferencváros edzője jelenleg a magyar válogatottat is irányítja, de már csak nagyon kevés kell ahhoz, hogy megegyezzen szövetségével.”
A témában a további esélylatolgatás felesleges, lapunk egy hónapja ismertette a bécsi ajánlatot, és Németh András már akkor sem tagadta annak létét. Ehhez képest újdonságot már csak az nyújthat, ha ő maga jelenti be: igen, megyek. Pontosabban: igen, megyünk. És ha ez elhangzik, a Ferencváros részéről, bár sokan már a végveszélyt vizionálják, ezt nem követheti más közlés, csak az: igen, maradunk.
Az árulás politikai hátországa
