A megmaradás a tét

Azon kívül, hogy a legalacsonyabb létszámú, a legtöbben talán csak azt sejtik a délnyugati szomszédunknál élő magyarságról: a többi határon túli magyar közösséghez képest kedvező helyzetben vannak. A valóság ennél jóval árnyaltabb.

(Lendva)
A Szlovéniában élő magyarokat annak ellenére elkerüli a belpolitikai pártcsatározások kereszttüze, hogy sokszor a kilencventagú parlament egyedüli magyar képviselőjére hárul a mérleg nyelvének szerepe ellenzék és kormánypárt között. Ljubljana kellőképpen méltányolja is ezt a szerepet, mondta el magyar újságíróknak tartott előadásában Pozsonec Mária képviselő asszony, aki 1990 óta tölti be tisztségét. A két alapvető jelentőségű törvény – a közösségszervezési és az oktatási – mellett a magyarokat negyven más rendelet külön is megemlíti. A Muravidéki Magyar Nemzeti Tanács vétójoggal rendelkezik az országos döntések helyi alkalmazásában.
Az ilyesfajta hátszélre a mindenkori kormányzat részéről a magyar kisebbségnek égető szüksége van. Miután a délszláv államszövetségre támaszkodó Lendva környéki ipar 1991-ben összeomlott, a Muravidék az ország legelmaradottabb régiója lett. Ezután sokan eladták földjeiket, a kifejezetten számukra kialakított kölcsönöket viszont kevesen veszik igénybe. A munkanélküliségi ráta itt jelenleg 17 százalék, nem hivatalos becslések szerint azonban a 30 százalékot is eléri. A nyugati országrész jóléte folyamatosan vonzza a fiatal generációkat. A kétségbeejtő tényt, hogy az asszimiláció emiatt 25 százalékhoz közelít, tovább súlyosbítja, hogy a hazatérők egyre ritkábban szólalnak meg anyanyelvükön. Ma hatezer-ötszázan vallják magukat magyarnak, kétezer fővel kevesebben, mint tizenöt évvel ezelőtt.
A Szlovéniában működő magyar közmédiumoknak így egy rohamléptekkel fogyatkozó nemzetiséget kell megszólítaniuk. Ennek infrastrukturális hátterét főként a szlovén állam biztosítja. A Magyarországra – például az egykori Ilylyés Közalapítványhoz – benyújtott pályázatokat rendszerint elutasítják. Lendván az elmúlt néhány évben megépült a Makovecz Imre tervezte új kultúrház, valamint átadták az új rádió- és tévészékházat is. A két médium évi egymillió eurónyi költségvetése reálisan tervezhető jövőt biztosít, bár a keddtől péntekig naponta félórányi nemzetiségi műsorral jelentkező televízió valamivel többet igényelne, állítja Zver Ilona felelős szerkesztő. Előtűnik az éles kontraszt, ha helyzetüket összehasonlítjuk a Szlovéniában hivatalosan elismert másik kisebbség, az olasz lehetőségeivel. A hatékony lobbinak köszönhetően ők a szlovén Nemzetiségi Hivatal által elosztott támogatás háromnegyedét szerzik meg. Az olasz nyelvű tévé és rádió szerkesztősége kétszer akkora büdzsé felett rendelkezik, mint a magyar, pedig egy majdnem feleakkora létszámú közösségnek sugároz.
A magyar nyelvű rádió napi több mint tizenkét órás műsora így is a negyedik helyet foglalja el a Dunántúlon fogható rádióadók hallgatottsági rangsorában. Az MMR ennek ellenére kevés határokon átívelő együttműködési szándékot tapasztal Magyarország felől, állítja Végi József felelős szerkesztő. A magyar–magyar kapcsolatokra jellemző egyoldalú kommunikáció keresztjét a szlovéniai kétnyelvű középiskola is hordja. A térségünkben egyedülálló modell szerint a szlovén tanulók itt sajátjukkal egyenértékűként tanulják a magyar nyelvet. A nagymérvű aszszimiláció miatt így előszeretettel hárítják a felelősséget a jelenleg 337 tanulóval működő gimnáziumra. Ezért is nehezen magyarázható, hogy érettségizettjeinek miért kell egyéves előkészítő tanfolyamon részt venniük, ha a magyar felsőoktatásban akar tovább tanulni, mondja Füle Tibor iskolaigazgató, aki már többször is kérte e gyakorlat felfüggesztését Budapesttől, mindeddig eredménytelenül. A diákokat Lendván egyébként Magyarországon írt tankönyvekből tanítják.