Végérvényesen kettészakadt az amerikai belpolitika az iraki háború kérdésében, a demokrata törvényhozók megtették, amire többségükből futotta: olyan kiegészítést fűztek a megszálló erők finanszírozásához elengedhetetlen pótköltségvetéshez, amely tartalmazza a kivonulás dátumát. Bár ugyanezen képviselők és szenátorok többsége annak idején még támogatásáról biztosította a Bush-kormányzat inváziós terveit, a konfliktus elhúzódása, illetve annak népszerűtlensége arra késztette az amerikai elit egyik felét, hogy elzárkózzon a folytatástól. A Fehér Ház és a republikánusok ugyan defetizmussal és populizmussal vádolják politikai ellenfeleiket, ám tagadhatatlan, hogy azok tavaly ősszel pontosan erre kaptak felhatalmazást választóiktól. Bush elnök minden valószínűség szerint megvétózza a törvényt, amikor az hivatalból a jövő héten elé kerül, és főparancsnokként makacsul tovább próbálkozik majd a konfliktus katonai megoldásával, ám tudnia kell, hogy Amerika már nem áll mögötte.
Ahogy közelít a 2008-as elnökválasztás, úgy hullik lassan a porba egy nagyhatalom stratégiai törekvése, amely egyre több távozó bennfentes szerint kezdettől fogva halálra volt ítélve az előkészítés hiánya, az elnagyolt megvalósítás és egyoldalú fellépés miatt. Amerika súlyos veszteségeket szenved, úgy emberben, mint anyagiakban: a rekordnagyságú költségvetési deficitért a rekordnagyságú katonai kiadások felelősek, amelyek viszont elégtelennek bizonyulnak, amikor a háború újabb és újabb ráfordítást követel. Washington nemzetközi tekintélye közben romokban hever, és egyre többen érzik úgy, hogy kihívást intézhetnek ellene.
A Fehér Ház mindenképpen csábító lakóhely, ám annak a politikusnak, aki 2009-től odaköltözik, sürgősen gondoskodnia kell arról is, hogy az Egyesült Államok globális dominanciája ne merüljön alá véglegesen az iraki sivatag homokjába.
origo.hu
Határozottan reagált a rendőrség Hadházy legújabb terveire
