Bábabukra és triszkács

k ö n y v e s h á z

Talán többmilliós kérdés sem lehetne valamelyik kvízműsorban, hogy ki az a Szeder Fábián. Pedig a kiváló bencés tudós és polihisztor volt az első, aki a Tudományos Gyűjtemény 1819., majd 1835. évfolyamában tanulmányt írt a palócok eredetéről, szokásairól, nyelvéről, sőt még egy kis szójegyzéket is szerkesztett, amelyből „kitetszik a palóczoknak nyelvbeli különbözések”. Szeder Fábián késői utóda, a szintén palóc származású – most nyolcvanéves – Tóth Imre nem főállású kutatóként, hanem középiskolai tanárként a munkája mellett hosszú évekig tanulmányozta, gyűjtögette szűkebb hazája, Bernecebaráti és környéke szavait, köznyelvi fordulatait. Tisztában volt azzal, hogy talán az utolsó perc, amikor a rohamosan pusztuló tájszóanyag még rögzíthető, szótárrá rendezhető. Az Ipoly menti palóc tájszótár végül 1987-ben jelent meg, s ezzel eltűnt nyelvtudományunk egyik fehér foltja.
A szerző azonban folytatta a munkát, s dolgozni kezdett a kiegészítő adattáron. Ehhez sok segítséget is kapott: Faludi Pál nyugalmazott főorvos például átadta saját gyűjtését, amelyet a balassagyarmati kórház palóc betegeinek tájszavaiból állított össze. A Nap Kiadó pedig – híven ahhoz az értékőrző szellemiséghez, amely munkásságát kezdettől fogva jellemzi – vállalta, hogy kiegészítésekkel bővítve ismét megjelenteti a Palóc tájszótárat, hogy viszonylag teljes palóc nyelvi örökség maradjon az utókorra. Veszteségeket persze így is elkönyvelhetünk. Szeder Fábián még feljegyezhetett olyan szavakat, amelyek ma már nem élnek a palócok ajkán. Ilyen például az archaikus hangzású bábabukra – azaz szivárvány. Az új szótárban viszont szerencsére még megleljük a „mál” kifejezést, amely ősi szókincsünk része. Jelentése: állat hasi része, illetve hegyhát, orom, a palócoknál pedig az olyan területek neve, ahol korábban kiirtották az erdőt.
Tallós (Tomasikovo) község Eperjestől északra, a Fekete-víz és a Kis-Duna között fekszik, a dunántúli és a nyugati palóc nyelvjárás határán. Gágyor József 1960 óta lakója a falunak, s a tudós magyar tanárok nyomdokaiba lépve eleinte alkalomszerűen, később aztán módszeres munkával – olykor tanítványai bevonásával – gyűjtötte a szavakat és a földrajzi elnevezéseket. Az elkészült Tallósi szótár a település lakóinak 1972 és 1992 közötti nyelvi állapotát tükrözi. A szerző nem elégedett meg azzal, hogy megadja a címszavak jelentését, hanem élőbeszédből vett példamondatok segítségével a szavak stiláris értékét is meghatározza. A tallósiak beszédében keverednek a csallóközi és a palóc vidékek nyelvjárási sajátosságai, ugyanakkor a település földrajzi helyzetéből következik, hogy a helyi nyelvjárás bővelkedik a szlovákból átvett kifejezésekben. Gágyor József e kölcsönszavaknál minden esetben megadja az átvétel alapjául szolgáló szlovák szó irodalmi alakját. Magas szárú tornacipő: trampki (trampky), motorkerékpár: motorka, elemlámpa: batri, sugárhajtású repülőgép: triszkács (tryskác), fürdőmedence: bazén… A tallósiak nyelvébe azok az újabb keletű tárgyakat és fogalmakat jelölő szlovák szavak épültek be, amelyeknek – a nemzetiségi létből következően – már nem ismerik a magyar megfelelőjét.
(Tóth Imre: Palóc tájszótár. Második javított és bővített kiadás. Nap Kiadó, Budapest, 2007. Ára: 4700 forint. Gágyor József: Tallósi szótár, I–II. Madách–Posonium, Pozsony. Ára: 3000-3000 forint)