Bioüzemanyagok: ugrás a sötétbe

Milliárdok ömlenek a bioüzemanyag-üzletbe, pedig a fosszilis eredetű üzemanyagok mezőgazdasági termékekkel való helyettesítése már nem látszik olyan optimális megoldásnak, mint amikor az Európai Unió elhatározta a biológiai eredetű benzin és gázolaj támogatását. Idehaza például a teljes repcetermés és a napraforgó-felesleg sem elég ahhoz, hogy teljesítsük a 2010-re kitűzött biodízelcélt, bioetanolból pedig annyit akarunk gyártani, amenynyihez a teljes magyar kukoricafelesleg két és félszerese kellene.

Erdősi Csaba
2007. 04. 15. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nincs könnyű dolga annak, aki egyértelmű számokat szeretne találni a biológiai eredetű üzemanyagokkal kapcsolatban. Nem tudjuk például – pedig ennél alapvetőbb információ talán nincs is –, hogy a bioetanol és a biodízel előállításának és közlekedési célú felhasználásának milyen az energiamérlege, vagyis hogy mennyi energiát kell felhasználnunk egy liter bioüzemanyag előállításához, s mennyit nyerünk ki ebből, ha azután elautózzuk. Az energiahatékonysági mutatók annyifélék, ahány kutatóintézet vagy tudós foglalkozik a témával. Van, aki szerint a módszer energiamérlege egyértelműen negatív, vagyis a bioüzemanyagok előállítása több energiát igényel a kinyerhetőnél, mások szerint az egyenleg vastagon pozitív, s megfelelő technológia mellett akár az 1:2,4-hez arányt is elérheti. Valódi, alátámasztott és mindenki által elfogadott adatok híján megjósolni sem lehet, hogy a bioüzemanyagok részarányának növelése eléri-e a kívánt környezetvédelmi hatást – az üvegházhatásért s ezen keresztül a globális felmelegedésért felelős szén-dioxid légköri koncentrációjának csökkentését – vagy sem. Némiképp tisztább képet alkothatunk azonban arról, milyen változásokat hoz a bioprogram a mezőgazdaságban. Az Európai Unió 2010-re 5,75 százalékos bioüzemanyag-részarányt vár el a tagországoktól, s bár az még kérdéses, hogy ez teljesíthető-e, az elvárás óriási pénzeket mozgat meg. Magyarország például a következő hét évben uniós forrásokkal együtt öszszesen 45 milliárd forintot szán az alapanyagokat termelő gazdák és a feldolgozóüzemek támogatására, s az Agrárgazdasági Kutatóintézet nemrégiben megjelent tanulmánya szerint a támogatás reményében 2006 őszéig több mint húsz helyszínen 7,5 millió tonna kukorica és egymillió tonna búza bioetanollá alakítására alkalmas beruházást jelentettek be befektetői csoportok. A számokból egyértelmű, hogy a hazai termelésre alapozva ennyi üzem nem élhet meg egymás mellett, lévén tavaly Magyarországon összesen termett 8,3 millió tonna kukorica, de ebből feleslegesnek csupán hárommillió tonna bizonyult. A befektetők így vélhetőleg óriási harcot fognak majd vívni az alapanyagért, és kénytelenek lesznek importforrások után nézni. Ez alátámasztja azokat a félelmeket, amelyek szerint a bioüzemanyag-gyártás szociális szempontból elfogadhatatlan, mert elveszi a termőterületet a hagyományos, élelmiszer- vagy takarmánycélú termelés elől. Búzafeleslegünk is csak éppen fedezi a bejelentett beruházások kapacitásigényét: 2006-ban 1,2 millió tonna gabonát lehetett volna felhasználni etanolgyártásra.
Bár a beruházói igényeket nem fedezi a magyar gabonatermés, az 5,75 százalékos részarány eléréséhez bőven elegendő. Nem ez a helyzet azonban a biodízel-előállításhoz szükséges olajos magvakkal. 2010-ben, 2,8 millió tonnás gázolaj-felhasználást feltételezve, a brüsszeli részarányok eléréséhez 183 ezer tonna biodízelt kell gyártanunk. Ehhez a fent már idézett tanulmány szerint 555 ezer tonna repcemagot kellene feldolgozni, miközben a teljes magyar termés nem éri el a 250 ezer tonnát. Ha ehhez hozzáveszszük a napraforgótermésnek azt a részét, amely az étolajgyártáson felül megmarad, még a belső fogyasztási igények kielégítésére sincs elegendő alapanyagunk, a sokat emlegetett exportigényekről már nem is beszélve.
A fentiek alapján nem véletlen, hogy a zöldek is óvatosan állnak a bioüzemanyag-kérdéshez. Most úgy látszik, hogy a termesztés nagyüzemi módszereken alapul majd, óriási táblákon alakul ki egykultúrájú növénytermesztés öntözéssel és nagyarányú műtrágyázással magasra tornázott termésátlagok mellett, s ha a termés még így sem lesz elegendő, újabb érvet kapnak kézhez a génmanipulált növények termesztéséért küzdő lobbicsoportok. Beliczay Erzsébet, a Levegő Munkacsoport szakértője szerint ez nem járható út, helyette inkább azt kellene elérni, hogy egy-egy kisebb régió, közösség találja meg a saját boldogulását azáltal, hogy a biobenzin alapanyagát helyben termeszti meg, az üzemanyagot helyben állítja elő, és helyben is használja fel. Az igazi megoldás azonban a biológiai eredetű üzemanyagok második generációjának megjelenése lenne, ami lehetővé tenné, hogy a benzint már ne élelmiszernövényekből, hanem mindenféle erdészeti és mezőgazdasági hulladékból állítsák elő.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.