Halála előtt egy évvel, 2005-ben maga Domokos Mátyás válogatta össze és gondozta esszéinek, tanulmányainak háromkötetnyi mustráját. Az író, kritikus – ez volt szikárabb önmeghatározása, míg a hivatását mélyebben kifejező másik: a magyar irodalom napszámosa – csaknem ötvenévesen, 1977-ben jelentkezett első könyvével, s tizenhárom továbbival ajándékozta meg olvasóit. E posztumusz kiadvány az értékkel szembeni motiválatlanságnak hadat üzenő életmű egynegyedét öleli föl. Vajon Domokos Mátyást vagy huszadik századi nemzeti irodalmunkat jellemzi, hogy a második kötet, a lírikusainkról szóló – A költői képzelet nyomában – a legvaskosabb? Szabó Lőrinctől, Illyéstől Weöresön, Pilinszkyn át Orbán Ottóig, sőt Bari Károlyig olvashatunk itt műbírálatokat, tanulmányokat. Ezek Domokosnál sosem katedranyikorgásúak; csaknem annyira gyönyörködtetőek, mint a vizsgált irodalmi „alapanyag”.
A rontás ellen címmel az első kötetbe sorolta a szerző irodalmunk és társadalmunk nagyobb látószögben vizsgálható kérdéseit. Domokosnak mindig közérdekű, sőt nemzetérdekű problémafölvetései voltak. Sok esszéjében vallotta: lehetőleg orvosolni kellene a második világháború utáni korszak társadalmát reálisan ábrázoló-elemző művek hiányát, amelyet főként a diktatórikus irodalompolitika okozott. Túl kell lépni a hazai változatában egy idő után különösen kártékony, a szociális folyamatok iránt közömbös posztmodern irányzaton. Megjegyezzük, szerzőnket félve voltak kénytelenek tisztelni a posztmodern teoretikusok.
Domokost nemcsak a rendszerváltozás elmaradása miatt nyomasztották a kilencvenes évek. Nem nézte tétlenül, hogy por kezdi belepni XX. századi klaszszikusainkat, például Németh Lászlót, Illyés Gyulát. De méltó fénybe emelte az olyan jelentékeny írókat is – például a novellista Szabó Istvánt –, akik életükben sem voltak eléggé ismertek.
E hármas könyv szerzőjének régi írásait nehéz megkülönböztetni az utolsó években született művektől. Domokos Mátyás már a hetvenes évek elején a rá oly jellemző fordulatossággal, sokoldalúsággal, személyességgel és lelket balzsamozó otthonossággal írt. Miképpen volt képes ilyen egyenletesen magas színvonalú és kiterjedt életműre, miközben a szerkesztői munka hűséges robotosa is volt? Nem tudni, milyen árat fizetett azért, hogy mi fölségesen jól járjunk.
(Domokos Mátyás: Az olvasó fényűzése, I–III. Magyar esszék sorozat. Nap Kiadó, Budapest, 2007. Ára: 6300 forint)

„Másképp kellett volna” – újabb résztvevő kritizálta Magyar Péter meghívását a Női Sikernapra