Debrecenben a Dobozi lakótelep volt az első házgyári panelekből épült városrész. A lakótelep 35 éve készült el, épületeire ráférne egy panelprogramos generálozás, de annyi itt a szegény ember, hogy csak kevesen tudnák vállalni az önrész kifizetését. A buszmegállótól a lakóövezet felé sétálva „százforintos” boltok sorakoznak, a zöldség-, gyümölcsárusok standján pedig csak mutatóban találni háromszázötven forintos banánt. Efféle déligyümölcsöt kevesen vesznek itt, inkább az alapvető zöldségek iránt mutatkozik némi kereslet – tudom meg egy elárusítótól.
A február 26-i tűzeset során negyvennégy lakás károsodott, tizenegy csúnyán megégett. Ez volt Magyarország eddigi legnagyobb paneltüze. Az önkormányzat becslései szerint a lakások és közös helyiségek felújítása mintegy 170 millió forintba kerül. A város és a református egyház gyorssegélyt adott a rászorultaknak, az ország minden tájékáról számos felajánlás érkezett, s mára csaknem három és fél millió forint gyűlt össze az önkormányzat segélyszámláján is.
Bármilyen furcsa, lassan két hónap telt el, de van, akinek az is fontos kérdés, hogy Irma néni akkor 11 óra körül valóban túlmelegítette-e a káposztás kockát, vagy sem. Szarvas Zoltánéknál ülök. Tiszta lakásban, kedves emberek között. Most itt bujdokol szusszanásnyi időre a szomszédasszony a 76 éves Irma néni leánya. Félve jött ide a lépcsőházba, de muszáj a lakásfelújításra felügyelni. A tűz keletkezését követően a híradásokban az jelent meg, hogy egy idős hölgy rezsón hagyta az ebédjét, úgy lett tűz, s attól veszett oda mindene jó néhány családnak. A feltételezés meg is hozta a gyümölcsét: a lakógyűlésen édesanyjának azt üzenték, „végleg takarodjon innen, mert ha visszajön, agyonverik”.
Állítása szerint a villanytűzhely nem volt bekapcsolva. A főzőfülke és a folyosó ugyan füstös lett, de volt a közelben egy nejlonfüggöny is, ami meg sem égett. Ráadásul, amikor eloltották a tüzet, az is kiderült, hogy a káposztás kocka kiborult az edényből, de nem volt az alja leégve.
Megerősítik ezt Szarvasék is, hozzá- téve, persze a hatóságok a káposztás kockát nem foglalták le. Ott büdösödött egy hétig, mert nem merték kidobni.
Persze látszólag megmosolyogtató, amikor egy ebéd állapotáról hall értekezéseket az ember, de most egy szélsőséges közösség-lélektani helyzetben J. M.-né Irmuska néni becsülete a tét, aki tizenegy éve lakik (lakott) a lakótelepen, földszinti lakásában.
– Aktív koromban műszaki területen dolgoztam, s ma is ilyen a lelkületem. Sok furcsa dolog van itt. Sok a kérdőjel – véli Szarvas Zoltán, s hozzáteszi: ha valahol tűz keletkezik, ott mindennek ki kell égnie. A függöny a legelső, ami lángra kap, majd a szellőzőcsövet takaró furnér. Ha tényleg itt keletkezett a tűz, miért tart hónapokig a vizsgálat? Az is lehet, hogy a villanyvezetékkel gond van, s a szellőző sem tökéletes. A férfi szerint szemmel látható, hogy a negyedik emeleten volt a legnagyobb az égés, s onnan terjedtek a lángok felfelé. A tűz ereje pedig olyan nagy volt, hogy van, ahol a betont is meg kell erősíteni.
Közben Irma néni földszinti lakását is megnézhetem. Az az érzésem, mintha most épülne a ház. Csak a szürke betonfalakat látom. Bár a tűz a szobákra nem terjedt át, a tűzoltó hab mindent tönkretett. Az idős hölgy lánya idegesen körbenéz, aztán elsiet.
Szarvasék a lenyugvó napot nézik a nappaliból. Még van idő egy kis beszélgetésre, egyelőre nincs félhomály.
Az asszony elérzékenyül, s szipogva mondja a közelmúltban meggyilkolt fideszes önkormányzati képviselőjükről: – Balla Irma bűbájos nő volt. Intelligens, érdeklődő, segítőkész. A tűz után a Bocskai iskolába lehetett menni segítségért. Én is oda mentem, mert nekem tériszonyom és klausztrofóbiám van, félek a magasságtól és a lifttől is. Mivel az egyik lányom a kilencediken, a másik a nyolcadikon lakik, úgy gondoltam, hogy lakhatási segítséget kérek. Az iskolában találkoztam a képviselőnővel, aki megvárta, míg megvacsorázom, majd autóján elvitt az önkormányzat biztosította szálláshelyre, egy hotelbe. Három napig voltam ott, később az egyik lányomhoz költöztünk, aztán egy ideje mégis visszajöttünk ide, mert nem akarunk a terhükre lenni. Úgy jártak a kedvünkbe, ahogy csak tudtak, de másfél szobás lakásban laknak, és szűkösen voltunk.
Szarvasék, visszatérve otthonukba, sok gyertyát vettek, s beszereztek egy mécseses melegítőt is, amellyel kávét, maradék levest langyosíthatnak. – Már majdnem szalonnát is süthetnénk. A bolti szalámit azonnal meg kell enni, az ebédet iskolából hordjuk, hét végén pedig a gyermekek küldenek ételt, forrón. Ha a férjem nagyon siet haza, még a leves is forró marad – mondja Szarvasné. – Igaz, hogy az Újkert a város másik részén található, de a 28-as busz szinte háztól házig hoz – szabadkozik a férje.
Azért lassan sötétedik. Olyan, mint a második nászút, negyvenhét év házasság után – mondja nevetve az asszony. Esténként felidézik a gyermekkorukat. Kisiskolában még palatáblára írtak, s petróleumlámpa fényénél tanultak. Most is, mint régen, a sötétben ücsörögnek. Időnként elemlámpával megnézik, hogy hány óra, s fél kilenckor takarodót fújnak.
Kiderül, hogy a földszinti házaspár minden hozzájuk érkező segítséget elhárít és egy másik, kisgyermekes családra hívja fel a figyelmet. B.-éknek nincs biztosításuk, de kiégett az egész lakásuk. Csak a férfinak van munkája, és ha tud, akkor kölcsönt vesz fel a felújításhoz. Szerencsére egy cég ingyen vállalta a falak vegytisztítását.
Szarvasék korábban Debrecen másik lakótelepén, a Vénkertben, egy négyemeletes házban, nagy lakásban laktak, de amikor a gyermekeik felnőttek, el kellett onnan költözniük, mert nem tudták fizetni a rezsit. Mint Szarvasnétől megtudom, amikor lakást kerestek a hirdetőújságban, akkor a fényesudvari ajánlatokat el sem olvasták. Soha nem akartak ide jönni, de ide hozta őket a sors. Megtapasztalták a panelrengeteg velejáróit is, például a csótányok invázióját. Beköltözésükkor a rossz állapotú lakásról kiderült, hogy a falon nyolc réteg tapéta van. – Döbbenetes élményem volt, amikor ebédet hoztam a felújításon sürgő családtagoknak. Mire beszóltam a kisszobába, hogy jöjjenek étkezni, már tele volt csótánnyal az asztal… Mára már kiirtották a bogarakat. Most azért nem mennének el innen, mert minden pénzünket beleölték ebbe a lakásba. Nekik sokkal többet ér, mint amennyi az eladási ára lehetne.
Horváth Zoltán közös képviselő fiatal, agilis ember. Naponta bejárja a lépcsőházakat, s menedzseli a felújítást. Megítélése szerint két hét múlva már a lépcsőházban lesz áram, s azt követően talán a lakásokban is. Elmondta, hogy egy igazságügyi szakértő szerint még az is lehet, hogy a tűz melletti lakásokban a szigetelés megolvadt, az anyagszerkezet megváltozott, így kockázatos lehet az áram alá helyezés. Annak idején a ház elektromos hálózatát lakásonként egy villanyrezsóra s egy rádióra tervezték, hiszen akkor még a televízió is luxus volt.
Mint mondta, a panelprogramban való részvétel kisebb csodát jelentene. A családokra háruló önerős rész havi öt-hatezer forint lenne, amelyet 60 hónapon keresztül kellene fizetni, mégis csak a 176 lakás tíz-tizenöt százaléka nyilatkozott úgy, hogy vállalná a költségeket. Miközben minimum 80 százalékos részvétel kellene. Ilyen kis rész nyilatkozta azt, hogy vállalja a rá eső 211 ezer forint öt év alatt történő befizetését. Jelenleg egymillió forint a ház be nem fizetett közös költségből származó kintlévősége – tette hozzá.
Halmos András, a társasház számvizsgáló bizottságának elnöke szerint sok a kispénzű, idős kisnyugdíjas. Sokszor már a tulajdon is másé, a lakó csak haszonélvező. Sokan gyűjtöttek a károsultaknak, például a „Kezitcsókolom” bolt is (a tulajdonos csak olyan eladót alkalmaz, aki előre köszön a vevőnek), mesteremberek vállaltak ingyen előtérfestést, több adománygyűjtő koncertet is tartottak, beszállt a gyűjtésbe a Tankcsapda együttes is. Halmos András szerint ugyanakkor a világon nincs még egy olyan állam, amely ennyi papírt kérne a kárt szenvedőktől. Papírt ahhoz, hogy az új villanyórát felszereljék, s dokumentumokat ahhoz, hogy a társasház minden egyes kérdésben lépni tudjon.
– Akkor kapunk pénzt, ha a tűzoltósági vizsgálat lezárult, márpedig azt most megint meghosszabbították. Itt 44 család lakik áldatlan körülmények között, s őket nem a kilószámra teleírt papírok érdeklik.
Aztán meglepő dolgot mond: örüljenek, hogy csak ekkora káruk lett, szakértők szerint ugyanis szerencse, hogy a panelprogram nem valósult meg, mert a beburkolt házban a másik két lépcsőházra is átterjedt volna a tűz.
A Fényesudvar rejtelmei még nem értek véget. Van, aki vasajtóval zárja le a folyosó egy részét, és még bírósági határozatra sem távolítja el azt. Akár ez is része lehetett a tűz terjedésének. Olyat is hallani, hogy egy férfi légpuskával járja a pincerendszert, s módszeresen gyilkolja a patkányokra vadászó macskákat.
Lehet, hogy a rejtélyekből a tűzoltóságnak is jutott? „A hosszabbítást a tűzeset körülményeinek részletes vizsgálata, a bizonyítási folyamat indokolja” – olvasom a tűzoltóság lakóknak kiküldött tájékoztatójából. Eredmény legjobb esetben április végére várható.
origo.hu
Privát számán fenyegette meg az MNB ügyintézőjét Magyar Péter
