Haragban a sajtóval

Nem árultam be a hazai médiumokat Spanyolországban – jelentette ki lapunknak nyilatkozva Ujkéry Csaba, a Magyar Bírói Egyesület tagja. Az ítélkező szakember, a Somogy Megyei Bíróság elnöke abból az alkalomból beszélt erről, hogy március végén Valenciában részt vett az Európai Bírói Egyesület éves közgyűlésén. A magyar tagszervezet kezdeményezésére a nemzetközi bírói fórum megvizsgálja az itthoni sajtó és a bíróságok kapcsolatát. Ujkéry az utóbbi időben „szélsőséges politikai színezetű megnyilvánulásokat” tapasztalt a sajtóban, ezért arra kérte a nemzetközi szervezetet, hogy „tegyen ajánlást a harmadik hatalmi ág zavartalan működési feltételeinek megteremtésére”.

Nemrégiben tért haza Spanyolországból, ahol – itthoni hírek szerint – beárulta a magyarországi sajtót egy nemzetközi fórumon. Mi történt voltaképpen?
– Valenciában, a nemzeti bírói egyesületek nemzetközi szövetségének, az Európai Bírói Egyesületnek az éves közgyűlésén vettem részt március végén. Harmincnégy országból érkeztek küldöttek a rendezvényre Izraeltől az Egyesült Királyságig. A magyar bírói egyesületet én képviseltem. A múlt év tapasztalatait vizsgáltuk meg. Utoljára tavaly szeptemberben Siófokon tanácskozott a nemzetközi szervezet.
– Ön milyen témát ajánlott a kollégái figyelmébe?
– Mi idehaza úgy véltük, két fontos témakört kell kiemelnünk. Az egyik: a magyar bírák, a sajtó, illetve a nyilvánosság viszonya, a másik pedig a nyugdíjba vonuló bírák helyzete. Az előbbi kérdéskör több alpontot foglalt magába, ezek a következők voltak: a magyar bírósági szervezet, a bírósági vezetők és a bírák elleni elmarasztalások a sajtóban. Nem felel meg a tényeknek az az állítás, amely szerint Spanyolországban beárultam az itthoni médiumokat.
– Hogyan értelmezhető akkor az ön külföldi szereplése?
– Az Európai Unió tagja vagyunk. A nemzetközi fórumon minden ország képviselői beszámolnak a gondjaikról. S ha kell, segítséget kérnek. Franciaországtól Romániáig minden ország bírói egyesülete így jár el. Írásbeli jelentésünket egyébként mi is előre megküldtük a római központnak. A tagegyesületek képviselői tehát ennek ismeretében érkeztek Valenciába. Ott én szóbeli kiegészítést tettem. A hazai bíróságok és a sajtó kapcsolatát elemző jelentésünk meg fog jelenni a Bírósági Közlönyben.
– Mit várnak a nemzetközi szervezettől az említett ügyekben?
– Hangsúlyozom tehát, az első témakör a következő volt: a bírósági reform, a politika viszonya a bíróságokhoz, az írott és az elektronikus média szerepe és az úgynevezett közírói és tudományos munkák viszonya az ítélkezéshez. Szó volt a jelentésünkben a közvélemény-kutatások adatairól és a bírósági vezetőket érő kritikákról. Mindezekkel összefüggésben javasoltuk, az európai közösség tagállamaiban mérjék fel a bíróságok helyzetét, a velük összefüggő szélsőséges, politikai színezetű megnyilvánulásokat. Kértük, amennyiben szükséges, a szervezet tegyen ajánlást a nemzeti kormányoknak a harmadik hatalmi ág, a bíróságok zavartalan működési feltételeinek megteremtésére. Ha kell, éljen előterjesztéssel az unió fórumain. Tehát nemcsak Magyarországról volt szó, hanem minden tagállamról. De Magyarország különösen frekventált helyet foglal el ebből a szempontból. A nemzetközi bírói egyesület közgyűlése határozatot hozott. Az Egyesült Királyság főbírájának megfogalmazása szerint az európai egyesület aggodalommal veszi tudomásul a jelentésünkben írtakat. Az ügyet a tagegyesületek problémáival foglalkozó bizottság elé utalja, és felkéri a testületet, hogy az európai mércét figyelembe véve készítsen jelentést a magyar helyzetről. Az eredményt a következő, szeptemberi, Norvégiában sorra kerülő közgyűlés vitatja majd meg.
– Nyugdíjhelyzetüket miért sérelmezik?
– A bírák jövedelmük harminc százalékát kapják meg nyugdíjként. Ez súlyos megélhetési gondokat okoz. Az ügyben az osztrák bírói egyesület alelnöke élt előterjesztéssel. Ezt elfogadva a Nemzetközi Bírói Egyesület – a magyar társadalombiztosítási és nyugdíjrendszer lényeges elemeinek ismeretében – megállapította, hogy a magyar bírák nyugdíjhelyzete sérti a bírói függetlenséget és az emberi méltóságot.
– Mi lesz a nemzetközi támogató javaslatok sorsa?
– A határozatokat írásba foglalásuk után, a hazai bírói egyesület indítványa szerint megküldik a magyar közjogi méltóságoknak.
– Ez mindenképpen nyomásgyakorlás, nem?
– Így is lehet fogalmazni, de én inkább érdekérvényesítésnek nevezném. Biztos azonban, hogy ez nem árulkodás. Több mint harminc éve vagyok a pályán, sosem tapasztaltam olyan ellenséges hangulatot, esetenként szinte a becsületsértésig terjedő megnyilatkozásokat, mint az utóbbi egy-másfél évben. Kérdés: vajon miért van ez?
– S miért?
– Nem akarok személyeskedni, de jól meghatározható, melyek azok a médiumok és szerzők, amelyek, akik következetesen ugyanazt az álláspontot foglalják el. Nem arról van szó, hogy a sajtó nem mondhatna véleményt, és ne kritizálhatná az ítéleteket. A bíróság is bírálható. Itt azonban nem ez a helyzet.
– Milyen következtetésre jutottak a magyar szakemberek?
– A világon mindenütt természetes, hogy aki elveszti a perét, az kritikusan viszonyul a bíróságokhoz. Amikor azonban az ítélkezés önigazgatási szervezetét a maga egészében nyilvánítják alkalmatlannak, az okokat elemezni kell.
– Úgy tudni, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) létrehozásáról a reform részeként 1997-ben az akkori főbíró, Solt Pál Horn Gyula miniszterelnökkel egyezett meg. A bírák önigazgatását ellátó OIT sokak szerint belterjes szervezet. Ön nem így látja ezt?
– Az OIT-ben részt vevő kilenc bíró között csak öt olyan van, aki megyei bírósági elnök is egyben. Az a felvetés tehát, amely szerint a megyei vezetők önmagukat vezetik és irányítják, külső kontroll pedig nem érvényesül, nem állja meg a helyét.
– Felvetődött az is, hogy külföldi fellépésével a bírói egyesület Lomnici Zoltán újraválasztását kívánja segíteni. Az OIT-elnök főbíró hatéves megbízatása jövőre jár le.
– Valenciában azért léptünk fel, mert már szinte elviselhetetlen a közérzetünk. Szakembereink negyvenévi szolgálat után alig tudnak megélni a nyugdíjukból. A bírónak nem lehet mellékállása, nincs pluszjövedelme. A bírói kart és vezetőit érő támadások miatti álláspontunk sincs kapcsolatban a jövő évi tisztújítással. Az ítélkezés feltételeit a mindenkori törvényhozásnak és kormányzatnak kell garantálnia.
– Kitől kellene megvédenie a kormánynak a bíróságot?
– Kormányzati vagy politikai védelemre nincs szükségünk. Szeretnénk magunkat távol tartani a politikától. A támadások bizonyos bírósági ítéletek nyomán bontakoztak ki.
– A kritikák sorát ifjabb Hegedűs Lóránt felmentő ítélete nyitotta meg. Következett az Élet és Irodalom elvesztett sajtópere az úgynevezett szőlőügyben, majd Mécs Imre hajdani szabad demokrata képviselő ugyancsak elvesztett rágalmazási pere a Demokrata főszerkesztője ellen. S megemlítendő a Ságvári-per. A móri rablógyilkosságról szólva justizmordot emlegettek. Ön szerint miért követelték jó előre az ügyet első fokon tárgyaló Varga Zoltán menesztését?
– Nem tudom a választ erre a kérdésre. A Kaiser-ügyet a Fővárosi Ítélőtábla, majd a Legfelsőbb Bíróság is megvizsgálta és jóváhagyta. A konkrét ügyek egyébként lecsengenek, de a támadás állandósul.
– A Varga Zoltán bíró elleni kritikát egyesek azzal magyarázzák, hogy a bíró jelenleg az úgynevezett brókerpert tárgyalja, a szerzők erről az ügyről kívánták elterelni a figyelmet. Ön hogyan látja ezt?
– Varga Zoltán kiváló bíró, az ellene indított támadások méltatlanok. A védők perújítási kérelmét egyébként, mint a hírekből tudjuk, néhány napja elutasította a megyei főügyészség.
– Feltűnően talányos ez az eset. Vajon miért állt ki a nyomozó hatóság azzal a hírrel, hogy megtalálták a móri ügy feltételezhető, tényleges tetteseit, amikor távolról sem tisztázódott: miben vettek részt az új gyanúsítottak. Nem kellett volna legalább a vádemelésig vagy a vádjavaslat megfogalmazásáig eljutniuk ebben az ügyben?
– Mint élet elleni bűncselekményeket tárgyaló megyei elsőfokú büntetőbíró, magam is mélységesen együtt érzek Varga Zoltánnal. A végső szót ugyanis, miként említettem, a Kaiser-ügyben az ítélőtábla, illetve a Legfelsőbb Bíróság mondta ki. A bizonyítékokat megvizsgálták, értékelték. Az ítélet tehát jogerős, és azt értelemszerűen nem egyedül Varga Zoltán hozta meg. Ha szükséges, a döntést korrigálni kell. Egyetlen hiba is sok, habár a bírói tévedés a nemzetközi gyakorlatban nem ismeretlen. Mielőtt az elsőfokú ügy bírájáról ítéletet alkotnánk, várjuk meg, miként alakul az eljárás az újabb gyanúsítottak ügyében.
– Van arról sejtése, miért kommunikálták szinte kész tényként a még folyamatban lévő postásgyilkosság ellenőrizetlen bizonyítékait?
– A spanyolországi konferencián is szót ejtettek a kollégák az esetről. A hír hozzájuk is eljutott. Értetlenül álltak az előtt, hogy bár a nyomozás még nem jutott az ügy végére, az alapos gyanút szinte ítéleti bizonyosságként tálalták a médiumok. Tapasztalataim öszszegzéseként tehát azt mondhatom: jó, ha ismerjük a többi európai ország gyakorlatát. Ha a bíróság és a nyilvánosság kapcsolata másutt is úgy alakul, mint idehaza, vagyis ha az itthoni helyzet a normális, akkor mi ezt tudomásul vesszük és elviseljük. Az eddigi megnyilatkozások azonban azt tanúsítják, hogy uniós kollégáink mind a kommunikáció, mind pedig a nyugdíjak tekintetében aggasztónak tartják a magyarországi állapotokat.

Kiemelt téma volt a média. Ujkéry Csaba, a Somogy Megyei Bíróság elnöke a spanyolországi tanácskozáson kiemelten kíván szólni a média egyes képviselőinek, továbbá más, e körben publikáló személyeknek a bírósági vezetőkkel és általában a bírákkal, bíróságokkal szembeni alaptalan, sértő, szakszerűtlen támadásairól – volt olvasható a Somogy Megyei Bíróság lapunkhoz még a konferencia előtt eljuttatott közleményében. (G. J. A.)