A hevesi, nógrádi s részint a borsodi térség idegenforgalmi kínálatából kiderül, hogy a folklórhagyomány és a tekintélyes népi épített örökség az utóbbi két évtizedben úgymond kiment a divatból. Ami összefügg azzal, hogy mindezt nem is ismeri igazán korunk turistája – állítja Kiss János, a Heves Megyei Idegenforgalmi Iroda vezetője. – Nagyon fontosak a konferencia-központok, a gyógyfürdők, de mindeközben elfeledkeztünk meglévő értékeink rendszerbe szervezéséről.
Az egri irodavezető felidézi, hogy a palócföldi látványosságokat már tíz évvel ezelőtt is megpróbálták népszerűsíteni, de szerénynek bizonyult az érdeklődés. Két évvel ezelőtt azonban megalakítottak egy egyesületet, amely a borutak mintájára a Palóc Út nevet kapta. Az egyesület alapítói, illetve tagjai önkormányzatok, civil szervezetek, intézmények, vállalkozások és magánszemélyek lettek. Jelenleg 53 egyesületi tag tevékenykedik Palócföld megismertetéséért.
– Részt vettünk az Utazás, 2007 kiállításon egy friss bemutató kiadvánnyal és egy rendezvénynaptárral, most pedig azon vagyunk, hogy felfrissítsük az egyesület honlapját – újságolja Gyula Csaba Heves megyei turisztikai főmunkatárs. – Mára elértük azt, hogy bekerültünk az 50 nagy országos rendezvénysorozatba, így lehetőségünk nyílik jelentősebb forrásokat is elnyerni palócföldi programokra, annál is inkább, mert az Európai Unióban több település összefogva sokkal nagyobb eséllyel indulhat a különböző támogatásokért.
Mindazonáltal a Palóc Út név alatt futott pályázatok már eddig is nyertek, aminek köszönhetően 32 településen kihelyezhettek tematikus táblákat. Pályázati pénzből valósult meg a mátraderecskei információs központ és pihenőpark is az egyre népszerűbb mofetta (szén-dioxidos szárazfürdő) szomszédságában. A következő évekre egymilliárd forintos fejlesztési tervet dolgozott ki az egyesület, amelynek megvalósításában nagyrészt európai uniós forrásokra számít.
– A szomszéd település, Derecske a Palóc Út Információs Központnak és a vele együtt létesült népművészeti háznak is helyet ad. Itt tájékoztatást adnak a vidék turisztikai kínálatáról, és megvásárolhatók népi iparművészek alkotásai, amelyeket helyben vagy a környéken készítenek – tudjuk meg Forgó János mátraballai polgármestertől. – A mi falunkban pedig az országos viszonylatban is egyedülálló érdekességet, a Millenniumi csodaszarvas emlékművet említeném meg – mondja.
Az ősmagyarok mitikus állata (Király Róbert szobrászművész alkotása) egy szikla tetején áll a közút mellett, és valóban impozáns látványt nyújt. Mátraballa mással is hívogat, mégpedig szeptember elsején a burgonyanappal. Ekkor a „kompérból” készülő jellegzetes ételek – macok, hagymás ganca, káposztás és túrós nyögve, savanyú krumpli és egyebek – megkóstolására nyílik mód, nem beszélve a hagyományőrző programokról és a kézműves-bemutatókról.
– Fontosnak tartom, hogy a mi kicsi falunk is belépett az egyesületbe – hangsúlyozza Hajasné Banos Márta, a nógrádi Kozárd polgármestere a népiesen modern Vadvirág étteremben. – Igaz, 2002 óta többfelé tájékozódtunk, uniós és hazai forrásokra is pályáztunk, aminek köszönhetően jelentősen fejleszthettük a település infrastruktúráját. Két évvel ezelőtt megújítottuk a haranglábat, és felépítettük a faluházat és a kápolnát. Korábban szerény helyi rendezvényeink közül országos hírre tett szert a tavaszi almavirág- és az őszi magyar ízek fesztivál. Csak ezek miatt évente sok ezer vendég érkezik hozzánk – büszkélkedik a polgármester asszony.
Az étteremben egyébként a környék csemegéiből lehet vásárolni. Van itt vanyarci patkolt tojás húsvétra, termelői mézes mix, méghozzá magvas és aszalt gyümölcsös egyenesen Palotásról, vehetünk bokri juhtúrót és -sajtot, pásztói kisüsti almapálinkát, kozárdi mangalicaszalonnát, szilvalekvárt vagy akár csécsei mézeskalácsot. Mindegyik termék mentes a tartósítószertől és egyéb adalékanyagtól, miközben többnyire gusztusos csomagolásúak, és egyáltalán nem drága portékák.
– A Kozárdért Alapítvány és az önkormányzat hitvallása: menteni, ami menthető – folytatja Hajasné Banos Márta. – Ez vonatkozik a gasztronómiára is. A palóc ízek tanfolyamon megtanítjuk, hogyan kell készíteni például rétest, túrós lepényt vagy éppen habos diós szerelmeslevelet. Télen mangalicadisznó-torokra is ellátogathatnak hozzánk. Három éve művészeti alkotótábort és tárlatokat is szervezünk, ráadásul 2005 óta Muzsikál az erdő címmel koncerteket élvezhetnek az érdeklődők az andezitbányában.
Séta közben egy kis kúriára leszünk figyelmesek. Mint kiderül, e helyütt wellnesshotelt szeretne az önkormányzat, főleg, mióta termálvízre leltek. Lesz szabadtéri színpad is az erdő szélén, ne érje már szó a falu elejét. A közepét biztos nem éri, mert ízléses és mértéktartóan modern épületeket s eredeti palóc portákat egyaránt fellelhetünk Kozárdon. Az utóbbiak közül kiemelendő a „csipkeház”, amelynek tisztaszobájában XIX. századi bútorok, festmények és faszobrok gyönyörködtetnek.
Négy faluval odébb, a szintén a Palóc Úthoz tartozó Herencsényben a Hegyalja vendégházban, Perjési Attiláéknál célszerű aludni. Ez a szálláshely különösen érdekes, ugyanis a családnak több épülete van: egy szépen felújított házban lehet megszállni, de emellett található a jókora udvarban egy körülbelül százesztendős, eredeti állapotban tündöklő parasztház, amely előtt ma is működő gazdasági udvar található kisebb jószágokkal. A faluban egyébként vár minket a Millenniumi park, egy kis szakrális építménynek is beillő szabadtéri vendégváró kemence, a határban pedig a középkori harasztipusztai templom. Érdekesség, hogy 1944-ben néhány hónapig e településen talált menedéket a németek és a nyilasok elől Bethlen István. Ezt márvány emléktábla hirdeti.
Tácsik János és neje kedvesen behívnak minket magukhoz, és el sem eresztenek, amíg meg nem kóstoljuk fahéjas túrós lepényüket. Egy közeli kertben az idős Horák Jánosné kapálgat – népviseletben, amelyet annak idején az édesanyjától kapott.
– Herencsény Palócföld szívében fekszik, a Belső-Cserhát lankái között, így természetes, hogy mindent megteszünk turisztikai vonzerőnk növeléséért – mondja Jusztin Józsefné polgármester. – Ugyanakkor állandóan küzdünk azért, hogy népességünk megmaradjon, amiben nagy szerepe lehet az idegenforgalomnak.
– Ez a Palóc Hagyományok és Kultúra Háza, amely múzeumként és régi-új közösségi színtérként szolgál – magyarázza Szandai József, aki amellett, hogy a Nógrád Megyei Közgyűlés képviselője, harmadik generációs méhész is a faluban. – Itt a helyiek és a turisták egyaránt megélhetik a toll- és a kukoricafosztás, a hímezés, a tojásfestés örömeit, sőt még valódi népmeséket is hallgathatnak.
Mint kiderül, Herencsényben is tartanak palóc búcsút, szüreti felvonulást, Szent Mihály-napi búcsút, Márton-napi fonót és július eleji keresztünnepet. A település jelképe ugyanis a Gyürki-hegyen két évvel ezelőtt ünnepélyesen felállított Palócok vigyázó nagykeresztje, amely 12 méter magas, és a Magyarországon, illetve a Felvidéken élő népcsoport összetartozását jelképezi.
– A Jóisten is így akarta, hogy itt legyen a palócok keresztje, a szomszéd falvak sem láttak problémát ebben, még segítettek is nekünk. Lassan mozduló nép vagyunk, de azért összetartóak. Reméljük, jobb lesz az itt élőknek, ebben bíznak a felvidéki palócok is, akik a kereszthez hoztak a saját földjükből egy-egy marékravalót – mosolyog Jusztin Józsefné.
Kiss Jánosnak és Gyula Csabának feltett szándéka, hogy a Palóc Út egyesülethez még több település csatlakozzon az Ipoly mentétől Borsodig, sőt a felvidéki oldalról is. Reményeik szerint Palócföld néhány éven belül az ország, sőt a Kárpát-medence turisták által leglátogatottabb vidékeinek egyike lesz, ami hozzájárulhat a páratlan kulturális örökség megőrzéséhez és az itteni emberek egzisztenciális megkapaszkodásához.
origo.hu
A magyar messiás Rómába megy
