Az élelmiszer-kereskedelemben dolgozó vállalkozások közül néhányan „belepisilnek a medencébe”, de aki mindezt a trambulinról teszi, az ne csodálkozzon, ha lebukik – fogalmazott az alapítvány botrányával kapcsolatban a Nemzetbiztonsági Hivatalhoz (NBH) közel álló, neve elhallgatását kérő forrásunk.
Talán így lehetne összegezni tehát ezt a történetet, ami nem tűnik annyira bonyolultnak, mint amennyire az utóbbi napokban megjelent sajtóhíradásokból következtethetnénk. A Mehmet Karcsika hazahozásával reflektorfénybe került Egymásért, Egy-Másért Alapítványról még javában zengtek a dicshimnuszok a hazai sajtóban, amikor a vám- és pénzügyőrség bejelentette: hónapok óta tartó vizsgálódás után előzetes letartóztatásba helyezték az alapítvány vezetőjét, Földesi-Szabó Lászlót és a kiemelten közhasznú civil szervezet fő támogatójának, a főként élelmiszer-kereskedéssel foglalkozó Herba-csoportnak több vezetőjét, valamint egy vámudvar munkatársait.
A vámügyi nyomozók szerint milliárdos vám- és áfacsalás történt azzal, hogy az adományként, így vám- és áfamentesen a Távol-Keletről beérkezett nyolc és fél ezer (!) tonna élelmiszert az alapítvány átadta a kereskedelmi cégnek, az pedig értékesítette a nagy élelmiszerláncoknál. Ez így törvénytelen – állítják a vámosokkal együtt jogászok –, hiszen ha ezt lehetne, akkor az összes élelmiszerlánc azonnal alapítványi formára váltana, és nem fizetne közterhet.
– Visszautasítunk minden vádat, az alapítvány minden tekintetben a jogszabályok szerint végzi a tevékenységét – jelentette ki egy sajtótájékoztatón az alapítvány jogi képviselője. Simon Ibolya a Magyar Televízió Nap-kelte című hírműsorában többször is arra hivatkozott, hogy a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) nem rótt ki rájuk vámot, de érdemben nem válaszolt arra a kérdésre, miért „felejtették el” értesíteni a hatóságot arról, hogy eladják az ingyenes szétosztásra kapott adományt. E lényeges információ hiányában viszont a VPOP nem tudhatta, hogy ki kellene rónia a közterheket. A jogásznő – aki információink szerint ma is szerződéses viszonyban van az NBH-val – azzal mentegetőzött, hogy a befolyt összegből az alapítványi célokat valósították meg, vagyis közösségi ügyeket támogattak.
Mivel a kiemelten közhasznú alapítványoknak a törvény értelmében kötelességük nyilvánosságra hozni az éves közhasznúsági jelentésüket – amelyben beszámolnak a hozzájuk beérkezett adományokról és azok további sorsáról –, mi is kíváncsiak lettünk volna ezekre az adatokra. Az alapítvány honlapján ezek helyett egy szikár mondatot találtunk, amelyben arról tájékoztatnak, hogy a jelentést telefonos egyeztetést követően lehet megtekinteni az alapítvány irodájában. Az alapítványt lehetetlen telefonon elérni, több üzenetet hagytunk az üzenetrögzítőn, és e-mailben is jeleztük igényünket, de lapzártáig nem kaptunk választ. Ehelyett egy terjedelmes, helyesírási hibáktól hemzsegő közlemény került fel a honlapra április 23-i dátummal, Simon Ilona aláírással. Ebben kifejtik: „Nem tudom (tudjuk), hogy kiknek és miért állhat érdekükben az alapítvány elleni hadjárat, lejáratás és megsemmisítés. Értetlenül állok (állunk) továbbra is a történések előtt. […] A médiumokban megjelent mennyiségi és összérték (2004–2007 közötti tétel) vámmentes vámkezelése megtörtént. Zárójelben jegyezhető meg, hogy csak a vámszervek állítása szerint köthető az egész mennyiség az alapítványhoz. […] Az alapítvány és a Herba Rt. között valóban létrejött egy bizományosi szerződés, de ellentétben a vámszervek álláspontjától (sic!), a valóságban a vámárú tulajdonjogának átruházására nem került sor, hiszen a tulajdonjog fenntartása az alapítványi nyilvántartásban maradt. Az árura vonatkozó bizományba adásra pedig azzal került sor, hogy értékesítés esetén az abból befolyó összeg visszautalandó az alapítvány számlájára. […] Az alapítvány jogkövető magatartását igazolja, hogy amikor az illetékes vámszerv (2006 decemberében) kávé tekintetében határozattal kiszabta a vámot (2007 januárjában), az alapítvány teljesítette azt.”
Érdemes megvizsgálni azt is, kik részesülhettek az adományból. Az alapítvány honlapján megtalálható táblázatból furcsa kép alakul ki: vettek már tizenkétezer kilométeres hatótávolságú (ártalmatlanított) atomrakétát Ukrajnából – a 11,6 millió forintért vásárolt SS–24-es a Hadtörténeti Múzeum keceli parkjában van kiállítva –, de adtak egy virágkötőnek is több mint félmillió forintot, és sok millió forintért óvadékot fizettek és hazahoztak egy Törökországban halálos közúti balesetet okozó magyar kamionsofőrt. Bár annak tűnik, nehéz jótékonykodásként értelmezni, hogy Barabás község minden családja hatezer forintot és fél kiló szaloncukrot kapott az alapítványtól, amely néhány hónap alatt több mint huszonhárommillió forintot költött a nyolcszázhetven lelkes településre. Az önzetlen segítség mögött ugyanis bizonyos motivációt találunk: az alapítvány vezetője, Földesi-Szabó László megkapó elveket hangoztatva létrehozta a Magyarok Egymásért Szövetséget, amely Szabolcs-Szatmár-Beregben megyei listát állított a 2006-os országgyűlési választásokon. A listán (amelyet Földesi-Szabó vezetett) helyett kapott Barabás polgármestere is, valamint az Egymásért, Egy-Másért Alapítvány területi képviselője, Czuh János is. A nagylelkű adományozás 767 szavazatot hozott, ezzel a megyében leadott voksok 0,27 százalékát sikerült megszerezniük.
A fura adományozásnál érdekesebbeknek tűnnek az alapítvány kurátorai és kapcsolati hálóik. Földesi-Szabó László korábban – Szabó László néven – az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságának csoportvezetője volt, majd a bűnügyi főigazgatóság főosztályvezető-helyetteseként vonult nyugdíjba saját kérésére negyvenhárom évesen. Az alapítvány egyik kurátora az NBH jelenlegi osztályvezetője, Gyarmati György, és az alapítók között volt az NBH rendszerváltás utáni első vezetője, a tavaly elhunyt Nagy Lajos is. Az alapítványt erősíti a nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő Szilvásy György kancelláriaminiszter testvére, Szilvásy Péter, a harmadik testvér, Szilvásy István vezette BM-kórház pedig még márciusban is adományt kapott a szervezettől, pedig már akkor mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy az egészségügyi reform következtében azt az egészségügyi intézményt bezárják.
Lapunk úgy tudja, hogy az alapítvány szilveszteri fogadásán – amelyet egy belvárosi ötcsillagos szállodában tartottak – részt vett az NBH több munkatársa, köztük Galambos Lajos főigazgató.
Bár Szilvásy György kancelláriaminiszter szerint az NBH és az alapítvány között nincs semmiféle összefüggés, lapzártáig nem kaptunk választ a titkosszolgálattól a következő kérdéseinkre: van-e rokoni kapcsolat az alapítvány által másfél millió forinttal támogatott Gyarmati Pálné és Gyarmati György között? Ha már a rokonoknál tartunk: a támogatottak között van egy özv. Szabó Lajosné nevű is, aki ingatlanja rendbetételére kapott tavaly júniusban nyolcmillió forintot, de az elérhetetlen alapítvány munkatársaitól nem tudtuk megkérdezni, hogy vajon ő rokona-e a most lefogott Földesi-Szabó Lászlónak. Kíváncsiak lettünk volna arra is, hogy Gyarmati osztályvezető ellen indult-e vagyonosodási vizsgálat az elmúlt években, és helytálló-e az Origo azon értesülése, miszerint az NBH „rutinszerűen” megvizsgálta az alapítványt, mielőtt munkatársa engedélyt kapott a kurátori tisztség vállalására. Az is érdekelt volna bennünket, hogy a szolgálat tudott-e az alapító, Jakubinyi Roland Róbert előéletéről, ugyanis információink szerint a fiatalember ellen három ügyben is indult eljárás. Ugyancsak furcsálljuk, hogy a civil szervezet rendszeresen támogatja Őrbottyán önkormányzatát (itt lakik az NBH-s osztályvezető), biztosítva a sportélet fejlődését, többek között annak a labdarúgócsapatnak a haladását, ahol az osztályvezető fia játszik.
Az alapítási okiratot átböngészve felbukkant egy kínai férfi neve is, aki mindössze öt hónapig volt tagja a vezetőségnek, utána kilépett, és Magyarországon bejegyzett vállalkozásokban szerzett érdekeltséget. Egyes értesülések a kínai hírszerzéssel hozták összefüggésbe a férfit, de erre nincs kézzelfogható bizonyíték.
Rendkívül tanulságos, ahogyan a magyar sajtó kezelte az ügyet. Miután Mehmet Karcsika hazahozatalát követően dicshimnuszokat zengtek az alapítványról – egyik napilaptársunk Simogatható atomrakéta és szociális segély címmel féloldalas interjút közölt Földesi-Szabó Lászlóval –, az interjúalany letartóztatása után száznyolcvan fokos fordulat következett be a civil szervezet ügyének tálalásában. Kilenc nappal az interjú után alcímben így teszik fel a kérdést: Már Karcsi hazahozatala is alapítványi piárfogás volt?
Egy bekezdés erejéig érdemes elidőzni a Herba-csoportnál is. A honlapjuk szerint „prémiumkategóriás márkatermékek és kedvező áru élelmiszerek” forgalmazásából 2005-ben 18,5 milliárd forintos forgalmat elérő vállalkozás vezetője, Pogó Sándor ellen több éve folyik eljárás közokirat-hamisítás miatt. Ugyanis hajléktalanokat szervezett be élelmiszer-kereskedelemmel foglalkozó cégekbe. A VPOP egyelőre nem ad információt azokról a távol-keleti cégekről, amelyek nyolc és fél ezer tonna élelmet „adományoztak” a magyar alapítványnak – a Herba Zrt. által forgalmazott termékekről csak a származási ország és a hazai forgalmazó derül ki, a gyártó nem.
Egy hazai áruházlánc általunk megkérdezett, de neve elhallgatását kérő vezetője szerint ez bevett gyakorlat az élelmiszer-kereskedelemben, az importőrök ugyanis nem akarják a konkurencia orrára kötni, hogy mely gyártótól vásárolták meg a termékeiket.
Thaiföld budapesti kereskedelmi képviselete évek óta nem áll üzleti kapcsolatban a Herba-csoporttal: sajnálják viszont, hogy ilyen negatív kontextusban került be a magyar médiába a magyar–thai kereskedelmi kapcsolatok ügye. Így ők sem tudnak felvilágosítást adni arról, miként volt lehetséges, hogy miközben egy másik magyar karitatív szervezet állami támogatással iskolát épít a szökőár sújtotta ország megsegítésére, thai cégek több száz kamionnyi prémiumkategóriás élelmiszert adományoznak egy másik magyar alapítványnak.
origo.hu
Határozottan reagált a rendőrség Hadházy legújabb terveire
