A Magyar Nemzet április 11-i számának környezetvédelmi oldalán megjelent cikkre reagálok. Öt éve, így április-májusban csípte meg skót juhászkutyánkat kullancs, s bár a kutya homlokából kiszedtük a magunk ügyetlen módján a rovart, az már beleürült a vérkeringésbe. Ezután hosszabb időre elutaztunk, majd egy-két hónap múltán szokatlan viselkedést észleltünk kutyánknál. Feltűnően szomjazott, vödörszám itta a vizet, erősen aluszékonnyá vált, és rohamszerűen, mind sűrűbb időközönként felpattanva futott a vakvilágba.
Ősz táján, már otthon, a háziorvosunk tesztet készített, amely rávilágított a jelenség lényegére: a végzetes Lyme-kórra. Az egész családot felzaklatta a közlés, hogy nincs mentség, hogy a szívünkhöz nőtt, gyönyörű társállatot saját érdekében hamarosan el kell altatni. Ekkor, de már későn, mások által ajánlottan vettem fel a kapcsolatot a cikkben szereplő Kapiller doktorral, a szabadalmazott kullancskanál díjazott feltalálójával. Tudását nagyra értékelem, elhiszem, és mindenki kitüntetett figyelmébe ajánlom a tanácsait.
Csepeli Sándorné, Budapest
origo.hu
Kezdődik a szúnyogirtási szezon
