Miben különbözik a Civic a kínálat többi típusától? A válasz egyszerű: 30 milliós legyártott darabszámával nem csak a Honda történetének legsikeresebb típusa, hanem a márka egyetlen modellje, amely bő 50 éve a kínálatban szerepel! Ahogyan a Golf nélkül sem lenne az a gyártó a VW, aminek ma ismerjük, úgy a Honda sem tartana itt a Civic nélkül. Merthogy ezzel, az 1972-ben debütált modellel került fel a Honda igazán a nagyok színpadára. Motorkerékpárjaival ugyan már korábban hírnevet szerzett, de
ez volt a világhódító modell, amellyel lényegében kitörtek a japán piacról és megkezdhették hódításukat az USA-ban és Európában.
Az sem mellékes, hogy a Civic ágyazott meg az első Accordnak és Prelude-nek is, amelyek a Hondát egyértelműen magasabb polcra tették a vásárlók fejében. No, de mit tudott az első generáció, amivel ennyire betaláltak?

Fotó: Lővei Gergely
Először is a mérnöki szemléletet hozta el: a jövevény nem csak formai értelemben számított modernnek, független felfüggesztésű futóműve, négytárcsás fékrendszere és 1,2 literes, négyhengeres benzinmotorja is igényesnek számított (különösen a csúcsot jelentő CVCC változat), megbízhatóságával pedig szintén jó pontokat szerzett. Az orrmotor-fronthajtás kombináció pedig lehetővé tette, hogy a 3,4 méteres hossz dacára a helykínálat korrekt legyen. Egy fontos körülményről azonban nem szabad megfeledkezni: abban, hogy a Honda szinte berobbant az amerikai piacra ezzel a típussal, szerepet játszott az 1973-as olajválság.
Mintha a Honda előre tudta volna, hogy hirtelen hatalmas igény lesz az olcsón fenntartható, kompaktabb autókra.
Így aztán különösen kíváncsi voltam arra, milyen az első generáció élőben! Főleg, hogy a szerkesztőségünknél éppen maratoni tesztet teljesítő, aktuális Civic-kel összevetve egy igazi időutazásban volt részünk.

Fotó: Lővei Gergely
Tudtam, hogy kicsi az első Civic, de amikor Bogdányi Gyula autószerelővel, a tulajdonossal odaléptem az autóhoz, feltűnt, hogy ehhez képest egy korabeli Renault 5-ös vagy Fiat 127-es is testes volt! Mire észbe kaptam, Gyula már be is ült és úgy indult a kis 1,2-es motor, ami ritkaságszámba megy egy veteránnál. Nem volt köszörülés vagy ingadozó alapjárat, a Honda négyhengerese úgy jár, mint egy svájci óra. Miközben melegedett a motor, elkezdtem faggatni a tulajt. Elárulta, hogy egy W126-os Mercedes keresgélése közben bukkant rá az 1978-as évjáratú, muzeális állapotú gépre, amely annyira megtetszett neki, hogy azonnal meg is vette.
Mivel a Hondák gyenge pontja akkoriban a rozsdásodás volt, makulátlan állapotú példányt találni nem egyszerű feladat.
A másik ok, amiért nem habozott, a 23 ezer kilométeres (!) futásteljesítmény, illetve hogy az autó az 1978-as, hollandiai első forgalomba helyezéstől 2020-ig egyetlen tulajdonosé volt.