Sok a félelem médiaberkekben a digitális átállással kapcsolatban. Ellenzéki szemszögből van-e ok aggodalomra?
– Az átállásban hatalmas lehetőség rejlik. Ma az emberek a televízióban nem azt nézhetik, amit szeretnének, hanem amit kapnak. A tartalom egyre silányabb, az értékeket tudatosan rombolják, tombol a „ingertelevíziózás”. A háztartások egyharmadában földi sugárzással mindössze három csatornát lehet fogni: az m1-et, az RTL Klubot és a TV2-t. A háztartások alig több mint felében van kábel, a kínálatot a helyben rendszerint egyeduralkodó, monopolhelyzetben lévő kábelszolgáltató állítja össze. Akinek meg sok pénze van, egyéb vételi lehetőséget választva akár sok száz csatornát is foghat. Az országos csatornákon – közszolgálatiban és kereskedelmiben egyaránt – kormányoldali véleménymonopólium alakult ki. A két kereskedelmi csatorna a nézettség nagyjából hatvan százalékát, míg a televíziós reklámpiac kilencven százalékát uralja. A terjesztők kényük-kedvük szerint döntik el, milyen tartalmak közül válogathatunk. Azaz jelenleg nincs valós választék: monopóliumok uralják a piacot, nincs egyenlő hozzáférési esélyük az embereknek. Hogy egy hasonlattal éljek: hajdan az állami áruházban a párt központi bizottsága által jóváhagyott három egyforma, méret- vagy anyaghibás cipő közül lehetett választani a népnek. Mára eljutottunk odáig, hogy – kivéve, ha egy elsorvasztásra ítélt kistelepülésen él – a fogyasztó bemehet a plázába, és válogathat néhány kiválasztott kereskedő többnyire gagyi, többségében a hatalom ízlésének megfelelő terméke közül. Van-e ebben a helyzetben az ellenzéknek vesztenivalója? A földi sugárzás átállításával a jelenlegi három helyett pár éven belül húsz-harminc, 2012 után pedig akár ötven-hatvan csatorna versenyezhet a nézők kegyeiért. A digitális átállás tétje az, hogy az új, kibővülő médiapiacon ne alakulhasson ki hasonló kórosan egyensúlytalan helyzet. Nem félni kell, hanem a lehetőségekkel élni.
– A különféle koncepciókban szétválik-e a tartalomszolgáltatás és a technikai kiszolgálás? Előfordulhat-e, hogy egy monopolhelyzetbe kerülő szolgáltató technikai indokokra hivatkozva akadályozza meg valamelyik neki nem tetsző műsor sugárzását?
– A magyar médiapiacon úgynevezett horizontális és vertikális koncentrációk alakultak ki. Piacvezető műsorterjesztő – amellett, hogy nincs a terjesztésben valódi riválisa – ráadásul saját közvetlen vagy közvetett tulajdonában lévő csatornákat, műsorokat is birtokol. Ha önnek van egy cipőboltja, egyidejűleg pedig cipőgyára is, a kirakata közepébe vajon nem a saját cipőit tenné? Ráadásul közel s távol senki másnak nincs boltja. Másik cipőgyáros pedig hiába készít mívesebb cipőt, nem lesz hol eladnia. A verseny fontos: ösztönözni, de egyben korlátozni kell. Fontos, hogy a terjesztők is versenyezzenek, a tartalmaknak is széles kínálata legyen, de az erőfölényt meg kell akadályozni. A tulajdonosi koncentrálódás következtében a piaci előnyökön túl ugyanis koncentrálódik a politikai, ideológiai befolyás is. A monopóliumokkal szembeni fellépés nemcsak nemzeti érdek, de uniós kívánalom is.
– Ki dönti el a jövőben, hogy kik és milyen módon lehetnek szereplői a médiapiacnak?
– A kormány tavaly év elején benyújtott törvényjavaslata többek között éppen azért bukott meg, mert felül kívánta írni azt az alkotmányból eredő kötelezettséget, amelynek értelmében médiatartalom feletti döntéseket csak az Országgyűlés kétharmados többsége hozhat. Az azóta elkészült kormánystratégia is elköveti azt a hibát, hogy az infrastruktúrát a tartalom fölé helyezi. A helyes hierarchia éppen fordított. A tartalom az elsődleges, a technológia pedig csupán eszköz. Sem a kormány, sem valamely hivatala nem vezényelheti le ezért az átállás folyamatát. A döntéseket kizárólag a parlament kétharmadának akaratából lehet meghozni, vagyis az ellenzék nem kerülhető meg.
– Ha a digitális átállás testülete létrejön, mi lesz az Országos Rádió és Televízió Testülettel (ORTT)?
– Az ORTT szerepe átalakul. Miután a terjesztési korlát, a piacra lépés lehetősége bővül, a tartalomszabályozás kerül előtérbe. Az eddigieknél sokkal erélyesebb médiahatóságra van szükség, hogy kiszűrhetővé váljon a szaporodó káros tartalom. Különösképpen fontos a kiskorúak, az emberi méltóság, a közösségek, az alapvető emberi és alkotmányos jogok védelme, a diszkrimináció, az erőszakos és a pornográf tartalmak tilalma. A digitális átállás új minőséget jelent. Hiába van például egy értékes műsor, ha ellenpontozzák feliratokkal, jelekkel, képekkel. A digitalizáció erre is lehetőséget ad. Előfordult, hogy egy kereskedelmi tévé teletextes oldalán pedofilhirdetést észleltek, s a hatóságok csak tologatták a panaszt egymás között. Magyarországon tilos a pornográf tartalom, mégis van. A tartalomkontroll nem tehet különbséget a terjesztési módok, a technológiák között, és nem korlátozódhat kizárólag a hagyományos televíziózásra.
– Milyen törvényi garancia lenne arra, hogy az Országgyűlés kezéből valamely cég nem veszi ki a kétharmados terület fölötti befolyást és felügyeletet?
– Meg kell teremteni az új törvényeknek, a médiajognak, a versenyjognak és a hírközlési jognak az egymás közötti összhangját. Szükséges a kereszttulajdonlások törvény általi szabályozása, de a folyamatos piacfelügyelet is.
– Miért kell az analóg koncessziót elnyerő, majd újabb pályázat nélkül hosszabbítást kapott RTL Klubnak és TV2-nek előnyt biztosítani a digitális átállásnál?
– Az ORTT – a Legfőbb Ügyészség szerint is – törvénytelen módon, feltételek nélkül hosszabbította meg 2012 közepéig a két cég analóg koncesszióját. Egyedüliként többek között azért is elleneztem a döntést, mert a két analóg frekvenciát le kell állítani, át kell tervezni 2011 végére, különben nem tudunk eleget tenni uniós vállalásunknak. Most aztán lehet küzdeni, hogyan tereljék le az analógról őket! Van három cipőbolt: ebből egy az államé, egy az öné, egy meg a testvéréé. Utóbbi kettőbe jár a vásárlók hatvan százaléka, itt költik el a cipőre szánt pénzük kilencven százalékát. Ugyan miért adná oda a család a meglévő boltjait? A tőkeerős kereskedelmi csatornák újabb kisebbeket gründolnak már most is, készen arra, hogy eztán ne egy nagyból szerezzenek nagy hasznot, hanem sok kicsiből legyen ugyanakkora piaci részesedésük. Azonban egy felelős államnak nem lehet érdeke, hogy a meglévő, netán új monopóliumok tovább uralkodjanak a digitális világban. Utat kell nyitni új piaci szereplőknek is, úgy, hogy a tartalom ne csak sokasodjék, de színesedjék is. Nem kell több audiovizuális szemét, értékes csatornákra szükség van.
– Igaz-e, hogy a digitális átállás költségeit a TV2 meg az RTL Klub helyett esetleg az állam fogja kifizetni? Nem veti ez fel a hűtlen kezelés gyanúját?
– A digitális átállást több forrásból kell finanszírozni. Állami szerepvállalás nélkül lehetetlen. Az állam köteles támogatni a közszolgálati tájékoztatást, preferálnia kell értékes tartalmak piacra lépését, működését, meg kell teremtenie a hozzáféréshez való esély egyenlőségét. Ugyanakkor a terjesztők és a tartalomszolgáltatók is érdekeltek abban, hogy befektessenek; vagy pedig érdekeltté tehetők. Nem gondolom, hogy a már piacon lévő vagy bejönni szándékozó multinacionális médiavállalkozásokat, beleértve a műsorszolgáltatókat és -terjesztőket is, a magyar államnak kellene megsegítenie.
– Lesz-e arra garancia, hogy a közszolgálati adókat mindenütt fogni lehessen?
– Mit értünk közszolgálati adó alatt? Van olyan kereskedelmi státusú csatorna (például hírcsatorna), amelyik közszolgálati feladatokat teljesít állami támogatás nélkül. Ugyanakkor közszolgálati-e az a közpénzből finanszírozott MTV, ahol kereskedelmi vállalkozás készít olyan közéleti műsorokat, amelyben csak a kormányoldal szólal meg? A digitális átállás lehetőséget kínál arra is, hogy újraértelmezzük, mit jelent a közszolgálati tájékoztatás. Jelenleg az állam az összeomlás szélén álló intézményeit finanszírozza úgy, hogy sem a médiatörvénynek, sem az európai szabályozásnak nem felel meg. Az állam sem tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget, sem az információhoz való hozzáférésünk alkotmányos jogát nem biztosítja maradéktalanul. Nem beszélve arról a pazarlásról, hogy míg négy működő közszolgálati csatornát finanszírozunk, addig csak az m1 lefedettsége közel százszázalékos, az m2 és a Duna TV a háztartások alig több mint felébe, az Autonómia a töredékébe jut el. Elemi érdek, hogy az európai és nemzeti normáknak megfelelő közszolgálati tájékoztatás egyenlő hozzáférési eséllyel érje el az embereket.
– Lesz-e arra garancia, hogy a Hír TV-t mindenütt fogni lehessen?
– Az új szabályozásnak garantálnia kell, hogy meghatározott műsorszolgáltatások biztosan szerepeljenek valamennyi terjesztő kínálatában; preferált, közösséget szolgáló tartalmak – és én feltétlenül ilyennek tekintem többek között a Hír TV-t is – ne legyenek kiszolgáltatva a terjesztők piaci, netán politikai preferenciáinak. A jelenlegi, úgynevezett must carry szabályozást – amely a közszolgálati és helyi tartalmak továbbítására ír elő kötelezettséget – egyrészt ki kell bővíteni, másrészt kedvezményeket lehetne adni a terjesztőknek, ha értékes tartalmakat továbbítanak. Látok lehetőséget a megegyezésre. Egyrészt jelenleg már léteznek olyan műsorszolgáltatások, amelyek különböző értékvilágokat képviselnek: ezeknek helyük van az éterben. Másrészt közvetíthetők olyan értékek, amelyeket feltehetőleg mindenki, de a többség feltétlenül preferál.
– Mik a körvonalazandó platformok, s lesz-e platformok közötti, illetve platformokon belüli verseny?
– A digitalizáció nem pusztán technológiaváltás. Több annál. Képzeljük el, hogy otthon a vízilabda-vb-döntőt nézzük. Ha valaki egy telefonhívással megzavarna bennünket a szurkolásban, leállíthatjuk, majd ugyanonnan folytathatjuk. Közben a képernyőn felbukkanhat, hogy Kemény Dénes legénységének mely tagja hány gólt dobott életében, hol játszik, távkapcsolónkkal személyre szabott gratuláló üzeneteket küldhetünk a fiúknak. Digitális műsort lehet számos módon adni: műholdon, kábelen, földi sugárzással, IP-alapon; jöhet tévékészülékre, számítógépre, telefonra. A fejlődés megállíthatatlan. Lényeg, hogy a tartalmak és a terjesztők minden platformon belül és a platformok között is versenyezzenek – a mi érdekünkben.
origo.hu
Gyárfás Tamás: Ez nem egy játékfilm, nem egy regény, ez az életem. Ennyi volt
