Meginogni látszik Meciar pozíciója

Tizennégy év után újra lesz ellenfele Vladimír Meciarnak a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom – Néppárt (HZDS-LS) júniusi tisztújító kongresszusán. Utoljára 1993-ban mérettette meg magát vele szemben az elnöki posztért vívott csatában Milan Knazko, akinek a vereség után még a mozgalmat is el kellett hagynia, azóta soha senki nem vállalta, hogy „szembekerüljön” a háromszoros exkormányfővel. Most azonban akad kihívója: Viliam Veteska, a mozgalom és a szlovák parlament alelnöke jelentette be, hogy két járási konferencia felkérése alapján ringbe száll. Igaz, az elemzők nem adnak neki nagy esélyt a győzelemre, de a Magyar Koalíció Pártjában történtek után – ahol ugyancsak megingathatatlannak tűnt a szlovák szemleírók számára Bugár pozíciója, mégis Csáky Pál nyert – óvatosabbak az esélylatolgatásaikban a politológusok és az újságírók.
Az óvatosságnak van alapja: a HZDS-LS Vladimír Meciar vezetésével kétszer alakíthatott kormányt a múlt század kilencvenes éveiben, de azóta is megnyert minden választást, csak éppen koalíciós partner híján már nem tudott hatalomra jutni. Az első vereséget 2006-ban szenvedte csak el a mozgalom, az viszont igen súlyos volt: 2002-höz viszonyítva 400 ezer szavazatot vesztettek Meciarék. Paradox módon – Robert Fico kalandor koalíciós politikájának köszönhetően, amiért az európai szocialisták ki is közösítették a Smer-Szociáldemokráciát soraikból – most került újra hatalomra Meciar, csakhogy teljesen megalázó módon: ő személyesen semmilyen funkciót nem kapott, de a kormányba is csak két minisztert delegálhatott. S bár a kormány és a Fico vezette Smer népszerűsége sosem látott és tapasztalt népszerűségnek örvend – a Smer a legutóbbi felmérés szerint a lakosság 42,7 százalékának a támogatását élvezi –, a HZDS-LS népszerűsége hónapok óta nem változik, 10 százalék körüli támogatottsága pedig feszültségeket szül az egykor legerősebb párt soraiban.
A Meciar–Veteska-párharc végeredményét illetően tehát óvatosak az elemzők, az előtt viszont szinte tanácstalanul állnak, mi az oka a kormány és a Smer népszerűségének, választási ígéreteiből ugyanis szinte semmit nem valósított meg. Magyarázat tehát csak egy van: most ért be a Dzurinda-kormány munkahelyteremtő, gazdasági növekedésre koncentráló politikájának eredménye, s a gazdaság szárnyalását az emberek a Fico-kabinetnek tulajdonítják.