MI A MAGYAR?

Bűnügyi panaszok felvétele a kapitányságoknál
Arról értesültem, hogy egyes ker. kapitányságoknál – daczára többrendbeli utasításnak – állandó szokássá válik, hogy a bűnügyi panaszokkal jelentkező feleket a panaszfelvétellel megbízott tisztviselők ahelyett, hogy kötelességükhöz képest panaszukat azonnal jegyzőkönyvbe vennék, különféle ürügyek alatt a főkapitánysághoz utasítják, minek következménye vagy az, hogy a felek megunva a várakozást és küldözgetést, panaszaikról lemondanak, vagy pedig az, hogy néha napok múlva jelentkeznek a főkapitányságnál. Mindkét esetben a közérdek szenved; mert vagy hivatalból üldözendő cselekmények lesznek eltitkolva, vagy a későn tett panasz folytán a nyomozás lesz megnehezítve, de ezenkívül ez eljárás eredménye az is, hogy a közönség körében jogos panaszokra szolgáltat okot. […]
A főkapitánysági épület fogházhelyiségeiben csakis oly egyének zárhatók el, kik ellen bűnügyi nyomozás van folyamatban és pedig a földszinti helyiségekbe lehetőleg azok, kik csekély műveltséggel bírnak, s az alsóbb társadalmi osztályokhoz tartoznak, a II. emeleti zárkákba pedig azok, kik vagy a magasabb társadalmi osztályokhoz tartoznak, vagy kiket súlyosabb beszámítás alá eső bűntett gyanúja terhel. […]
A kulcsárok az egyes fogdákat, a közös termeket s mindazon helyiségeket, hol a letartóztatottak megfordulnak, naponként megvizsgálják, s ha valami rendellenest észlelnek, annak megszüntetése iránt azonnal intézkednek.
A kulcsárok gondoskodnak arról, hogy az összes helyiségek naponta kétszer szellőztessenek, ti. a reggeli fölkelés és ebéd után, s hogy hetenként legalább egyszer kisúroltassanak.
A kulcsárok kötelessége a letartóztatottak élelmezését kiszolgálni s felügyelni arra, hogy mindig kellő mennyiségű friss ivóvíz legyen a helyiségekben.
A kulcsárok kötelessége a fűtésre, világításra s arra is felügyelni, hogy a letartóztatottak sétálása alkalmával a szükséges biztonsági szabályok el ne mulasztassanak. […]
Kihágás miatt elítélt foglyokra a bilincs mint fegyelmi büntetés nem alkalmazható.
Annak elhatározása, hogy a bilincs éjjelre és nappalra vagy csak éjjelre, továbbá a lábra és kézre vagy csak a lábra tétessék-e, végre, hogy éjjelre szorosabb bilincselés alkalmaztassék-e, tekintettel az illetőnek egyéniségére s a cselekmény súlyára, a bilincselés elrendelésére jogosított tisztviselőt illeti.
A bilincselés alkalmazásánál lehetőleg tekintettel kell lenni arra, hogy a bilincs súlya a fogoly neméhez, korához és testalkatához mért legyen.
Sérülések kikerülése végett szükséges, hogy 48 óránál tovább tartó bilincseltetés esetében a bilincs alatt bilincsalj alkalmaztassék, mely a bilincsnek lejjebb csúszását akadályozza.
Ha egészségügyi tekintetből az orvos a vas levételét javasolja, az azonnal levétetendő, s ha a fogoly fegyelmi büntetését még nem állotta ki és a félbeszakított bilincselés folytatása szükségesnek mutatkozik, egészsége helyreálltával a bilincs újra alkalmazandó.
A fegyelmi eljárásnál jegyzőkönyv veendő fel, s a határozat írásba foglalandó. A határozat ellen azonban fellebbezésnek nincs helye.
Mindazon letartóztatottakról, akik irányában a bilincs akár mint elővigyázati és biztonsági eszköz, akár mint fegyelmi büntetés alkalmaztatott, a fogház- vagy börtönfelügyelő által pontos jegyzék vezetendő. […]
Ha a fent elősorolt okok valamelyike folytán a bilincs azonnali alkalmazása válik szükségessé, azt a szolgálatban lévő őrparancsnok is elrendelheti, köteles erről azonban a ker. kapitánynak vagy helyettesének azonnal jelentést tenni.
(Rendőri eljárás körébe vágó újabb rendeletek és utasítások gyűjteménye, 1897)