Semmiféle túlzás nincs abban, hogy a legfelsőbb törvényhozást ma leginkább a gazdag ukránok elitklubjaként emlegetik. Elemzők szerint ugyanis a 450 tagú képviselői testület tagjai között legfeljebb két-három tucatnyian lehetnek azok, akik ma még nem tartoznak a milliomosok közé. Sajnálkozni azonban természetesen miattuk sem kell, hiszen az ukrán átlaghoz képest nekik sem okoz gondot, hogy mit aprítsanak a tejbe. A verhovna rada tagjai európai kollégáikhoz viszonyítva is a legjobban fizetett képviselők közé tartoznak. Havi illetékük a különböző kiegészítésekkel együtt 15-20 ezer hrivnyát (3–4 ezer dollárt) tesz ki. Az őket törvényesen megillető alapbérhez huszonöt százalék jön az idegennyelv-tudásért és húsz a tudományos fokozatért. Nem a képviselők pénztárcáját terhelik a szolgálati gépkocsik, valamint a régiókban fenntartott irodáik költségei sem, a nyári szabadságuk idején pedig gyógykezelés címén további kéthavi fizetés illeti meg őket. Ám mindez együttvéve is csupán jelentéktelen morzsa a mellékes keresetként zsebre vágható összegek mellett.
Volodimir Vjazinszkij, a Mi Ukrajnánk frakció tagja szerint a képviselők ma már szinte nem is csinálnak titkot abból, ha egy számukra kedvező törvényt el akarnak fogadtatni. Nyíltan agitálnak, toborozzák a támogatókat, kellőképpen felcsigázva érdeklődésüket a számukra fontos törvények iránt. És az üzleti elit mindig eléri a célját, szinte soha nincs problémája a szükséges szavazatszám összegyűjtésével. Az ellenzék szerint a válságellenes koalíció összetákolása a régiósoknak 300 millió dollárba került, egyéb kérdések megoldásához viszont ennél jóval kisebb összeg is elegendő. Komoly pénzekkel, több tíz millió dollárral kecsegtet például a valamilyen ügy tisztázására létrehozott ideiglenes bizottságban való részvétel. Ugyancsak jól jövedelmez a képviselői interpelláció előterjesztése, főleg, ha azt az államfőhöz vagy pedig az erőszakszervezetekhez intézik, például valamilyen gazdasági konfliktus tisztázása céljából. Az ügyben érintett vállalatok ilyenkor köszönetképpen általában 5–10 ezer dollárral honorálják a közbenjárást. Más a tarifa, ha ezt a képviselő maga terjeszti elő.
A korrupciós ügyekben nem kevésbé járatos „gázhercegnő”, Julija Timosenko szerint még soha nem volt ahhoz hasonló vásár a parlamentben, mint ami az utóbbi időben folyt. Ha az államfő nem vetett volna ennek véget – állítja –, háromszáz szavazat birtokában a hatalom egyetlen kézben, Viktor Janukovics kezében összpontosult volna. – És ha valakinek kétségei voltak afelől, hogy a háromszáz tagú többséget lehetséges-e összetoborozni, akkor én ezeket a kétségeket eloszlatom – szögezte a politikus asszony. – Ha ugyanis a képviselők megvásárlása átlagosan ötmillió dollárba kerül, akkor a még hiányzó 40 voks megszerzéséhez már csak 200 millióra lett volna szükség, aminek előteremtése a Régiók Pártjának igazán nem jelentett volna nagy erőfeszítést. Még arra sem lett volna szükségük, hogy szponzorokat keressenek az üzlet lebonyolításához.
origo.hu
Lencsevégre kapták a miniszterelnököt az olasz éjszakában
