Bár az áldozatok támogatásának gondolata korábban is megjelent a társadalmi szolidaritásban, a szervezett áldozatsegítés Magyarországon csak a XX. század második felében kezdett intézményesülni. A rendszerváltást követően, az 1990-es években vált világossá, hogy szükség van olyan struktúrákra, amelyek a bűncselekmények áldozatainak komplex segítséget tudnak nyújtani. 2006-ban lépett hatályba az áldozatsegítésről és a kárenyhítésről szóló törvény, amely azóta is az áldozatsegítő tevékenység jogi alapját képezi. Ennek nyomán jöttek létre a területi áldozatsegítő szolgálatok, majd az Áldozatsegítő Központok, illetve az Áldozatsegítő Pontok.

2017-ben nyitották meg a Budapesti Áldozatsegítő Központot, amely már széles körű szolgáltatásokat kínált.
A fejlesztések célja azóta is az, hogy az áldozatok gyors, hatékony és empatikus segítségnyújtásban részesülhessenek.
Ma már országszerte működnek Áldozatsegítő Központok, ahol szakemberek sokszor civil szervezetek munkatársaival együtt tudnak segíteni abban, hogy az áldozattá vált emberek mielőbb megkapják a szükséges támogatást.
Mi a különbség az Áldozatsegítő Központ és az Áldozatsegítő Pont között?
Az Áldozatsegítő Központok a bűncselekmények áldozatainak teljes körű, komplex támogatást biztosító intézmények, amelyek saját szakembergárdával (jogászokkal, pszichológusokkal, szociális munkásokkal) dolgoznak, és széles körű szolgáltatásokat kínálnak: jogi tanácsadást, pszichológiai segítségnyújtást, kríziskezelést, valamint kárenyhítési ügyintézést. Az Áldozatsegítő Központok a vármegyék székhelyén működnek.
Az Áldozatsegítő Pontok ezzel szemben kisebb, kihelyezett ügyfélfogadó helyek, amelyek célja, hogy a központoktól távolabb élő áldozatoknak is könnyen elérhetővé tegyék az alapvető segítségnyújtási szolgáltatásokat.
A pontokon általában előre meghirdetett időpontokban történik ügyfélfogadás, és szűkebb körű támogatás vehető igénybe, az összetettebb ügyeket a központokhoz irányítják tovább.