Országos bedőlés

A N Y A N Y E L V Ü NK

Petőfi Sándor így írt Rákóczi című versében 1848 áprilisában: „Számkiűztek nemzeted körébül / Számkiűzve volt még a neved is, / S bedőlt sírod a század terhétül, / Mely fölötte fekszik, mint paizs.” Másik helyen pedig ezt írta a bedől igével: „[A szoba] falairól hullott a mész, látszott a vakolás, a kályha bedőlt” (A hóhér kötele). Aligha kell magyarázni, mit jelent ezekben az idézetekben a bedől ige, mégis jegyezzük meg, hogy a Magyar értelmező kéziszótár így adja meg a jelentését: „(Építmény) befelé dől (le).”
Mint a szavak óriási többségének, ennek az igénknek is több jelentése van. Aki kerékpározik vagy motort vezet, tudja, hogy kanyarban ezekkel a járművekkel is a pálya ívének középpontja felé szokás dőlni. Ember, állat, ha fut, gyors kanyarodásban kisebb-nagyobb mértékben hasonlóképpen bedől. Van „betódul, beömlik” jelentése is az igének: „A verbéna- és az ibolyaillat csak úgy dőlt be a virágos udvarról” – írta Mikszáth Kálmán egyik elbeszélésében (Az eladó birtok).
Van átvitt értelmű jelentése is, erre legyen példa Füst Milán naplójegyzete: „Azért mégiscsak büszke vagyok az emberismeretemre – mégiscsak én voltam az első, aki Gyuszusról megállapítottam, hogy csirkefogó, mindenki előtt, amikor még mindenki bedőlt neki, a nagyszerű Osvát [Ernő] is.” Nos: itt, a valaki bedől valakinek vagy valaminek szerkezetben a jelentés azt fejezi ki, hogy naivitásból, hiszékenységből szó szerint értünk valamilyen valótlanságot, képtelenséget, rossz szándékú tanácsot, utasítást. Képszerű példa lehetne a valamikori házasságszédelgők karjaiba dőlő hajadonok látványa. A hazugságokat készpénznek vevők dőlnek be valakinek vagy valaminek. S ha már (kész)pénzről esett szó, figyeljük meg e napilapcímeket: „Népszerű a devizahitel! Ha bedől a forint, megugrik a törlesztőrészlet”; „Negyvenezer autóhitel dőlt be.” Arról van szó, hogy a forint gyengülése jelentős veszteséget okoz a külföldi pénzben felvett hitel törlesztésekor.
Ez a fajta használat nemrég jelent meg, s többnyire a sajtó nyelvében figyelhető meg, de másutt is. Egy parlamenti képviselő mondja a közszolgálati rádióban: „Nem jó senkinek, ha bedől ez a vállalat”, egy riporter így tájékoztat: „A pályázatok 15–20 százaléka csúnya szóval mondva bedől.” Ez az utóbbi példa azért is érdekes, mert maga a beszélő minősíti a kifejezést. Legyünk óvatosabbak: a nyelvészet számára nincs csúnya szó, mint ahogy például a biológia számára sem csúnya mondjuk a galandféreg. Valami persze van a bedől használatával. Nevezetesen az a tény, hogy újfajta jelentésében rövid idő alatt feltűnően sokszor jelent meg írásban, beszédben – vagyis divatos lett. S a divat semmilyen területen (gondoljunk a közelmúlt vastag talpú cipőire meg a mostanában hordott hosszú és hegyes orrú női topánokra!) nem feltétlenül a legcélszerűbb megoldásokat szaporítja. Így azután lassan minden bedől, országos a bedőlés: „Ne legyenek illúzióink: az uniónak jó, ha »bedőlünk«” – írja az egyik napilap cikke, amelyből az derül ki, hogy ha hazánkban gazdasági válság következik be, az uniós országok „tárt karokkal várják a tehetséges magyar munkásokat”.
A bedől ige nem egyedül divatozik, vannak hasonló társai: beáldoz, bejósol, bevállal, bevizsgál. Az újabban fölbukkant szóhasználat eleinte hatásos, újdonsága is növeli stílusértékét, stílushatását. A nagy gyakoriság azonban ennek ellene hat: minél gyakoribb egy szó a használatban, annál kisebb az információelméleti értelemben vett hírértéke, vagyis értéktelenedik, mint a „bedőlő” forint… Ezt a nyelvhasználók rövidesen észre is veszik, s igyekeznek hatásosabb megoldásokat találni. Figyeljük csak meg ezeket a példákat: „Tegnap a zloty is bezuhant”; „Lampardék jól bedönthetnék a brit bukmékereket”; „A miniszterelnök két kijelentésével is bedöntötte a forintot.” Nos, a bedönt alapjelentése: „(építményt) befelé nyomva ledönt”, tehát közel vagyunk bedől jelentéséhez. A bezuhan ugyancsak hasonló jelentésű: „valaminek a belsejébe esik”. Mindegyik ige (és a belőlük képzett főnevek) megegyezik abban a jelentésjegyben, amelyet így írhatunk le: „nemkívánatos módon eldől valami (valaki), és ezzel többnyire valamilyen kárt okoz”. Így azután valóságosan és átvitt értelemben eldőlő dolgokra lehet igéinket használni. A nagyobb szókincsű írók és beszélők persze az összeomlik, összedől, összerogy, összeroppan, összeesik, megsemmisül kifejezést is választhatják a magyar szókészletből.
A forint nemkívánatos értéktelenedése valóban országos „bedőlés”, az viszont, hogy kinek, minek „dőlt be” az ország, ami által a mostani állapotba jutottunk, már nem nyelvészeti kérdés.